Századok – 1958

Krónika - Mályusz Elemér: A Comité Scientifique du Répertoire des Sources Historiques du Moyen Age 1956. és 1957. évi római konferenciái 511

KRÓNIKA. 517 átdolgozták a régi Pottliast címszavait, végül a Règles és a konferencia jegyzőkönyvei alapján tisztázva, hogy milyen jellegű munkák felvételére tehetünk javaslatot, azok jegyzékét eljuttattuk Rómába a Végrehajtó Bizottsághoz. Mind a régi címszavak kidolgozása, mind pedig az újak számbavétele során támadtak kétségeink, sőt hellyel-közzel bizonytalanok lettünk, jól értelmezzük-e a szabályokat, mert azok nem mindég csak egyféleképpen érthetők. Kétségeinkre Schmid és Morghen professzoroktól, ha hozzájuk fordultunk, esetenkint meggyőző felvilágosítást nyertünk, úgy találtuk azonban, hogy egy végleges szabályzat szövegének birtokában nyugodtabban végezhetnők munkánkat. A jelek szerint ezt nemcsak mi éreztük, s a Végrehajtó Bizottság a közóhajnak tett eleget, midőn új kiadásban kinyomatta a szabályzatot, 1957. november 4—5-re pedig összehívta a nemzeti bizottságok képviselőit. Ezen a konferencián már kezdettől fogva résztvehettem. Angol, belga, csehszlovák, észak-amerikai, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, német, olasz, osztrák, spanyol, svájci történészek vettek részt részint nemzeti bizottságok, részint különböző tudományos intézmények képviseletében. Legtöbben voltak olaszok, német 3, francia 3, osztrák 2, jugoszláv 2 jelent meg. A szovjet delegátus, V. J. Sunkov a novemberi ünnepségek miatt távol maradt. Az erről szóló elnöki bejelentést a résztvevők sajnálattal vették tudomásul. Jugoszláviát a zágrábi Kurelác és a ljubljanai Kos képviselték. Mindketten kitűnően ismerik a magyar kútfőket is. Kos fedezte fel a Chronicon Sitticense-t és adta ki a Szentpétery-féle Scriptores-ben. A tanácskozás fő tárgya a Règles új kiadásának — a régi 39, ez 60 lap terjedelmű — megvitatása volt. Ez nem javaslat gyanánt, hanem végleges szöveggel, kinyomatva került a konferencia elé. A vita során, pontról-pontra, sorról-sorra haladva elég sok változtatás történt. Nem lényegbevágóak ezek, gyakran csak stiláris jellegűek vagy az egyes szakaszok felcserélését jelentik, végeredményében azonban a szabályzat új kinyomatását teszik szükségessé. Nézetem szerint az előterjesztett szabályzat is megfelelt volna a kitűzött célnak s ez csak azért esett át oly sok módosításon, mert a Végrehajtó Bizottság elnöke, Morghen professzor betegsége miatt nem vezethette a tanácskozást, távollétében pedig a francia Fawtier sorra kifogásokat tett az előterjesztés pontjai ellen. Sokszor indokolatlanul, mert mint kitűnt, oly pontokat is meg akart változtatni, amelyek 1956-ban — a jegyzőkönyv bizonysága szerint — éppen az ő javaslatára lettek határozatokká. A magyar nemzeti bizottságnak korábban írásban eljuttatott javaslatait, mint az új Règles-bol örömmel állapíthattam meg, a Végrehajtó Bizottság elfogadta, mégpedig a középkori szójegyzékekre vonatkozólag általános érvényűiig. Az 1956-i határozat szerint voeabulariumok és glossariumok címén csak a jogi tankönyvek kerültek volna beiktatásra, amelyek szótárszerűen sorolják fel a jogi szabályokat. Mi utaltunk a tulajdonképpeni — latin-magyar — szójegyzékek művelődéstörténeti fontosságára. Az új szabályzat szerint a szótárak általában nyilvántartásba kerülnek. Egy másik javaslatunkat most a konferencia emelte határozattá. 1956-ban csak azoknak a kiadványoknak a számbavételéről volt szó, amelyek a középkori könyvtárkatalógusokat összegyűjtve publikálják. Mi azt kértük, hogy a magyarországi jegyzékek bibliográfiai adatai, mivel a jegyzékek nem jelentek meg összegyűjtve egy kötetben, Catalogus címszó alatt legyenek felsorolva. A franciáknak ugyanez volt a felfogásuk. Vita közben Fawtier fel is olvasta a mi javaslatunkat. Nem tette