Századok – 1958

Könyvszemle - 489

KÖNYVSZEMLE 497 mányos Akadémia Történettudományi Intézetének egyik sorozatában jelent meg. A szerző a nagyvárosi proletariátus kialakulásának a kérdését vizsgálja meg, és a munkásosztály körét tekintettel a még fennálló feudális rendszerből eredő sajátosságokra szólesen értelmezi. A XVHL század végétől 1864-ig terjedő korszakban vizsgálja a kérdést és a bevezetőben a varsói ipar fejlődését ismerteti, rámutatva arra, hogy a XVIII. század végétől kb. 1820-ig tart a lengyel területen általában a kapitalizmus kezdeti kialakulásának a korszaka, kb. 1820—1850 a manufaktúra korszaka és 1850 —1864-ig a tőkés termelési mód széleskörű kialakulása. Ezen belül Varsóban már az 1830-as ós különösen az 1840-es években találkozunk az ipari forradalom kezdeteivel. Nagy anyaggal dokumentálja azt, hogy Varsónak, mint kereskedelmi, közigazgatási és politikai központnak milyen kedvező előfeltételei voltak ahhoz, hogy már a század derekára határozottan kapitalista jellegű várossá formálódjék. Ezután részletesen foglalkozik a munkásosztály eredetével, megállapítja, hogy az elproletarizálódott paraszti s kézművesipari elemek fokozatosan, a varsói plebejus rétegen-keresztül mintegy belenőttek a munkásosztályba, A kézműves eredetű munkásság többnyire a nagyiparban, a paraszti származású az építőiparban és egyes iparágakban helyezkedett el. A külföldi származású munkások mint szakmunkások a proletariátus felsőbb rétegét tették ki. Sajátos vonása még a fejlődésnek, hogy Varsóban viszonylag nagy volt a száma a munkásosztály soraiba deklasszálódott nemeseknek. Részletesen ismerteti a szerző a varsói plebejusok, napszámosok, házicselédek, építőipari és nagyipari munkások helyzetét, munkaviszonyaikat, háztartásukat, életkörülményeiket, kulturális életüket. Osztályharcukról a lengyel levéltári anyag pusztulása miatt csak keveset tud mondani, de részletesen dokumentálja hősies részvételüket a lengyel nemzeti szabadságharcokban. A részletes bibliográfia és elég bő francia nyelvű összefoglalás csak emeli az egyébként is igen komoly tanulságokat nyújtó könyv értékét. Ferdo Culinovic: Drzavnopravna historija jugoslavenskih zemalja XIX. i XX. vijeka. I. Hrvatska, Slavonija i Dalmacija, Istra, Srpska Vojvodina, Slovenija, Bosna i Hercegovina. 2. átdolg. kiad. Zagreb 1956, XII, 3251. — II. Srbija — Crna Gora — Makedonija. Jugoslavia 1918—1945. Zagreb 1954, 425 1. (A jugoszláv országrészek XIX. és XX. századi állanijogi története) A délszláv országok XIX. és XX. századi állam- és jogtörténetének tankönyve. Bevezetésül a Habsburg-monarchia államjogi fejlődésének rövid vázlatát adja. Ismerteti az egyes délszláv országok és területek általános politikai és gazdasági fejlődését, a nemzeti mozgalmak kialakulását és fejlődési szakaszait. Ebbe az általános keretbe beágyazva tárgyalja az alkotmánytörténet fő problémáit és a jog különböző ágainak törtenetét. Az első kötet a Habsburg-monarchia délszlávnépeinek államjogi helyzetét, nemzeti, gazdasági és politikai fejlődését mutatja be. Magyar szempontból különösen a horvát rósz tarthat számot érdeklődésre, mert részletesen elemzi a horvát-magyar közjogi viszony fejlődését a későfeudális időszakban, 1848-ban és a kiegyezés idején. Különösen alapos vizsgálat alá veszi a szerző az 1868. évi horvát-magyar kiegyezést, s az abban lefektetett horvát önkormányzat alkotmányjogi problémáit. A második kötet a Monarchián kívüli, török uralom alól felszabadult délszláv területek, valamint az 1918-ban létrejött egységes Jugoszlávia állam- és jogtörténetét tárgyalja. Constantin C. Giurescu: Principatele Romíné la începutiil secolului XIX. Constatäri istorice, geografice, economice si statistice pe temciul cárti ruse din 1835. Editura Stiintificä Bucuresti, 1957,318 1. + 2 tábl. (A román fejedelemségek a XIX. század kezdetén. Történelmi, földrajzi, gazdasági és statisztikai megállapítások az 1835. évi orosz térkép margójára) Az utóbbi években vajmi kevéssé szereplő, de korábban a magyar történetírás képviselői előtt is ismert román történész érdekes munkával lép újra a közvélemény elé. A látszólag száraz, egyhangúnak tűnő témából érdekes, változatos olvasmányt csihol ós bebizonyítja, hogy szakavatott kezekben a földrajzi térkép is válhatik történelmi forrássá. Az 1835-ben kiadott — de már 1828-tól készülő — orosz térképet elemezve a szerző értékes felvilágosításokkal szolgál a román fejedelemségek állapotára, hegyeire, vizeire, ásványi kincseire, határaira, a megyék és tartományok határaira, a piacok, városok ós városi települések stb. fejlődésére vonatkozóan. Feldolgozva a vonatkozó irodalmat is, jóegynéhány eddig vitatott kérdésben gyújt világosságot. Az orosz vezérkar tisztjei által készített térkép 2., 1853. évi kiadásának adatai kiegészítették és teljessé tették a változásokat és megkönnyítették a szerző említett törekvéseit. Munkájában C. C. Giurescu kitekint arra a hatásra is, amelyet a román fejedelemségek első modern térképe a ro-32 Századok