Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

454 TÖRTÉNETI I KO DALOM tásáért a munkásosztály soraiban 1935 — 1939 között (1956. 2. sz. 49 — 64. 1.) o. cikkében ismerteti azt a harcot, amelyet a párt a szektás hibák felszámolása érdekében folytatott, még a kormány által létrehozott szakszervezeteken belül is. Május 1. megünneplése, a munkások közös harca az állami szakszervezetekben való kötelező tagdíj ellen, a sztrájkok ós a pártsajtó segítettékelő a párt befolyásának növekedését a munkásosztály sorában. M. Doneva : A bolgár nép harca a bókéért a második világháború előkészítésének időszakában (1936 — 1939) (1956. 5. sz. 3 — 26. 1.) c. tanulmánya gyakori aktualizálásokkal tárja fel e harc történetét. A párt már 1936 nyarán az antifasiszta polgári pártokkal is megegyezett a közös harcra, aminek eredményeképpen országszerte helyi békebizottságok alakultak. A felszabadulással, valamint az 1945-tel kezdődő korszak történetével két tanulmány foglalkozik. V. Bozsinov : A népi demokratikus Bulgária részvétele a hitleri Németország elleni háborúban (1955. 3. sz. 3 — 38. 1.) c. tanulmánya a háború miatt kialakult nehéz gazdasági helyzet felvázolása után bemutatja a bolgár hadsereg első harcait a németek ellen. A sikeres harcokban komoly szerepet játszottak a hadseregben a politikai tisztek. A német csapatok elleni katonai sikerekkel együtt járt az országon belül a nemzeti egység megteremtése, külpolitikai téren pedig a szövetségesekkel kötött fegyverszünet. Bulgária ebben az időszakban komoly segítséget nyújtott a jugoszláv népnek élelmiszerekben. A hazai reakció mesterkedése! ellenére decembertől kezdve a bolgár csapatok már magyar területen folytatták a harcot, 1945 áprilisára pedig már az Alpokig nyomultak előre. Bulgáriának a háborúban való részvétel tette lehetővé azt, hogy a Szovjetunió segítségével kedvező bókét köthetett ós a bolgár—szovjet barátság elmélyült. A háború során végzett politikai nevelés új hadsereget alakított ki, amely segítséget nyújtott a jugoszláv és a görög nép felszabadulásához. V. Radojkov : A munkásellenőrzós iparunkban a népi demokrácia első szakaszában (1955. 5. sz. 3 — 26. 1.) c. tanulmányában arra utal, hogy 1944-beíi a munkásellenőrzés nem volt olyan széleskörű, mint a Szovjetunióban. Az ellenőrzést a Hazafias Front munkásbizottságai vagy a szakszervezeti bizottságok gyakorolták. A munkások súlyos harcokat folytattak a nagyiparosok ellen, akik szabotálták a termelés növelését, pénzüket földbe, épületek vásárlásába fektették és ezzel állandó áremelkedést idéztek elő. Az ilyen mesterkedések miatt sztrájkok törtek ki. De a munkások nem egyszer a párt politikájával ellentétes célokért is sztrájkoltak, így a sztrájkok végső soron a nagytőkések szabotázsát segítették elő. 1944 ós 1947 között a munkásellenőrzés fokozta a munkások öntudatát és előkészítette az ipar államosítását, ami 1947 decemberében történt meg. N. Iribadzsakov: A néptömegek mint társadalmi-történeti kategória (1956. 2. sz. 3—22. 1.) címen, a folyóirat egyetlen elméleti tanulmányában bírálja a népre vonatkozó polgári nézeteket és megállapítja, hogy a nép nem ahisztorikus metafizikai kategória, hanem azokat az osztályokat és rétegeket egyesíti, amelyeknek adott történelmi pillanatban objektív érdeke a társadalmi haladás feladatainak megoldása. Példaként főképp az orosz és bolgár fejlődés alapján részletesen elemzi ebből a szempontból a munkásparaszt szövetség kérdését. A folyóirat néhány tanulmánya egyetemes történeti kérdéseket világít meg. Időrendben az első P. Tivcsev: Az orosz és szovjet bizantinológia eredményei a „Földműves Törvény" és a benne tükröződő agrárviszonyok tanulmányozásában (1955. 2. sz. 117— 131. 1.) címen, felsorolja a korai bizánci történelem egyik fontos írásos emlékére vonatkozó orosz és szovjet kutatásokat, megállapítja, hogy már az orosz polgári történetírás is jobb eredményeket könyvelhetett el, mint a nyugati kutatók, de a legfontosabb problémákat csak a szovjet tudósok oldották meg. K. M. Kuev Adam Mickiewicz forradalmi tevékenysége 1848-ban (1955. 6. sz. 3—26. 1.) címen készülő nagyobb monográfiájának egyik fejezetét teszi közzé, ebben lengyel feldolgozások alapján ismerteti Mickiewicz forradalmi munkásságát és polgári demokratikus ideológiáját. Mickiewicz szerint a közvetlen cél Ausztria felbomlasztása, a cárizmus elleni harcra csak ez után kerülhet sor. Ausztria felbomlasztásában már 1842 óta nagy szerepet szánt az itteni szlávoknak. A lengyel nép felszabadítása csak a többi szláv nép felszabadításával együtt képzelhető el, a későbbiekben a cárizmus elleni harcban ismét Lengyelországé lesz a vezető szerep. A szerző nagy nemzetközi helyzetképet is ad, de a magyar szabadságharcot csak tanulmánya végén állítja be ebbe a képbe néhány Marx-idézettel, a magyar szabadságharc és az ausztriai szlávok viszonyát nem érinti. D. Szirkov: V. I. Lenin és a Francia Kommunista Párt létrehozásáért vívott harc (1955. 6. sz. 60—67. 1.) címen Lenin művei és francia dokumentumkiadványok alapján ábrázolja témáját. A folyóiratban megjelent kisebb közlemények sorából néhány a bolgár megújulás korának egyes részletkérdéseivel, a kor nevezetesebb szereplőinek életrajzi adalékaival foglalkozik, mások a munkásmozgalom és a szocialista elmélet történetéhez szolgáltat-