Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

448 TÖRTÉNETI I KO DALOM zésére jött létre, a pápa már 1199-ben kezdeményezte a tárgyalásokat a bolgár kormányzattal, de levelére Kalojan cár csak 1202-ben válaszol, a bolgár kormányzat a készülő keresztes hadjárat miatt veszi fel a tárgyalásokat, 1203-ban pedig az unió fejében Kalojan a magyarok ellen közbelépést is kér a pápától. Imre magyar király igyekezete ellenére a pápai követek 1204 őszén eljutnak Bulgáriába és megkoronázzák az uralkodót, a pápa a keresztes hadjárat érdekében Kalojan minden kívánságát teljesítette. 1205-ben viszont a bolgár csapatok döntő győzelmet aratnak a keresztesek felett, a hadjárat már nem fenyegeti többé a bolgár államot és ezért a bolgár kormányzat kapcsolatai a pápával majdnem teljesen megszakadnak. Az unió csak formaság volt, az adott pillanatban a bolgár uralkodó nagy diplomáciai sikere, amellyel megtartotta országa függetlenségét. Ez lehetővé tette a XIII. és XIV. században a bolgár kultúra felvirágzását, a katolikus vallás felvétele viszont ezt megakadályozta volna és a későbbiekben elidegenítette volna a bolgárokat az oroszoktól és kedvező talajt teremtett volna Ausztria hódító törekvései számára. Persze fel lehetne vetni azt a kérdést is, vajon a Habsburg-birodalom törekvései objektive nem alakítottak volna-e más feltételeket a bolgár nép fejlődése számára, mini a török uralom. A nyugati forrásanyagot egyáltalán nem használó tanulmány hitelét különben is csökkenti túlzott aktualizálása, pl. párhuzamot von a Vatikán mai magatartása és IH. Ince kísérletei között. L. Joncsev, Bolgár-bizánci kapcsolatok a XIV. század dereka táján (1331—1344) (1956. 3. sz. 63—74. 1.) c. tanulmányában bizánci források alapján részletesen ismerteti ezeknek az éveknek eseménytörténetét, a dinasztikus okokból lezajlott háborúkat, amelyek Bulgária utolsó területi gyarapodására vezettek a török hódítás előtti korszakban. A török hódoltság korának egyik részletkérdésével foglalkozik I. Sznegarov: A nem mohamedán szpáhik kérdéséről (1955. 6. sz. 83—86. 1.) c. cikkében. Vitába száll N. Popov egyik régebbi cikkével (1954. 6. sz. 53.1.), amelyben az Fekete Lajos felfogásával is ellentétben azt bizonygatja, hogy a nem-mohamedán népek közül csak bolgárok kaptak szpáhi-birtokokat. A szerző jugoszláv ldadványokból számos XV—XVII. századi adatot hoz arra vonatkozólag, hogy a törökkel együttműködő szerbek is kaptak török hűbéri birtokot. A török feudalizmus egészével foglalkozik B. A. Cvetkova eddigi kutatásait népszerűen összefoglaló cikkében : A török feudalizmus és a bolgár nép helyzete a XIX. század elejéig (1955. 1. sz. 59—86. 1.). Kimutatja a török uralom káros hatását a gazdasági életre, részletesen ismerteti a különböző török adónemeket, amelyek nemegyszer már a szükséges terméket is elvették a parasztoktól, ahogy erre korabeli utazók leírásából is következtethetünk. Még az ún. kiváltságos ráják is rossz helyzetben vannak. A janicsárokat a kormány a XVI. század végétől kezdve már nem tudja rendszeresen fizetni, ezért elzüllenek, ami megint a lakosság helyzetét súlyosbítja. A szerző erőszakos törökösítésekre is hoz adatokat. A XVIH. század második felétől rablás, erőszak vagy összevásárlás útján az államtól teljesen független nagybirtokok, ún. csiflikek jönnek létre, ezeket olykor feles bérletbe vagy újfajta adó ellenében adják oda használatra a bolgár parasztnak. A török uralom még a XIX. században is teljes jogtalanságot és nemzeti elnyomást jelentett. M. P. Jonov: Ausztria politikája Törökországgal és a bulgáriai politikai mozgalmakkal kapcsolatban a XVI. század végétől a XVIH. század elejéig (1956. 5. sz. 27—53. 1.) c. tanulmányában a román tudósnak mondott Veress András dokumentumgyűjteményét is felhasználva az osztrák-bolgár kapcsolatok néhány lényeges vonását igyekszik feltárni. Az 1593—1606-os háború idején történnek az első kísérletek arra, pápai ötlet nyomán, hogy a balkáni népek sorában a bolgárokat is fellázítsák a török uralom ellen és így az osztrák politika szolgálatába állítsák őket. Az ekkor kitört felkelés vezetői azonban ragusai polgárok, főpapok és az egykori bolgár arisztokrácia igazi vagy vélt leszármazottai, ezért a nép nem csatlakozott a mozgalomhoz és így az kudarcba is fulladt. Ausztria valójában nem is akarta felszabadítani az itteni népeket, ezt mutatják az erdélyi és felvidéki rablások is. 1606 után nem képes harcolni, ezért próbálkozik a kereskedelmi behatolással, valamint a katolikus vallás terjesztésével. Az 1683—1699-es háború során viszont ismét a balkáni szabadságharcok fellendülését is be akarja kapcsolni külpolitikájába. Az 1688-as bolgár felkelést császári tábornokok és katolikus papok szították, Csáky László lovascsapata is részt vett a felkelésben. A felkelés vezetői Csiprovec városból való kereskedők és kézművesek. A katolikus vezetés miatt azonban a tömegek általában közömbösek maradnak. A szerző megállapítása szerint a Habsburgok törökellenes harcai elősegítik ugyan a bolgár nép szabadságharcát, de Ausztriának ugyanakkor hódító szándékai is voltak. Bécs nem kívánta a balkáni kis népek önállóságát, csak addig támogatja a mozgalmakat, míg azok messze a török hátországban lángolnak fel, mihelyt az osztrák csapatok közeledtek, a bécsi kormányzat már bizalmatlan volt a mozgalmak vezetőivel szemben. A Habsburgok is Törökország megsemmisítését akarták, mint a balkáni népek, de ezek nem kívántak a török helyett Habsburg-uralmat.