Századok – 1958

Könyvszemle - 489

KÖNYVSZEMLE 501 részéről igazságtalan volt és Oroszország szempontjából a legfontosabb következménye, hogy kikényszerítette a jobbágyreformot és az azt követő polgári reformokat, tehát Oroszország átalakulását kapitalista állammá. Besztuzsev külön hangsúlyozza még azt, hogy a nyugati hatalmak gazdasági és társadalmi fejlődésének magasabb színvonala ellenére az orosz hadművészet méltóképpen megállta a helyét ebben a küzdelemben és az orosz hadsereg nem egyszer a cári zsarnokság létrehozta nehéz helyzet ellenére fölényben volt ellenfeleivel szemben. H. M. CuKopcKHü : >KypHaJi „CoBpeiweHHHK" H KPECTBHHCKAN peijiopivia 1861 R. H3 HCTO-pHH pyCCKOÖ peBOJIK)LtHOHHO-,aeMOKpaTHMecKOü wypHajiHCTMKH. MocKBa, H3fl. AKa-ΛβΜΗΗ HayK CCCP, 1957, 194, 2 1. (A „Kortárs" c. folyóirat és az 1861. évi jobbágyreform. Az orosz forradalmi demokratikus közírás történetéből) A forradalmi demokraták radikális állásfoglalása a jobbágyfelszabadítás kérdésében már eddig is közismert volt a szovjet történeti irodalomban. Szikorszkij könyve most részletes elemzést nyújt a Kortárs c. folyóirat ós a körülötte csoportosuló írók egyéb munkái alapján a kérdésről vallott felfogásukról. Népszerű tudományos munkájában, mindig röviden utalva a kérdés alakulására a cári leiratok, nemesi tervezetek ós a hivatalos rendekezósek útvesztőiben, részletesen ismerteti a Kortárs programját. Ez a program a parasztok teljes felszabadítását sürgette, polgári jogaik megadását, és a földet lehetőleg megváltás nélkül vagy a parasztok számára a lehető legkedvezőbb megváltási feltételekkel kívánta kezükre juttatni. A folyóiratnak ebben a kérdésben elsősorban a liberális sajtó tervei ós felfogása ellen kellett harcolnia. Amikor megjelent a jobbágyreformról szóló rendelet, a folyóirat munkatársai nagyobbrészt illegális írásokban szembefordultak a rendelettel, kimutatták jobbágytartó jellegét. A cenzúra miatt a folyóirat maga csak utalásokban és félmondatokban foglalkozhatott a kérdéssel, de a szerző meggyőzően elemzi ki, hogy a folyóirat a parasztok forradalmában látta a kivezető utat. Felfogása, amely szerint ez a forradalom Oroszországban a szocializmus győzelmére vezethet, természetesen utópikus volt, de radikális állásfoglalásával előkészítette a későbbiekben a marxizmus elterjedését. A könyv ezzel a részletes elemzéssel igen fontos adalékokat nyújt a haladó orosz társadalmi gondolkodás történetére vonatkozólag. E. A. JlyuKHÜ: HcTOpHH CCCP 1861—1917. MocKBa, yqnearn3, 1956, 375, 1 1. (A Szovjetunió története 1861—1917) Luckij könyve középiskolai tanárok számára íródott, hogy az iskolai oktatásban fel tudják használni ezt az anyagot, amely a tankönyvnél jóval bővebben, mégis áttekinthető terjedelemben tárgyalja a korszakot. A könyv 11 fejezetben vizsgálja meg Oroszország történetét az adott időszakban, korszakonkint, külön alfejezetekben beszél a gazdasági élet fejlődéséről, a bel- és külpolitikáról, a munkásmozgalomról, két teljes fejezete foglalkozik a kulturális fejlődéssel. A legrészletesebb természetesen az imperializmus korával és azon belül is az 1905 — 1907-es forradalommal foglalkozó rész. A szövegen belüli térképvázlatok ugyancsak az oktatás elmélyítésére és szemléletesebbé tótelére irányulnak A pedagógiai célzat mellett az a körülmény, hogy a könyv közérthető stílusban és a legfontosabb adatok feldolgozásával áttekintő képet nyújt az orosz fejlődésről, a tudományos népszerűsítés számára is alkalmassá teszi. Figyelme természetesen az orosz történelemre irányul, így a soknemzetiségű orosz birodalom egyéb népei csak az orosz fejlődéssel kapcsolatban bukkannak fel, az eddig megjelent egyetemi tankönyvektől és a nagyobb összefoglaló munkáktól eltérően ezeknek a népeknek a történetét a könyv nem tárgyalja külön. Karl-Heinz Leidigkeit: Wilhelm Liebknecht und August Bebel in der deutschen Arbeiterbewegung 1862—1869. Berlin, Bütten und Loening, 1957, 219 1. (Liebknecht és Bebel a német munkásmozgalomban) A szociáldemokrata szempontok szerint megírt könyv a munkásosztály és a burzsoázia között elmélyülő 1862/63-as ellentétek tárgyalásával kezdődik, majd Liebknechtnek az egységes német munkásegyesületért folytatott harcát írja le. A munkásszervezkedés és a kispolgári rétegek közötti kapcsolatok elemzése után arról ír a szerző, hogyan alkalmazták a Marx és Engels által kitűzött stratégiai és taktikai elveket a nemet munkásmozgalomban. A következőkben Liebknecht és Bebel harcát illusztrálja 1866-tól kezdődően a demokratikus német köztársaságért, bemutatja a két munkásvezér néptribuni működését, a Schweitzer személye körüli frakcióharcokat, majd a Szociáldemokrata Munkáspárt 1869-ben történt eisenachi megalapítása zárja le a gazdag levéltári adatanyag ós irodalom alapján megírt munkát.