Századok – 1958

Könyvszemle - 489

502 KÖNYVSZEMLE Marcelle Auclair: La vie de Jean Jaurès ou la France d'avant' 1914. Paris, Éditions du Seuil, 1954, 672 !. (Jean Jaurès élete, avagy Franciaország 1914 előtt) A szerző a nagy francia szocialistavezér életének részletes történetét írta meg a gyermekkor első eszméléseitől az 1914 július 31-i nyári napon elkövetett merényletig. Jaurès életének személyes vonatkozásai szervesen illeszkednek bele a francia munkásmozgalom ós a parlamenti viták légkörébe, a sztrájkharcok, a politikai küzdelmek és a fenyegetően közeledő nagy nemzetközi konfliktus elhárításáért folytatott küzdelem leírásába. Jaurès talán túlságosan is központi alakja ennek a könyvnek és az olvasó arra gondolhat, hogy Jaurès elvesztése és a francia szociáldemokraták soviniszta árulása között túlságosan komoly összefüggéseket kell keresnie. A könyv érdeme történelmi „levegőjében" rejlik, az 1914 előtti Franciaországnak a biográfia kereteibe illeszkedő rajzát dicsérettel kell említenünk. Hozzátehetjük még, hogy az eddigi Jaurès-életrajzok csupán magát a politikust próbálták megjeleníteni, a kiváló írói képességeket csillogtató Auclair azonban a nem kevésbé érdeklő emberi vonatkozásokat is bemutatja. Maurice Pianzola: Lenin in der Schweiz. Berlin, Dietz Verlag, 1956, 157 1., 9 tb. (Lenin Svájcban) 1895 májusa és 1917 áprilisa között Lenin számos alkalommal időzött Svájcban. Életének erről a korszakáról szól Maurice Pianzola svájci újságíró könyve. A nagy forradalmár 25 éves korában lépett először svájci földre, emigránstársaival együtt azonban már akkor a forradalom terveit szövögették. Sok jelentős szerepet játszó orosz forradalmár járt ebben az időben a svájci hegyek között, sokan tárgyaltak, vitáztak a Genfi-tó partján Leninnel. Lenin ebben az időben is fáradhatatlanul dolgozott . Újságok alapítási terveivel, megbeszélésekkel, vitákkal ós hihetetlen menynyiségű levelezéssel készítették elő — ha egyelőre elméletileg is — a nagy forradalmat. A zimmerwaldi megbeszélésen és a svájci szociáldemokratákkal folytatott vitákon kívül Leninnek békés pillanatai is voltak svájci földön, amikor élesszemű megfigyeléseit baráti társaságban beszélte el. A könyv főórdeme, hogy emberi közelségbe hozza Lenint, aki a békés percek idején ugyanannyi bölcsességet és humort csillogtatott meg, mint amennyi keménységet és bátorságot a forradalom viharaiban. A könyv mindvégig hiteles Lenindéiâfcekra és Lenin-levelekre támaszkodik és lebilincselő stílusán túl tudományos igényű biográfiának számít. M. R. D. Foot: British foreign policy since 1898. London, Hutchinson's University Library, 1956, 190 I. (Brit külpolitika 1898 óta) Az oxfordi egyetem tanárának könyve mindenekelőtt bevezeti a XX. századi angol külpolitika történetét. 1815-ig visszamenően teszi vizsgálat tárgyává azokat az okokat, amelyek folytán az angol külpolitika kilépett a „fényes elzárkózottság" korlátai mögül. Nem tudjuk persze, hogy a Napoleon elleni koalíció vagy akár az örökösödési háború angol külpolitikája mennyiben jelentett fényes elzárkózottságot, annyi bizonyos, hogy a XIX. század utolsó harmadában Anglia agresszív gyarmati terjeszkedése miatt jóval több diplomáciai küzdelembe bonyolódott más hatalmakkal, mint a „büntetlen" gyarmatosítás előző szakaszaiban. A szerző az 1898 — 1907 közti korszakot a diplomáciai forradalom korának tartja, kétségtelen, hogy ebben az időben alakult ki, jórészt angol kezdeményezésre, az a hatalmas koalíció, amely az antanthatalmak első világháborús sikerének zálogává vált. A következő fejezet az 1906 — 1914 közötti angol-német feszültség egyes fázisaival foglalkozik, a negyedik rész pedig az első világháború angol külpolitikájával. Az Osztrák-Magyar Monarchiáról jóformán csak a szarajevói merénylet kapcsán esik szó, a szerző ebben a részben semmi újat sem mond, igaz ugyan, hogy világos vonalvezetéssel regisztrálja az 1914 nyarán elmélyült diplomáciai tevékenység egyes mozzanatait. A sajátos periodizációs rendszerrel dolgozó Foot az 1919 — 1924-es szakaszta külpolitikai rekonstrukció korszakának, az 1924—1932-es időszakot pedig a „kardnélküli diplomácia" korának nevezi. Az 1931 —1936-os szakasz a „veszély" cimkót viseli magán, a 37— 40-es az „appeasement gyümölcsei" elnevezést kapja. A könyvet lezáró két fejezet (1940 — 45, illetve a második világháború végétől 1956-ig tartó időszak) meglehetősen elnagyolt ós erősen áthatja a napi politika. A könyv, amely tulajdonképpen az angol diplomáciatörténetbe való bevezetést tűzte ki főfeladatául, végeredményben ismert tények áttekinthető megfogalmazásban, egyszerű szavakkal elmondott színtelen halmaza. TpeTHÍÍ Cbe3fl PCflPÍI. CÔOpHHΚ AOKyMCHTOB H MaTepHaJiOB. MocKBa, rocnojinTH3iiaT, 1955, 720 1. (Az OSZDMP harmadik kongreszszusa) A kötet az 1905 tavaszán Londonban