Századok – 1958

Történeti irodalom - Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism. Benda Kálmán; Dercsényi Dezső; Póczy Klára; Tarnai Andor; Tóth András) 434

438 TÖRTÉNETI I KO DALOM A Román Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, Andrei Ofetea akadémikus tanulmánya a XIX. század elejére vezet bennünket (Complotul lui .Mihail Gross). 1810-ban a Brassó környéki Gross Mihály több erdélyi, továbbá egy-egy orosz és franeia barátjával Bukarestben összeesküvést szőtt a havasalföldi fejedelem, a vezető bojárok és egyházi méltóságok ellen. A gyermekesen szervezetlen összeesküvést a fejedelem kómszolgálata könnyön felgöngyölítette s a részesek közül a magvai' alattvalókat hosszú tárgyalás után kiadták az erdélyi kormányszerveknek. Ezek fölött azután a bukaresti vizsgálati jegyzőkönyvek alapján megtartott újabb kihallgatás után erdélyi bíróság mondotta ki a/ ítéletet. Ezt eddig is tudtuk, Otetea professzor azonban a budapesti Országos Levéltárban általa feltárt újabb adatok alapján most tisztázza az összeesküvés társadalmi és ideológiai hátterét, miközben több ponton vitatkozik S. Stirbuval, a kérdés egyik korábbi feldolgozójával. Végeredményben megállapítja, hogy az összeesküvés azt a társadalmi elégedetlenséget jelzi, mely pár év múlva a Vladimirescu fölkelés kitörését tette lehetővé. A kérdés diplomáciatörténeti lényegét illetően, hogy vajon az osztrák kormány valóban támogatott volna-e egy közös román—szerb megmozdulást, adatok híján ő is csak a feltevésig jut el. A reformkori Erdély gazdasági problémáit világítja meg Csetri Elek érdekes tanulmánya : ..Kelemen Benjámin, a haladó gazda (Adatok az erdélyi racionalis gondolkozás 1 S48 előtti történetéhez)". Két erősakaratú, tiszta szándékú, haladó gondolkodású férfi, ifjabb Wesselényi Miklós és zsibói jószágigazgatója, a papi-értelmiségi családból származó Kelemen Benjámin találkozását, s az e találkozásból fakadó eredményeket ismerteti a tanulmány. Elsősorban mezőgazdaságtörténeti vonatkozásban tárgyalja a kérdéseket, a zsibói uradalom és Kelemen magán-középbirtokát illetően, azonban általános történeti vonatkozásban is érdekes adatokat nyújt : így a zsibói könyvtár összetételére, a mezőgazdasági szakoktatás problémáira, a korszerű mezőgazdasági elképzelések és a jobbágyfelszabadításra való törekvések erdélyi összefüggéseire. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetével három tanulmány foglalkozik. A legátfogóbb Victor Cherestesiu tanulmánya : ,,1848 márciusa az erdélyi románoknál" (Martié 1848 — la Romini din Transilvania). A szabadságharc történetének mindeddig alig érintett kérdéséhez nyúl : a magyarság és a nem magyar nemzetiségek egymáshoz való viszonyát, illetve e viszony nyomán a magyar forradalmi mozgalomnak és a nemzetiségek politikai megmozdulásainak összefüggéseit vizsgálja 1848 márciusában és áprilisában. Kimutatja, hogy az erdélyi városok román értelmisége lelkesen fogadta a pesti forradalom híreit, s hogy a román sajtó is azt hirdette : a románok azoknak az oldalára állanak, akik március 15-e szent és emberi vívmányainak védői lesznek. A parasztságot a jobbágyi kötöttség megszűnése nyerte meg — s ahogy Oherestesiu megállapítja, úgy látszott, Erdély románságának óriási többsége szívvel-lélekkel csatlakozik a forradalomhoz s a Habsburg-uralom alatt élő népek szabadságmozgalmai egymásra találnak. A mozgalom vezetőinek legjobbjai bíztak is ebben, ez tette ezt a pár hetet széppé és felemelővé. Az objektív lehetőség mégsem kovácsolódott valósággá, Magyarország és Erdély, magyarok és románok közös forradalmi frontja nem alakult ki, sőt a két népet részben külső erőknek sikerült mindjobban szembefordítani egymással. A tanulmány ugyanakkor, amikor hangulatosan állítja az olvasó elé a magyar és román törekvések elvi találkozásait, a csak később kirobbanó ellentétek csíráira is rámutat, így a magyar konzervatív és liberális körök nacionalista alapon való érdekegyességére, az arisztokrácia és a császári katonaság együttműködésére s a magyar és nem magyar nemzetiségi vezetők merev szembeállására. A következőkben persze ehhez még más tényezők is járultak, melyek a nemzetiségi ellentétek politikai kiéleződéséhez vezettek. A magyarországi nemzetiségi politika és ennek speciális erdélyi megnyilatkozásai ahogy a márciusi időkben nem, később sem voltak azonosak — amire Oherestesiu is utal a jobbágyfelszabadítással kapcsolatban, de azt hisszük ezen a téren további rószletkutatások újabb eredményeket hozhatnak, melyek az egykorú román álláspont megismeréséhez közelebb visznek bennünket. Ahogy viszont a román nemzetiség vezetőinek Béccsel való kapcsolatai, Kossuth és a szabadságharcot irányító magyar nemesség politikai állásfoglalásának megrajzolásánál nem hanyagolhatók el. Összefoglalva az elmondottakat : Oherestesiu tanulmánya komoly hozzájárulás az 1848 tavaszi erdélyi forradalmi helyzet megismeréséhez, nem kevésbé fontos azonban a cikk tudománypolitikai jelentősége sem, az a belőle világosan adódó felismerés, hogy a marxista történettudománynak sikerült a régi meddő nacionalista szemléleten felülemelkednie. A cikket ebből a szempontból is örömmel olvastuk, s igen nagy érdeklődéssel várjuk a szerzőnek az erdélyi románság 1848-as szerepéről készülő monografikus feldolgozását; meggyőződésünk.hogy a forradalom é3 szabadságharc történetének egybafonódó politikai és nsnuetisé^i törekvéseit C3ak ezen az úton, valamennyi érdekelt nép tudósainak együttes munkájával tisztázhatjuk majd megnyugtató módon.