Századok – 1958

Könyvszemle - 489

490 KÖNYVSZEMLE aspirációk és hatalmi befolyások képét kapjuk — természetesen nagynémet szemszögből. Bár a könyv harmadik része, amely a keleti-tengeri „provinciák" XVIII — XX. századi történetét foglalja magába, éppen olyan tendenciózus, mint az első két fejezet, itt mégis találhatunk néhány olyan adatot, amely érdeklődésre tarthat számot, elsősorban az orosz feudalizmus szerkezetére gondolunk, továbbá olyan kisebb problémákra, mint a XVIII — XIX. századi újabb német bevándorlás, a népszámlálások és a Baltikumból Oroszországba irányuló kivándorlás kérdése. Hibái ellenére sem érdektelen a balti nacionalizmus XIX. századi néhány mozzanata, az oroszosítás kérdése, továbbá ha ellenséges szemszögből írták is meg, az 1905-ös forradalom lefolyása. MCTOpHH y36eKCH0ü CCP. TOM 1. KHHra nepean. TauiKeHT, H3fl. AnafleiviHH HayK Y36eKCKOii CCP, 1955, VII, 542, 1 1. (Az Üzbég SzSzK története. I. kötet 1. könyv) 1947 —1950 között egy kétkötetes összefoglaló munka már megjelent az Üzbég SzSzK történetéről az Üzbég SzSzK Tildományos Akadémiája Történettudományi és Régészeti Intézetének kiadásában. Ennek a munkának azonban még számos fogyatékossága volt, ezért került sor egy újabb, nagyobb arányú szintézis megírására. Az új munka is kétkötetes lesz, első kötete a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig tárgyalja az eseményeket, a második a szovjet korszakkal foglalkozik. Az itt ismertetett kötet, az első kötet első része, a XVHI. század végéig ismerteti az üzbég nép történetét. A kötetet a legjobb szovjet szakértőkből álló szerzői munkaközösség állította össze. A munka valójában Középázsia történetét tárgyalja a legrégibb időktől, a mai üzbég területen kialakult rabszolgatartó államok fejlődését, az arab hódítást, a helyi önálló feudális államok kialakulását, a mongol uralmat és mindegyik korszakban kitér a kultúra fejlődésére is. A kötetet időrendi táblázat, név- ós helynévmutató, népnévmutató, a szövegben előforduló szakkifejezések ós oroszra le nem fordított elnevezések mutatója és igen bő, jól használható bibliográfia egészíti ki, amely a marxizmusleninizmus klasszikusainak útmutatásai és a feldolgozások mellett részletes jegyzéket közöl a legfontosabb forrásokról. A kötet gazdag adatanyagával, illusztrációival és térképeivel hasznos segédeszköz a Közepázsia történetével foglalkozó kutatók számára. Karl Heussi : Abriß der Kirchengeschichte, Weimar, Hermann Böhlau, 1957. 204 1. (Az egyháztörténelem vázlata) Heussi professzor tömör, áttekinthető módon vázolja a hatalmas problémát. Munkájának első része i. u. 500-ig vizsgálja az egyház szerepét és helyzetét a római birodalom területén, elemzi a kereszténység és. a római állam viszonyát, az ókeresztény irodalmat, művészetet ós egyéb problémákat. A második részben a kereszténységnek a germán-román és a bizánci-szláv világra gyakorolt hatását elemzi, ebben a részben kap helyet a pápai hatalom emelkedésének rajza, a szerzetesrendek fellépése, az egyházi tudományosság, az egy házmű vészét koraközépkori fejlődése stb. A harmadik fejezet a reformáció korával, a nyugati egyházszakadással foglalkozik, elvi fejtegetések után a németországi protestantizmust, a svájci reformációt és a reformáció mellékáramlatait vizsgálja, majd a reformációnak Németország és Svájc határain túl történt terjeszkedése kapcsán Magyarországnak is szentel néhány mondatot. Ehhez a részhez csatlakozik még az ellenreformáció rövid áttekintése is. A negyedik és egyben utolsó rész az egyháznak a modern világban elfoglalt helyéről szól, a felvilágosodásról, az idealizmus, a romantika ós az egyházi mozgalmak kapcsolatairól, a katolicizmus 1648 és 1814 közti pozícióvesztéseiről, az angol protestantizmus további fejlődéséről, majd a/ egyházon belüli reakciós és „haladó" áramlatok elemzése zárja le a művet, amely a reformáció korától kezdve a protestantizmus ós a katolicizmus kérdéseit párhuzamosan tárgyalja. Eduard Erkes : Geschichte Chittas von «len Anfängen bis zum Eindringen des ausländischen Kapitals. Berlin, Akademie-Verlag, 1957, 153 1. (Kína töriénete a kezdettől az idegen tőke behatolásáig) Eduard Erkes, aki a lipcsei Kari Marx egyetem sinológiai tanszékének professzora, a kezdetektől az ópiumháborúig írta meg a hatalmas Kínai Birodalom történetét. A szerző fő érdeme, hogy a hatalmas anyagot tömör fogalmazásban, áttekinthetően és a terjedelem korlátozottsága ellenére is a fontosabb részletekre kitérve állította elénk. (A szóies szedési tükör és az apró betűk miatt a munka különben jelentéktelenebb terjedelműnek látszik, mint hinnénk.) A földrajzi tényezői!, az éghajlat, a talajviszonyok, a növény- és állatvilág gazdaság· és társadalomformáló jelentőségének vázlata után két rövid fejezetben fog-