Századok – 1958

Történeti irodalom - Macartney; C. A.: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929–1945 (Ism. Incze Miklós–Ránki György) 455

TÜRTÉN'ETI IRODALOM 459 ellenzéki Eckhart milyen formában működhetnének együtt a fajvédők programjának megvalósítása érdekében. (Mecsér e levélben óvta őket a személyi torzsalkodástól, mely szerinte csak arra vezethet, hogy Eckkart a diktatúrára törő Gömbössel szemben kénytelen lesz az alkotmány védelmében fellépni, ami később valóban be is következett.) Említést érdemel Gömbös bukása körülményeinek az elemzése is — ismeretes, hogy Gömbös 1936 nyarán már bukott ember volt ; formálisan még ő volt a miniszterelnök, az ügyeket azonban már Darányi Kálmán vezette —, a győri program kidolgozásának egyes eddig ismeretlen politikai előzményei stb. Ismeretes, hjgy 1938 februárjában Darányi miniszterelnök összeköttetésbe lépett Szálasival s igyekezett megtudni : milyen feltételek mellett hajlandók a nyilaskeresztesek a kormánnyal együttműködni ; teljes megállapodás nem jött létre, csupán annyi, hogy a kormány Szálasi ellen és Szálasi a kormány ellen csak legális módszerekkel fog harcolni s további tárgyalások eredményeképpen egyeztek mog a nyilasoknak biztosítandó parlamenti képviselet nagyságában. A tárgyalások okkor kipattantak és Horthy, aki gyűlölte a helyére törő Szálasit, ezért bocsátotta el — Macartney szerint — Darányit. A szerző — szemben az eddigi ismereteinken alapuló felfogással — Horthy április 4-i rádióbeszédét is erre a tényre (és nem az Anschlußra) vezeti vissza, adatai azonban nem nyújtanak biztos alapot arra, hogy e felfogását teljesen magunkévá tehessük. A szerző Imrédy Béla első kormányának lemondását nem az ismert belpolitikai, hanem külpolitikai okokkal magyarázza. Nézete szerint az 1938. november 20-i német— olasz demars (mely letiltotta a Kárpátaljával kapcsolatos katonai akciót) volt az alapja a kormánypártból kivált, ún. disszidensek tevékenységének és nem a belpolitikai nézeteltérések. Véleményünk szerint Macartney itt a belpolitikai ellentéteket lebecsüli, tagadhatatlan azonban, hogy elemzése a disszidensek kormányalakításának lehetőségéről érdekfeszítő. Ha figyelemmel olvassuk Macartney könyvét, elegendő bizonyítékot találunk — a szerző ellentétes igyekezete ellenére is — Horthy Miklós valódi, feltétlenül elítélendő, szerepére Magyarország bel- és külpolitikájában. Gömbös második kormánya, mely a jobbratolódásnak a szerző által is elismert legfontosabb állomása, Horthy támogatásával jött létre. De nem kedvezőbb Horthy szerepe Imrédy második kormányának megalakulásával kapcsolatban sem, márpedig e kormány 1938. december 18-i proklamációja mind bel-, mind külpolitikailag a legjelentősebb lépés a fasizmus további előretörése, Magyarország fasizálódása útján. A példák sorát folytathatjuk gróf Teleki Pál miniszterelnök 1940 őszén történt lemondásával, melyet Teleki — a szerző szerint — azzal indokolt meg, hogy Horthy vele szemben a németbarát vezérkart támogatja. Vagy : 1941. március 27-én Hitler üzenetet küldött Horthynak, hogy hajlandó kielégíteni a Jugoszláviával szembeni magyar revíziós követeléseket, mire Horthy — Teleki miniszterelnök tiltakozása ellenére — megírta ismert levelét. (E levél Nagybaconi Nagy Vilmos: Végzetes Esztendők c. említett könyvében jelent meg először nyomtatásban.) Betetőzi mindezt Horthy 1944. március 19-i ismert szereplése, amikor elősegítette a Margarete-tervnek a németek szempontjából kedvező megoldását, valamint az 1944. október 16-i hatalom-átadást Szálasi Ferencnek. Macartney a legnagyobb részletességgel tárgyalja Kállayék kapcsolatait a nyugati szövetségesekkel, Horthy ldsérletét 1944 őszén a háborúból való kiválásra pedig szinte óráról órára végigkíséri. Mindez új és érdekes részleteket jelent a kor történetének feltárásában, s a munkát részleteiben érdekes feldolgozássá teszi. 5 Macartney könyvének említett alapossága sajnos csak addig terjed, amíg az alaposság nem ütközik a szerző alapvető koncepciójába s ezen alapuló célkitűzésébe : a második világháború alatti magyar politika védelmébe. Az 19 39—194-5 közötti időszak tárgyalásánál — ez a munka legterjedelmesebb része és a szerző ennek tulajdonítja a legnagyobb fontosságot — Macartney igen summás, távolról sem kielégítő gazdaságtörténeti áttekintés után, fontos társadalmi és más problémákat, sőt' a rendszerről saját maga által korábban tett helyes kritikai észrevételeket is teljesen figyelmen kívül hagyva — a második világháború alatti magyarországi eseményeket a nyugati külpolitika reakciós köreinek 1956-os álláspontját a második világháború idejére visszivetítve, annak szemszögéből igyekszik megrajzolni. Annak a külpolitikai koncepciónak a szemszögéből, amelyet éles szovjetellenesség jellemez, s amely politikájának középpontjába nem a Szovjetunióval való megbékélést ós együttélést, hanem a Szovjetunióval való elkerülhetetlen háborút állította. Ennek a koncepciónak az alapján Macartney utólagosan igazolni próbál minden olyan kül- vagy belpolitikai lépést, amely