Századok – 1958

Vita - Tardy Lajos: A Balugyánszky-vita 348

A BALUGYÁNSZKY-VITA (Csekey István, hozzászólásához) Csekey István könyvemmel foglalkozó cikkének első oldalán1

előrebocsátja, hogy munkámról „nem egyszerű ismertetést kívánunk itt adni, hanem annak kapcsán elmondani mindazt, amit Balugyánszkyról magunk is tudunk ; adatait kiegészíteni, nem egyszer kijavítani ; felfogását és eleve elfoglalt beállítottságát a tények világánál korrigálni, végül pedig megjelölni azokat a hiányokat, amelyek pótlása nélkül nem lehet megnyugtatóan megírni Balugyánszky élettörténetét". Bár ezek szerint Csekey kifejezetten elismeri, hogy könyvemről ismertetést akart írni — csak nem „egyszerű" ismertetést — részemről nagyon is indokoltnak tartom, hogy a szóban forgó publikáció nem a könyvismertetések, hanem a „Vita" rovatban nyert közlést. Amennyire lehet, magam is Csekey fentebb idézett célkitűzései köré csoportosítva adom elő mondanivalómat. Talán leszögezhetem, hogy elvi jellegű vita közöttünk csupán egyetlen egy kérdésben alakult ki. Igaz, hogy ez a vitapont döntő jellegű és ez adja meg az én könyvem vagy Csekey cikke értékének mércéjét. Ez a következőkben foglalható össze : helye van-e Balugyánszkynak haladó hagyományaink között és ha igen, minő hely illeti meg? Jakobinus volt-e Balugyánszky vagy sem, demokrata, népbarát volt-e cselekedeteinek és műveinek tükrében vagy sem élete magyarországi szakaszában? En a magam részéről részletes analízis után a következő választ adtam e kérdésre : „. . . Balugyánszky a felvilágosult abszolutizmus légkörében nyert neveltetése után eljutott a jakobinus forradalmiséghoz. Az itt kapott ijesztő lecke után azonban . . . megelégedett a liberális reformer szerényebb, de biztonságosabb szerepével, de ebben a szerepben, ha kellett, tudott bátor, harcos és önérzetes is lenni". Csekey ellenkező álláspontot foglal el és szerinte Balugyánszky nem volt sem jakobinus, ill. forradalmár, sem demokrata. Mindketten jogászok is vagyunk ; hadd éljünk a perrendszerű bizonyítókokkal. Szóljanak először Csekey tanúi. Csekey kizárólag a három régi orosz, ill. baltinómet szerzőre — nevezetesen elsősorban Baranovra, továbbá Fatyejevre és Grünewaldt-ra — valamint bizonyítékaim hiányosságára alapítja tételét. A bárom történész közül kettő nem volt Balugyánszky kortársa. Baranov 1827-ben született, több mint egy emberöltővel Balugyánszky jakobinus-szereplése után. Fatyejcv még későbben élt ; mint fehérorosz emigráns tudtommal Csehszlovákiában halt meg. Grünewaldt kortársa volt Balugyánszkynak, de nem életrajzírója, mivel csak néhány kedves sort szentelt kettejük együttműködése emlékének. Baranov, Grünewaldt és Fatyejev a cári önkényuralom két különböző korszakában élt és írt, és magasrangú cári főhivatalnokok voltak. De mindhárom megegyezik egymással abban is, hogy nyilván életükben nem jártak Magyarországon és Balugyánszky magyarországi szerepléséről csupán néhány oldalt írtak. Illetve Grünewaldt még ezt sem. Aligha tévedek, ha feltételezem : íegfeljebb hírből ismerték a Martinovics-mozgalmat és az idevágó magyar forrásokkal nem foglalkoztak. (Egyébként erre nem is lett volna módjuk.) Világos tehát, hogy Balugyánszky jakobinus tevékenységét — mely kizárólag magyarországi működésével kapcsolatos — az előbb említett három szerző nem dolgozhatta fel. 1 Századok, 1957. 1—4. sz. 326.