Századok – 1958

Könyvszemle - 489

KÖNYVSZEMLE História panstwa i prawa Polski do rokn 1795. Pod redakcja Juliusza Bardacha. I.—II. Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, 1957, 592, 1 ; 549, 1 1. (Lengyel állam- és jogtörténet 1795-ig) A két vaskos kötet a lengyel történettudomány igen értékes munkásságának egyik mutatója. A XV. század derekáig terjedő első kötetet J. iíardach irta, aki az egész munka szerkesztője is, a XV. század derekától 1795-ig terjedő második kötetet Z. Kaczmarczyk és B. Leánodorski. A kötet nagyobb korszakokon belül vizsgálja meg tárgyát, rövid történeti áttekintést ad az egész fejlődésről, utána ismérteti a korabeli jogforrásokat, az állam jellegét, központi szervezetét, a rendek kialakulását és helyzetét, az egy-I ház szerepót, a központi ós a helyi közigazgatás, az állami pénzügyek, a hadsereg helyzetét, az igazságszolgáltatás alakulását, az iskoláztatás helyzetét, és azután a szorosabb értelemben vett jogtörténet fejlődósét. A szerzők a társadalom helyzetét, az egyes társadalmi osztályok viszonyát is igen részletesen vizsgálják. Minden korszakkal foglalkozó rész elején és külön minden fejezet elején fel-1 sorolják a kérdés irodalmát. Az államra és a jogra vonatkozó korabeli nézetekkel is többnyire külön fejezetekben foglalkoznak. A jól tagolt, könnyen áttekinthető könyv bizonyos mértékig a lengyel történelem kézikönyveként is használható, hiszen a gazdaságtörténet ós a politikai történet fontos kérdései is megtalálhatók benne. Addig is, amíg a lengyel történelem egyetemi kézikönyve végleges formájában meg nem jelenik, a külföldi olvasók számára alapvető összefoglaló munka marad ez a könyv. Tekintettel arra, hogy a bolgár és a jugoszláv történészek is hasonló jellegű munkákkal jelentkeztek már, ez a könyv figyelmeztetés a magyar történészek számára, hogy az állam- és jogtörténet fejlődését az eddiginél jóval nagyobb figyelemmel kellene felkutatni és minél előbb összefoglaló munkában közreadni az eredményeket. Reinhard Wittram : Baltiscke Geschichte, 1180—1918. Die Ostseelande, Livland, Estland, Kurland. München, R. Oldenbourg Verlag, 1954, 323 1. 7. tk. (Balti történelem. A keleti-tengeri országok) Ez a Baltikum-történet az újjáéledő Drang nach Osten szemszögéből teszi vizsgálat tárgyává a problémát ós mind középkori, mind újkori részeiben a német imperializmus apológiáját nyújtja. A könyv három, erősen elnagyolt részre oszlik. Az első rósz a középkori Livland történetét tanulmányozza 1561-ig Röviden megemlíti a szerző, hogy Livlandnak balti őslakossága is volt, sietve hozzáteszi azonban, hogy ezek a törtónelemelőtti időktől kezdve igen erős germán és nordikus befolyás alatt állottak. A Drang nach Osten klasszikus korának terjeszkedését a szerző „misszióstevékenységként" állítja be és a tárgyalás arányaiból kitűnik, hogy a Baltikum története tulajdonképpen csak a német lovagrend hódításai után kezdődik. A német hódítás tényei közt elsősorban a szabadkereskedelmet és a már említett missziós tevékenységet tartja figyelemreméltónak, ezt követi azután a „Kultureinfluß". A balti németellenes felkelésekben Wittram leginkább a felégetett német kúriákat szánja, a balti felkelések leverését pedig azzal mentegeti, hogy csupán ekkor kapcsolódhatott bele végleg a Baltikum a nyugat-európai civilizáció körébe. Igaz, hogy a szerző a német lovagrend földbirtokos arisztokráciájának viszonylag részletes elemzését adja (anélkül azonban, hogy új anyagot tárna fel), az elnyomott balti parasztság helyzete azonban érthető módon elhomályosodik. A német lovagrendnek más hatalmakkal való viaskodása a Baltikum felett arra szolgáltat alkalmat, hogy Wittram a német hódítás szükségességót igazolja, egyben pedig arra célozhasson, hogy a német uralom jelentette az európai kultúrkörbe való bekapcsolódás legkönnyebb módját. A Baltikumnak a „Reich"-bői történt kiszakadása után a lengyel, svéd és orosz