Századok – 1958

Krónika - Mályusz Elemér: A Comité Scientifique du Répertoire des Sources Historiques du Moyen Age 1956. és 1957. évi római konferenciái 511

KRÓNIKA 515 tói kezdve résztvettek a konferencián az angol, belga, észak-amerikai, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, német, olasz, osztrák, spanyol, svéd történettudomány képviselői, a csehszlovák küldött, Fr. Graus és magam azonban, vízum-akadályok miatt, megkésve érkeztünk. A Végrehajtó Bizottság előzékenyen segítségünkre sietett és október 8-án Morghen elnöklete alatt Holtzmann, Schmid, Schmidinger, Leonardi részvételével külön ülésen ismertette előttünk a konferencia határozatait. Mint a tájékoztatóból kitűnt, a tanácskozások és viták azon kérdések körül forogtak, milyen jellegű munkák maradjanak ki az új Potthastból vagy kerüljenek abba be. A Végrehajtó Bizottság javaslatával szemben a konferencia úgy döntött, hogy kiadatlan munka általában nem regisztrálható, kivéve, ha legalább egy kútfőkritikai tanulmány foglalkozik vele s ugyancsak elhatárázta az oklevéltárak kirekesztését. Ebben a vonatkozásban a kivételt az egyidejűleg politikai céllal összeállított oklevélgyűjtemények, valamint a különösen fontos oklevelek jelentik, de az utóbbiak csak a kelet-európai történetre vonatkozhatnak, mint IV. Károly 1356-i aranybullája, vagy a mi 1222-i aranybullánk. A kiadatlan munkák és az oklevéltárak következetes mellőzését csak helyeselhetjük. Az előbbiek számbavétele miatt ugyanis kár volna az új Potthast megjelenését szinte ad Graecas Kalendas kitolni, az utóbbiak pedig megzavarnák a lényegében elbeszélő, leíró munkák jegyzékét ígérő Bibliotheca egységes jellegét. Nagyobb problémát okoz számunkra az a döntés, hogy a hagiografikus irodalom általában s így a vitae, translationes is kihagyandók, ellentétben a régi Potthasttal. Erre a döntésre a konferenciát az anyag igen nagy terjedelme,továbbá az a körülmény késztette, hogy a Bollandisták a szentek életrajzait hatalmas vállalkozásuk során úgyis kiadják s így náluk az anyag megtalálható. Bármennyire érthető a nyugat-európai történetíróknak a döntése, magyar szempontból kétségtelenül hátrányos az, mivel olyan legendáink mellőzését kívánja, amelyek művelődéstörténetünknek becses s figyelmen kívül nem hagyható forrásai. Aggályomnak ennél a pontnál azonnal kifejezést is adtam, a válasz azonban eléggé megnyugtatóan hangzott. Nevezetesen lehetséges kivétel, amennyiben egyrészt a történeti anyagot tartalmazó legendák, mint a Bonifác- és Adalbert-legendák is, felvehetők, másrészt a Bollandistáknál nem szereplő munkák beiktatása ellen nincs kifogás. Eszerint a Szent István-legenda vagy a Margit-életrajzok, valamint a kanonizációs per jegyzőkönyve mint ismeretlen anyag feldolgozásra kerülhetnek. Azon munkák közül, amelyeknek felvétele s ezzel a régi Potthast kereteinek kibővítése mellett döntött a konferencia, a mi szempontunkból a legjelentősebb a jogi vonatkozásúak csoportja. A konferencia résztvevőit szemmelláthatóan az a felfogás vezette, hogy a társadalmi fejlődést tükröző jogi munkáknak nyilvántartásba kell kerülniök. Ha arra utalunk, hogy a döntés értelmében a Selmecbányái és budai jogkönyvek, a Hármaskönyv, a tárnoki cikkek, továbbá formuláskönyveink bekerülnek az új Potthastba, a példák alapján felmérhetjük, mily mértékben gyarapszik a magyar vonatkozású címszavak csoportja. Számra talán még nagyobb tömegű munka regisztrálását jelenti az a további határozat, hogy a filozófiai, teológiai, misztikus, tudományos, technikai munkák, továbbá a történeti tartalmú költemények szintén felvehetők, amennyiben az egyes nemzeti bizottságok ily javaslatokat terjesztenek elő. A döntés lehetővé teszi számunkra, hogy Szt. Gellért Summa-ját vagy a XIII. századi Joh. Lemovicensis-nek magyar történész által kiadott műveit közelebb vigyük a középkori kultúra kutatóihoz, még fontosabb azonban, hogy 33*