Századok – 1958
Vita - Tardy Lajos: A Balugyánszky-vita 348
350 TARDY LAJOS Hogy milyen jelentéktelen volt Balugyánszky jakobinus-tevékenysége és hogy a forradalmi magyar értelmiség legjobbjait likvidáló Habsburg-reakció milyen szeretettel vette körül az Oroszországba távozó Balugyánszkyt, arra Csekey valósággal gyengéd szavakat talál.6 Csak éppen a legfontosabb adalékot hallgatja el, ti. azt, hogy távozása vitán néhány évvel Balugyánszkynak nem engedélyezték az Oroszországból való hazalátogatást.' Nyilván azért, mert „gutgesinnt"-nek tartották.. . Jancsó Elemér találóan jellemzi a Martinovicsék kivégzését követő korszakot'» : „Az idegen önkényuralom és a vele szövetséget kötő uralkodó osztályok mindent elkövettek, hogy a haladó törekvéseket gyökerestől kiirtsák. Teljes gyűlölettel fordulnak nemcsak a demokrata értelmiség szabadon maradt tagjai ellen, hanem azokat is üldözték, akik a kilencvenes évek mérsékelt nemesi reformtörekvéseihez hűségesek maradtak." .Majd : „A haladó törekvések üldözése terén a jakobinus mozgalom vérbefojtása után nagy szerepet játszott a titkos rendőrség és a cenzúra. Mindkettő régi és közismert eszköze volt a Habsburg-uralomnak, azonban 1795 után a reakció mind a cenzúrát, mind a titkosrendőrséget megerősítette." Csekey igen találékony olyankor, amikor Balugyánszky jakobinus voltának bizonyítékait akarja elnyelni. Es ez „vörös fonálként" hózódik végig cikkén. Ebben az igyekezetében Csekey a 330. oldalon felsorolja, hogy kik nem írnak Balugyánszky jakobinusságáról. Nem lett volna helyesebb (vagy méltóbb?) a semmitmondó negatívumokban való tobzódás helyett tüzetesen felsorolni azokat, aldk mindenkinél hitelesebben tanúsították forradalmár voltát — egyrészt Laczkovichra, Szentmarjayra, Szlávyra, másrészt Juricskayra és Bikkesyre, valamint a besúgók jelentéseire gondolok elsősorban. Most pedig szemügyre kellene venni, hogy a bírált könyv milyen adatokat szolgáltatott Benda Kálmán kiadványa és saját kutatásaim nyomán Balugyánszky jakobinusvolta mellett. Balugyánszky Bihar megye által sérelmezett tanításaiban én is csak Balugyánszky politikai fejlődésének első állomását látom. Bikkesy András feljelentésében leleplezi, hogy Balugyánszky is Szentmarjayék köréhez tartozik. Jurieskay László vallásalapítványi ügyész jelentésében már „nagy jakobinusnak" nevezi, aki „kihívóan hirdeti a francia elveket... és avval is gyanúsítják, hogy az egész ifjúságot, melyet nevelnie kellene, félrevezeti és megrontja". Szentmarjay 1794. szeptember 1-i vallomásában beismeri, hogy Balugyánszkyt a mozgalomba beszervezték. Ugyanezt mondja a mozgalom másik vezéregyénisége Szentmarjay is, egy nappal később tett vallomásában. Benda szemléletesen mutatja be, hogy Balugyánszky letartóztatásának elmaradása csak szerencsés véletlen müve volt. Könyvem megjelenése után eddig ismeretlen Balugyánszky-adalékok kerültek napvilágra, melyek arra a megállapításra késztetik Jancsó Elemért, haladó hagyományaink ldváló ismerőjót, hogy a következő megállapítást8 tegye : Balugyánszky váradi felvilágosítói tevékenységét, a francia forradalomért való rajongását egyébként nemcsak a kémjelentésekből ismerjük, hanem más, e korszak művelődési mozgalmaira vonatkozó kéziratos anyagból is. Tudjuk, hogy 1789 és 1800 között Marosvásárhely és Kolozsvár mellett elsősorban Nagyváradon alakul ki viszonylag nagyszámú felvilágosító értelmiség." Majd : „Aranka váradi körének Balugyánszky volt a legkiemelkedőbb tagja." Csekey szerint Balugyánszkynak „nagy bűnei"9 nem lehettek, mert elejtették ellene a vádat. Ezek szerint csak a 45 elítéltnek voltak „nagy bűnei", csak ezek voltak jakobinusok az egész országban? Csak azt tekinthetjük forradalmárnak, jakobinusnak, akit kivégeztek, vagy legalább is hosszú évekre tömlöcbe zártak? Csekey okoskodása ehhez a képtelen eredményhez vezetne, hiszen ő Balugyánszky val kapcsolatban a demokrata jelzőt is csak idézőjelek között quasi gúnyolódva tűri meg.10 Ilyképp polarizáltán vetődik fel a kérdés : vajon csak azt tekinthetjük jakobinusnak, aki ebben a korszakban életével vagy szabadságával fizetett forradalmisága miatt (vagyis csak a 45 elítélt), — vagy pedig azt is, aki a kérdéses történelmi időszakban vállalta a forradalmár-lét kockázatait ? •Századok, 1B57. 1—4. szám 333. 1. 7 AUg. Verwaltungsarchiv, Wien, Polizeihofstelle, 1451/1807. sz. "a Az erdélyi magyar nyelvmivelő társaság iratai (Akadémiai Könyvkiadó, 1955, Bukarest) 45. 1. 8 Kelemen Lajos-emlékkönyv, Kolozsvár, 1957. Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 404. 1. » Századok. 1957. 1—4. szám, 328. 1. " Uo. 329. 1.
