Századok – 1958

Történeti irodalom - Macartney; C. A.: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929–1945 (Ism. Incze Miklós–Ránki György) 455

« 458 ' TÖRTÉNETI IRODALOM suk növelésére. A szerző nem kísérli ugyan meg a bécsi és a szegedi koncepció mögött levő társadalmi erők alaposabb elemzését, s nem mutat rá eléggé a közöttük fennállott erős kapcsolatokra és átmenetekre, ezért nem minden esetben tudja e harc jelentőségót, szerepét az ország bel- és külpolitikájának alakulásában felmérni, nézetünk szerint azonban kiindulópontja helyes és megkülönböztetésének kétségkívül megvolt a maga történeti szerepe. A helyes alapgondolat megfelelő történeti kidolgozása persze — az alapos osztályelemzés elvégzésén felül — megkövetelné, hogy ne a szerző nézőpontjából vizsgáljuk az akkori magyar társadalmat. Macartney ugyanis annyira leszűkíti a magyar társadalom alakító erőit, hogy az említett körökön kívülálló erők számára szinte nem is léteznek, legalábbis nem töltenek be semmiféle lényeges szerepet a magyar politikai élet alakításában. Polgári demokraták, népiesek, szociáldemokraták — a kommunistákról nem is beszélve — általában alig jelentenek valamit a szerző számára, s míg Bethlen, Gömbös és garnitúrájuk szereplését aprólékos részletességgel kíséri nyomon, addig a magyar társadalom dolgozó osztályait figyelmen kívül hagyja s ezzel objektíve kirekeszti az ország történelméből. Feltétlenül kiemelkedőnek tartjuk még az 1920—1929 közötti részből a gróf Bethlen István által létrehozott kormánypárt, az Egységespárt ós az egész Bethlen-éra jellemzését. Ennek során a szerző rámutat a két világháború közötti Magyarország e „legliberálisabb" időszakának anti-demokralizrrwsára, s főképpen arra, hogy Bethlen, saját ellenőrzése alatt valójában parlamentáris diktatúrát alakított ki (I. kötet 62 — 63. 1.), hogy az egysógespárti politikusok, képviselők pusztán Bethlen mamelukjainak szerepét töltötték be („This Party ... a serviable and willing instrument of Governement I. 48. 1.) stb. Megállapítja Macartney azt is, hogv a „rendszer a tulajdonosokat képviselte a tulajdonnélküliekkel szemben és az előbbiek között a nagyobb tulajdonokkal bírókat a kisebbekkel szemben (I. 61. 1.). 4 Az 1929 — 1945 közötti korszak tulajdonképpeni tárgyalása a könyv VI. fejezetével veszi kezdetét s mintegy 900 oldalra terjed. Részletes tartalmi ismertetésére nincs terünk, a vázlatos ismertetés pedig nem vezetne célhoz ; e fejezetek ugyanis jelentős anyagra támaszkodva igen részletes és általában alapos feldolgozását adják a korszak kül- és részben belpolitikai eseményeinek, tgy csupán néhány olyan részletet igyekszünk kiemelni, ahol a szerző új, a magyar történészek előtt csak részben ismert — elsősorban belpolitikai kérdésekre vonatkozó — anyagot publikál. Feltétlen érdeklődésre tarthatnak számot Macartney fejtegetései az első Gömböskormány megalakulásával kapcsolatban. Kétségtelen ui., hogy a magyar történészek nem fordítottak kellő figyelmet gróf Károlyi Gyula miniszterelnök összeférhetetlenségi javaslatára, melynek a szerző szerint döntő szerepe volt Károlyi bukásában és Gömbös kormányra jutásában s a szerző állítása, miszerint Gömböst a javaslat — később meg is történt — visszavonása érdekében a nagytőke is támogatta, elfogadhatónak tűnik. Hasonlóképpen fontos a munkának az a része, melyben a szerző Gömbös ismert nvilatkczatának (Gömbös, a „fajvédők" vezére, mint miniszterelnök a zsidókérdésben módosította álláspontját) hátterét rajzolja meg ; eszerint miniszterelnöki kinevezése után Gömbös rögtön tárgyalásokba kezdett Stern Samuval, a zsidó hitközség elnökével, a zsidó nagytőke prominens képviselőjével, s a tárgyalások eredményekónt létrejött titkos jegyzőkönyv leszögezte, hogy a magyarországi zsidóság elismeri és helyesli Gömbös „haladó" politikáját, Gömbös viszont „megígéri, hogy ezt a politikát a zsidók anyagi érdeke megsértése nélkül viszi végbe" (I. 117.1.). Ezeknek a fontos szempontoknak az elfogadása mellett is azonban az a benyomásunk, hogy a szerző nem fordít kellő figyelmet azokra a kísérletekre, amelyeknek során Gömbös már első kormányát is kizárólag a saját embereiből igyekezett összeállítani és arra, hogyan jött létre ez a vegyes összetételűnek mondható — részint Bethlen régi embereiből, részint Gömbös garnitúrájából alakult — kormány, amire nézve egyébként a Magyar Országos Levéltár ún. Kozma irataiban (leveldi Kozma Miklósnak, a második Gömbös-kormány belügyminiszterének hagyatékában) bőséges anyag található. Nem kevésbé érdekes — bár inkább részleteiben, mint összefüggéseiben —- az 1935. évi második Gömbös-kormány megalakulása előzményeinek történeti leírása (a Bethlen—Gömbös ellentét, Gömbösnek a Kisgazdapárt vezérével, Eckhart Tiborral kötött titkos paktuma stb.). Meg kell jegyeznünk, hogy Gömbös és a kisgazdapárti Eckhart együttműködése abból a célból, hogy kezükbe vegyék a hatalmat, 1931-re vezethető vissza ; a Magyar Országos Levéltárban ugyanis megtalálható Mecsér Endrének egy 1931. évi levele, melyben tanácsként leírja, hogy a kormánypárti Gömbös és az