Századok – 1958

Krónika - Mályusz Elemér: A Comité Scientifique du Répertoire des Sources Historiques du Moyen Age 1956. és 1957. évi római konferenciái 511

514 KitÓNIK.V • párizsi professzor, W. Holtzmann, a római német történeti intézet igazgatója, R. Morghen, H. F. Schmid bécsi egyetemi tanár, H. Schmidinger, előbb a római osztrák kultúrintézet tudományos titkára, 1957 óta a fribourgi egyetem tanára és Cl. Leonardi mint titkár. A bizottság székhelye a szerkesztőséggel együtt Morghen professzor intézetében van, aboi a Rómában élő tagok hetenkint össze szoktak ülni. A Végrehajtó Bizottság mellett mint szakértők többen tevékenykednek az arab, zsidó, ottomán-török kútfőkkel, valamint a kéziratokkal kapcsolatos problémákban nyújtva annak tanácsot. Amíg itt az irányítás és a szerkesztés folyik, a tulajdonképpeni munka elvégzésére országonkint nemzeti bizottságok alakultak, továbbá külön bizottságok a bizánci és kelet-európai kútfők számbavételére. A legutóbbi bizottság H. F. Schmid irányítása alatt voltaképpen azért alakult, mert az érdekelt országok, köztük Magyarország is a munka megindulásakor nem vettek részt a vállalkozásban. Erről mi éppen Schmid professzortól szereztünk tudomást 1956 elején, amidőn egyszersmind felszólítást is kaptunk a részvételre. A felhívásra a Történettudományi Intézet igenlő választ adott. Ügy találta ugyanis, hogy a legsajátosabb magyar érdek minél több kútfőnk bibliográfiai adatait felvétetni a kiadványba s elérni,, hogy forrás-kritikai irodalmunk megállapításai a legszélesebb körökben elterjedjenek, tájékoztatva a bennünket — nyelvi akadályok miatt — csak kevéssé ismerő külföldet a munkáról, amelyet történetírásunk végzett és ma is végez. Együttműködésünk bejelentése után megkaptuk a régi Potthast magyar vonatkozású címszavai közül azokat, amelyeknek kidolgozását a Végrehajtó Bizottság Schmid professzor közvetítésével reánk bízta. A Végrehajtó Bizottság első feladatának ugyanis a régi Potthast címszavainak szétosztását tekintette, az egyes nemzeti bizottságok feladatává téve azok revízióját, továbbá az új kiadások, valamint a kritikai irodalom adatainak beiktatását. Morghen jelentése szerint a régi Potthast összesen 9581 címszava került szétosztásra. Talán nem érdektelen felsorolnunk, hogy az egyes bizottságokra hány címszó revíziója vár. A franciára 2261,az olaszra 2158, a németre 1738, az angolra 658, a belgára 481, az osztrákra 369, a spanyolra 276, a svédre 246, a svájcira 145, a hollandra 112. Bizánci kútfő van 517, kelet-európai 438, dán—izland—norvég 27, s végül a Végrehajtó Bizottság részben az amerikai bizottság, részben más munkatársak segítségével 147 címszó revízióját vállalta magára. A magyar bizottságra elég szerény feladat elvégzése hárult : a bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, magyar, orosz, román anyagból (438) mindössze 46 címszó kidolgozása. A Végrehajtó Bizottság annak érdekében, hogy a különböző nemzeti bizottságok egyöntetűen járjanak el, megkísérelte egységes szerkesztési elveket állapítani meg s ezeket egy füzetben, tanulságos példákkal illusztrálva Règles pour la Rédaction du Répertoire címmel 1955-ben ki is nyomatta. Ugyanebben a füzetben igyekezett azt is megállapítani, hogy a régi Potthastból mit lehetne mint szervesen oda nem tartozó anyagot kihagyni, másrészt viszont mily jellegű munkák felvételével kellene, az elbeszélő kútfők fogalmát tágabban értelmezve, mint az Potthast idejében szokásos volt, kiegészíteni. A Végrehajtó Bizottság mindkét vonatkozásban javaslatoknak tekintette munkálatát s a nemzeti bizottságoktól várta az elfogadásukat, Kitűnt azonban, hogy a felmerülő vélemények összehangolása nem könnyű feladat s ezért 1956. október 4. és 5-re Rómába találkozásra összehívta a nemzeti bizottságok megbízottait. A meghívást a legtöbb érdekelt nemzet elfogadta, Megnyitásá-