Századok – 1958

Könyvszemle - 489

KÖNYVSZEMLE 493 írás és a földrajzi ismeretek fejlődésével, és ebbe a keretbe beágyaava ismerteti és értékeli a történeti földrajzra vonatkozó munkákat. Ennek a módszernek igen üdvös eredménye az, hogy az olvasó — legalább is fő vonásaiban — a korszak történetírásának a fejlődésével is megismerkedik. Tekintettel arra, hogy az európai történetírás történetéről még nem rendelkezünk összefoglaló marxista munkával, hanem csak polgári szintézisekkel, a historiográfia kutatói is érdeklődéssel tanulmányozhatják ezt a kötetet. A részlet ;s névmutató mellett 17 térképmellékletet ad a könyv, XVI —XVIII. századi történeti földrajzi munkák térképeit, amelyek jól illusztrálják a történeti földrajz módszereit ós eredményeit az egyes tárgyalt időszakokban. Jacunszkij munkája széles látókörével és anyagának gazdagságával a Szovjetunióban oly jelentős helyet elfoglaló tudománytörténet egyik szép és jól használható eredménye. Walter Kuhn: Geschichte der deutschen Ostsiedlung in der Neuzeit. I—II. Köln—Graz, Böhlau-Verlag, 1955—1957, XV, 272; XI, 435 I. (A német keleti település az újkorban) A XV —XVII. századi német kolonizáció terjedelmes feldolgozása két részre oszlik (allgemeiner Teil ós landschaftlicher Teil). Az első kötetet egy kb. 600 címszavas bibliográfia vezeti be, majd a szerző egészen a XII. századig visszamenően áttekintést nyújt a korábbi német településtörténetről. Kuhn ezután a középkori német telepesek nyelvi, politikai problémáit vázolja, majd rátér a német telepesek és a magyarok, csehek, elbai szlávok, lengyelek és baltiak politikai és nyelvi kapcsolataira. A negyedik fejezettől kezdve már az újkori német kolonizáció gazdasági, társadalmi, vallási problémáiról olvashatunk. Érdekes fejezetek szólnak a telepesek és a kelet-európai feudalizmus viszonyáról, továbbá a német telepesek paraszti életformájáról. Értékesnek tartjuk a hatodik fejezetet, amely a keleteurópai nemet bányászokkal, vaskohászokkal, üvegiparosokkal foglalkozik a XV —XVII. században. Általában igen érdekesen és részletesen írja le a szerző a korai kapitalizmus idején keletre vándorló német iparosok, kereskedők és a velük egyidőben keletre hatoló német tőke előrenyomulását. A második kötet földrajzi egységekként tekinti át a keleti irányú német kolonizáció sajátosságait, irányvonalait. A kötet utolsó fejezete magyar vonatkozású, amennyiben jobbára az erdélyi németromán településtörténettel foglalkozik. H. E. HOCOB : O^epKH no HCTOpim iwecTHOro ynpaejieHHfl pyccnoro rocyaapcTBa nepaoií noJiOBHHbi XVI Béna. MocKBa-JIeHHHrpaa, H3fl. AKaaeMHH Hayn CCCP, 1957, 40β 1. (Vázlatok az orosz állani helyi közigazgatásának történetéből a XVI. század első felében) Noszov könyve a számba jövő levéltári anyag, valamint az egyes krónikák és a korabeli publicisztika összes adatainak kritikai megrostálásával tisztázza az orosz központosított állam kiépülésének néhány fontos kérdését. Két nagy kérdéscsoporttal foglalkozik, a városi és a vidéki közigazgatás vezetőinek helyzetével ós szerepével. A városi közigazgatás élén álló városparancsnokok problémáját tárgyalja az első részben, megállapítja, hogy elsősorban a város katonai közigazgatása volt a feladatuk, ebből következtek egyéb közigazgatási teendőik. A második részben a vidéki közigazgatás ólén álló vezetők feladatait ismerteti a rájuk vonatkozó oklevelek elemzése alapján . Mindkét esetben a központi hatalom által kinevezett, tőle függő hivatalnokokról van szó, ezek, mint a szerző az egyes adatok alapján pontosan kimutatja, a feltörekvő új nemesi rétegből kerülnek ki, amely a továbbiakban is a régi bojársággal szemben a központosított államhatalom legfőbb társadalmi támasza. A két intézmény létrehozása elősegítette IV. Iván későbbi reformjait, amelyekkel megtörte a bojárok hatalmát és a nemességgel szövetségben megszilárdította a központi hatalmat. Noszov könyvének nagy érdeme, hogy a központosított államapparátus kialakulásának ezeket az alapvető kérdéseit most már részletes dokumentációval támasztotta alá és így sokkal világosabbá tette a központosítás eddig csak nagy vonásaiban tisztázott folyamatát. Stefan Pascu: Bobilna. Editura Tineretului. Bucuresti, 1957, 236 1. (Bábolna) A kolozsvári egyetem professzora a „Lapok a Haza történelméből" című népszerű, főleg fiataloknak szánt kiadványsorozat keretében az 1437-es erdélyi parasztfelkelés történetét írta meg. A könyv első részében a szerző Erdély XIV —XV. századbeli társadalmi viszonyait, az uralkodó osztályon belüli helyzetet, a jobbágyi osztályharc formáit, vagyis azt a talajt írja le, amelyből a felkelés fája szárba szökkent. A második rész pedig magával a felkeléssel, annak lefolyásával foglalkozik. A tudományos közlés és az ismeretterjesztés feladatait összeegyeztetni kívánó szerző az áttekinthető összefoglalás során tesz néhány megállapítást, melyet a munka