Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 453 számát és működését 1903 — 1911 között. C. Τodorává : A bulgáriai forradalmi ifjúmunkásmozgalom kezdetéről (1955. 3. sz. 39 — 61. 1.) c. tanulmányában kifejti azt, hogy a század elején erősen megnőtt a gyermekmunkások arányszáma ; különböző nacionalista és keresztény ifjúsági egyesületek próbálták őket megszervezni. A párt az opportunistáktól való megtisztulás, 1903 után fordul erőteljesebben az ifjúság felé, ifjúsági köröket, vasárnapi egyesületeket szervez, ahol szocialista irodalmat olvasnak. Az első önálló ifjúmunkás egyesületek 1907-ben jöttek létre, 1912-ben pedig már országos szociáldemokrata ifjúsági szövetség alakult. A párt így megközelítette a lenini típusú párt fogalmát. D. Micsev: Új adatok az első orosz forradalom bulgáriai visszhangjához (1956. 1. sz. 92 — 101. 1.) címen adatokat közöl arra vonatkozólag, milyen gyűlések zajlottak le a Potyomkin-cirkáló felkelésével és az orosz forradalom kitörésének első évfordulójával , kapcsolatban és hogyan foglaltak állást a párt kongresszusai az orosz proletariátus harcával kapcsolatban. Az adatok többsége a párt irattárából való. A bolgár parasztpárt fejlődésének egyik szakaszával foglalkozik C. Todorova: A Bolgár Földműves Népi Szövetség történetéhez a háborúk előestéjén (1955. 5. sz. 27 — 53. 1.) c. tanulmánya. 1899-től, tehát a kezdetektől ismerteti a párt fejlődését és ehhez előzményként a bolgár gazdasági élet alakulását a századforduló idején, a külföldi tőke erős befolyását a hazai ipa,rban és a fokozódó falusi differenciálódást mutatja be. A parasztpárt alkotmányos demokratikus rendszert kíván, végül még a köztársaságot is, de ezt nem forradalomtól, hanem lassú fejlődéstől várja. Az osztályharcot nem ismeri el. A hatalom átvételére nem is gondol, parlamenti úton kíván javulást. Jelszavaiban fellép a nagybirtok és a monopóliumok ellen, de ugyanakkor védelmezi a kis- és középbirtokot az adott alacsony színvonalon. Elméleti álláspontja tehát a kispolgári demokratizmus, erős reakciós polgári behatolással. Ez az elmélet kezdett már összeütközni a parasztok napi követeléseivel. 1908-ban a párt már 28 képviselőt küldött a parlamentbe. Számos tagja kezdi felismerni az érdekazonosságot a munkásosztállyal, de a párt vezetői erre nem figyelnek fel, a baloldali szocialisták pedig helytelen álláspontot foglalnak el a parasztpárttal szemben, a parasztságot egészében reakciós elemnek tartják. Az 1910-es évek elején a parasztpártba beférkőzött polgári elemek ellentéteket szítanak. Külpolitikai kérdéseket tárgyal T. Vlaliov: A török—bolgár kapcsolatok 1913 — 1915-ben (1955. 1. sz. 3 — 31. 1.) c. tanulmánya. Először a második Balkán-háború eseményeivel foglalkozik, megállapítja, hogy a bolgár—török határviszályban Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia egyaránt azt kívánta, hogy Drinápoly és vidéke bolgár kézre kerüljön, a Monarchia azonban nem volt hajlandó a Törökország elleni fellépésre, így egyedül Oroszország támogatta Bulgária területi érdekeit. A Monarchia közvetlen bolgár—török tárgyalásokat kezdeményezett és megkísérelte a két állam közti szövetség létrehozását, ami azután 1914 augusztusában meg is történt, persze nem volt szó őszinte barátságról, mert mindkét fél à másik rovására is kívánt terjeszkedni. H. Hrisztov: Új adatok Georgi Dimitrov életrajzához (1955. 3. sz. 96 — 98. 1.) címen 1918. március 1-i rendőri jelentést közöl Dimitrov thrákiai tevékenységéről, valamint Dimitrov táviratát a miniszterelnökhöz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy Kszanti városában a hatóságok meg az előírt élelmiszer-fejadagokat sem adják ki. A két világháború közötti korszakkal foglalkozó tanulmányok közül az első H. Ma.skov, főképp résztvevők személyes visszaemlékezései alapján írt közleménye : A perniki bányászok részvétele az 1919—1920-as szállítási sztrájkban (1956. 2. sz. 65 — 71. 1.). E. Dimitrova és V. Filipova: A kommunisták parlamenti tevékenységéről a Szeptemberi Felkelés után (1923. dec. 9. - 1925. márc. 6.) (1956. 1. sz. 59-74. 1.) címen elmondják, hogy a parlamentbe választott kommunista képviselők egy része elárulta a párt politikai irányvonalát, ezért a választók élesen tiltakoztak további politikai szereplésük ellen. A többiek megvédték a felkelés emlékét és harcoltak a kormány elnyomó uralma ellen, s kiálltak a parasztpárti kormányzat idején hozott törvények mellett. Támadták a kormány nacionalista külpolitikáját is. A kormány a kommunista képviselőket sorra meggyilkoltatta. E. Kalbe német történész : A német munkások segítsége a fasizmus bulgáriai üldözöttéinek századunk 20-as éveiben (1956. 6. sz. 9 — 26. 1.) c. tanulmányában ismerteti azokat az akciókat, amelyek 1923 és 1929 között zajlottak le Németországban a bolgár fasiszta rendszer ellen. A bolgár antifasiszták védelmét szolgáló mozgalom 1925-ben már a munkásság szélesebb rétegeire is kiterjedt és 1929-ben érte el tetőpontját, amikor értelmiségi és polgári demokratikus körök is csatlakoznak hozzá. Ez a mozgalom csak része volt annak a nemzetközi harcnak, amely 1931-ben a Ljapcsevkormány bukására vezetett. A cikket okmánytár egészíti ki : Okmányok a németországi és bulgáriai munkásmozgalom forradalmi kapcsolatairól századunk 20-as éveiben (1956. 6. sz. 80 — 88. 1.) címen, melyben elsősorban pártdokumentumokat és a korabeli sajtó anyagát tették közzé. Sz. Kolev: A Bolgár Kommunista Párt harca az egység kialakí-