Századok – 1958

Történeti irodalom - Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism. Benda Kálmán; Dercsényi Dezső; Póczy Klára; Tarnai Andor; Tóth András) 434

440 TÖRTÉNETI I KO DALOM A volt kolozsvári unitárius kollégium könyvtárának kézirattáráról). A leírások szakszel -rück, pontosak, s amennyire megállapítható, híven adják vissza a történeti szempontbó olykor igen jellemző helyesírást is. Néhány feltűnő helyen azonban nem ártott volna bizonyos szokatlan alakokra és más különösségekre felhívni a figyelmet, hogy az olvasó ne szimatoljon sajtóhibát ott, ahol nincsen. — A marosvásárhelyi református kollégium nagykönyvtára jelenleg mint Bolyai Tudományos könyvtár szolgálja a művelődést (Farczády Elek: A marosvásárhelyi Bolyai tudományos könyvtár). Történetében 1950 — öl-ben új korszak kezdődött : új helyiséget, rendes ellátmányt kapott, s személyzete nyugodt körülmények között fejleszti tovább a százados intézményt. Az állomány főként a XVIII —XIX. századi tudományosságot képviselő könyvanyagot foglal magában. — A nagyenyedi kollégium nagyhírű múzeuma is — mint Vita Zsigmond mondja (A nagyenyedi kollégium múzeumának kialakulása és fejlődése) — a szélesebb néprétegek művelődésének szolgálatában áll. — A cikkek írói az erdélyi hagyományok és kultúra szinte rajongó szeretetével, a rájuk bízott kincsek iránti féltő gonddal mélyítették tovább és egészítették ki újabb levéltári kutatásokkal elődeik ilyen tárgyú stúdiumait. Példaként leginkább Farczády Elek tanulmánya kínálkozik, akinek tudományos tárgyilagosságú mondatain hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy jelző, félmondat vagy félsor, a szerző mély érzelmeiről tanúskodva, hogy aztán a cikk végén őszinte, meleg szavakban ünnepelje Kelemen Lajost. A kötet két iskolatörténeti cikket tartalmaz. Benkő Samu a marosvásárhelyi kollégiumban alakult Olvasó Társaságot és a diákok reformkori mozgolódását ismerteti (A marosvásárhelyi kollégium diákjainak művelődési törekvései a múlt század harmincas éveiben), Szentmártoni Kálmán a torockói unitárius iskola történetéhez hoz néhány új adatot a XVTII. századból (Adatok a torockói iskola történetéhez). A tudománytörténet keretébe tartozik Kos Károly Orbán Balázsról írott szép tanulmánya (Orbán Balázs a néprajzkutató), mely a nagymunkájú tudós néprajzkutatói pályájának kialakulását és eredményeit méltatja és értékeli a Székelyföldrőj írt munkái kapcsán. Ugyancsak a tudománytörténet keretébe tartozik Pataki József cikke, melyben a marosvásárhelyi kollégium ügybuzgó könyvtárosának, Koncz Józsefnek és az erdélyi származású kiváló román történésznek, Nicolae Densusianunak tudományos természetű levelezését ismerteti (A magyar és román tudományos kapcsolatok történetéhez). Közleménye megmutatja, hogy a múlt század második felében, amikor az akadémiai intézményes és hivatalos kapcsolatok még egészen fejletlenek, milyen nagyjelentőségű volt a tudomány munkásainak személyes kapcsolata. Végigtekintve az ismertetett tanulmányokon, itt sem hallgathatjuk el két észrevételünket. Az egyik az, hogy egyetlen cikk sem foglalkozik XVI—XVII. századi témával, annak a korszaknak jelenségeivel, amelyben Erdély kulturális tekintetben hatalmas vívmányokkal dicsekedhetik. Hiányzik a reformáció története, a nagy fejedelmek egész korszakának minden kulturális eredménye, s ezzel együtt az a tág európai horizont, amely előtt ekkor, de később is, Erdély történelme zajlott, az a Londontól Moszkváig minden fontos európai jelenséget szemmel tartó érdeklődés nyoma, amellyel az említett századok erdélyi embere eltájékozódott a világ bonyolult jelenségei között, s amelynek emlékét — könyvek formájában -— máig őrzik az erdélyi kulturális intézmények. Az Emlélikönyv művelődéstörténeti tárgyú cikkeinek anyaga alapján kínálkozik a második észrevétel. Úgy tűnik, mintha az intézmények történetének és mai helyzetének felmérése után arra készülne a kutatás, hogy Erdély tudományosságának történetét dolgozza fel. A leírások alapján legalábbis erre csábít a közgyűjtemények anyaga, s úgy látszik, hogy a megmunkálók sem hiányoznak hozzá. Benczédi Pálnak bizonyosan lenne mondanivalója az unitárius fizikákról, Farczády Eleknek talán Mátyus Istvánról és könyvtáráról, Vita Zsigmond cikkének befejező szakasza pedig határozott, átgondolt és eredeti megfogalmazásával szinte valami nagy mű elé kívánkozik, amely az erdélyi világi értelmiség kialakulását tárná fel. Tóth Kálmán mintaszerű, alapos tanulmánya (Könyvnyomtató Makai Nyírő János deák) talán első fecskéje lehetne ennek a kutatómunkának. Tárgya — az erdélyi nyomdászat törtenete — nem új, de olyan területről való, amelyet újból fel kell mérni. A szerzőt gondos és elmélyedő kutatásai nagyjelentőségű eredményekre vezették : ma ismeretlen nyomtatványokról ad hírt, ismertek létrejöttének körülményeit magyarázza meg. Nyomdászát, Makkai Nyírő Jánost, a kor társadalmi életének bonyolult összefüggésében mutatja be, szoros kapcsolatban Erdély és Európa nagypolitikájával és kultúrájával. Az olvasónak nem lehet más kívánsága, mint hogy minél előbb olvashassa a kolozsvári nyomdászat 1622-vel kezdődő újabb szakaszának történetét, amit a cikk végén, ha nem is egyenes szóval, megígér a szerző.