Századok – 1958

Történeti irodalom - Nichtweiss; Johannes: Das Bauernlegen in Mecklenburg (Ism. Makkai László) 424

TÖRTÉNETI 1 RODA LOM 427 erős ahhoz, hogy agrárforradalmat hajtson végre, s így a jobbágyfelszabadítás felülről diktált reformként, a földbirtokosok érdekeinek megfejelően következett be : a fejlődés a „porosz útra" terelődött. A mecklenburgi példa kitűnően illusztrálja a szerzőnek a „második jobbágyság" keletkezési okairól és a történeti fejlődésben elfoglalt helyéről szóló téziséit, pontosabban : ezek a tézisek tulajdonképpen a mecklenburgi fejlődés tanulságainak általánosításai. Nichtweiss érvelésének ereje éppen abban áll, hogy konkrét anyagon, meggyőzően tud bizonyítani. Nem kétséges, hogy a mecklenburgi viszonyok a „második jobbágyság" klasszikus példáját képviselik. Sehol másutt Kelet-Európában nem jutott el a fejlődós odáig, hogy a parasztság a feudális formák leple alatt úgyszólván teljes egészében termelőeszközök nélküli agrárproletárrá váljék. Mindenütt máshol a „porosz utas" fejlődés beköszöntekor még jelentős számú önálló jobbágygazdaság létezett s ezeknek helyenként változó súlya módosította a mezőgazdaság kapitalista átalakulásának menetét. De bizonyos, hogy a mecklenburgi fejlődést kell kelet-európai viszonylatban a törvényszerűt leginkább megközelítőnek tekinteni, mert a feudális gazdálkodást kapitalistává alakító tendenciák ebben érvényesültek a legteljesebben, itt ment végbe legkövetkezetesebben a „második jobbágyság" lényegét tevő folyamat, az önálló jobbágygazdaságok felszámolása és a jobbágy munkaerejének az allodizált földön való felhasználása. Éppen a mecklenburgi példa mutatja, hogy ez a folyamat szükségképpen vezet a mezőgazdaság „porosz utas", tehát kapitalista átalakulásához, ezért a „második jobbágyságot" nemcsak német, hanem általános kelet-európai viszonylatban a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetnek (és semmiképpen sem „refeudalizációnak") kell tekinteni, még ha előre» mutató tendenciái nem is bontakoznak ki mindenütt olyan messzemenően, mint Mecklenburgban. Ez a tanulság Nichtweiss könyvének legnagyobb, maradandó érdeme. A mecklenburgi példa kiválóan alkalmas volt arra, hogy azon a „második jobbágyságnak" a „porosz útba" torkolló fejlődési tendenciáit általános kelet-európai érvénnyel ki lehessen mutatni. De annak, hogy a szerző általános következtetéseit éppen a mecklenburgi fejlődésből vonta le, nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Ez utóbbiak ütköznek ki a „második jobbágyság" keletkezéséről mondottakban. Mecklenburg esetében elégséges feltételnek látszik a gabonaexport lehetősége és a központi hatalom gyengesége. De mit szóljunk olyan esetben, ahol egyik vagy másik feltétel hiányzik? Magyarország, Csehország a „második jobbágyság" keletkezésének idején nem exportáltak számbavehető mennyiségben gabonát, Poroszországban és Oroszországban pedig, legalábbis a XVII. századtól, a „második jobbágyság" kiteljesedésének korszakától fogva a központi hatalom állandóan erősödik. Márpedig ezek az országok mind beletartoznak a „második jobbágyság" elterjedési szférájába. Nem lehet célunk itt a „második jobbágyság" keletkezéséről szóló vitát ismertetni, még kevésbé ahhoz hozzászólni, mindössze annyit kell megjegyeznünk, hogy a kelet-európai társadalomfejlődésnek a XVI. század folyamán bekövetkezett sajátos irányvételét csak mélyebben fekvő és Kelet-Európára egyetemlegesen jellemző tényezőkből lehet megmagyarázni. Alighanem a városi-polgári fejlődés elmaradottságában, közelebbről a manufaktúra korszaknak Nyugat-Európához képest késői beköszöntésében kell keresni e tényezők legjelentősebbjét, ami viszont szintén csak következménye annak, hogy Kelet-Éurópában a feudalizmus maga is később jött létre és differenciálatlanabbul alakult, mint nyugaton. A világpiac főútvonalainak eltolódása, az árforradalom, a gabonakonjunktúra és sok más, a „második jobbágyság" keletkezésével összefüggésbe hozott tényező csak a már adott tendenciákat érlelte meg. Nichtweiss könyvének legfőbb hiányossága éppen az, hogy homályban hagyja a polgárság fejlődését, s amennyiben kitér a városok gazdasági és politikai háttérbeszorulására, azt inkább a „második jobbágyság" következményének, mint előzményének értékeli. Hasonlóképpen kezeli a központosítás kérdését is. Megállapítja, hogy a központi hatalom gyöngesége előfeltétele a „második jobbágyság" kialakulásának, de fel sem veti azt a problémát, hogy a „második jobbágyság" rendszere mennyiben feltétele maga is a központosítás hiányának, holott kézenfekvő, hogy a parasztságot teljesen uralma alá kerítő nemességgel szemben az uralkodónak jóval kevesebb esélye marad hatalmának megszilárdítására, mint ott, ahol a földesúri hatóság nem áll a paraszt és a központi hatalom közé. Ez a probléma viszont szintén beletorkollik a polgárságéba hiszen az abszolút monarchia feltétele éppen a fejlett polgárság. A „második jobbágyság" keletkezésének tekintetében Nichtweiss könyve tehát nem ad megnyugtató megoldást, de ezen a téren is hasznosat nyújt a probléma felvetésével. ΜΑΚΚΑΙ LÁSZI.Ó