Századok – 1958

Vita - Sápi Vilmos: Néhány további megjegyzés a Balugyánszky-vitához 346

NÉHÁNY TOVÁBBI MEGJEGYZÉS A BALUGYÁNSZKY-VITAHOZ 347 Erre vonatkozólag még azt is meg kell említenünk, hogy Balugyánszky rektori tisztsége (1819-től) mellett milyen jellegű törvényelőkészítő munkában vesz részt Speranszkij-jal. Az általuk elkészített orosz alkotmánytervezet ugyanis — relatíve haladó jellege mellett — a forradalmi veszély kiküszöbölése céljából készült. Ha megvizsgáljuk a korabeli dekabrista-mozgalmat, akkor világossá válik, hogy az alulróljövő alkotmányosságot követelő mozgalommal szemben kénytelenek alkotmányt adni — felülről. 3. Nehéz kritikát mondani Balugyánszky oroszországi szereplésének jellegéről. Ez a szovjet jogtörténészek részéről lenne könnyebben értékelhető. Sajnos Juskov 1950-es jogtörténeti könyvéből (490. 1.) csupán arról értesülünk, hogy Balugyánszkyt — ,,I. Miklós egyik nevelőjét" — Miklós kancelláriájának H. osztálya vezetőjévé tette, „valójában azonban e kérdés (kodifikálás — S. V.) irányítását, valamint a munkálatok menetéről való jelentéstételt Speranszkij kötelességévé tette ..." Ez a juskovi kitétel és a Nagy Szovjet Enciklopédiának (IV. kötet, 167. 1.) Balugyánszkyt orosz közgazdászként és a liberális reformok híveként való osztályozása halványítja Balugyánszky szerepét jogtörténeti vonatkozásban. Tardy Lajos könyvének dokumentálnia és elemezni kellett volna — véleményem szerint — Balugyánszky olyan irányú munkásságát, amely jogtörténeti szempontból értékes. (A munka ti. jogtörténeti kandidátusi disszertációnak készült.) Magyarországi ideje alatt önálló jogi munkát nem végzett a könyv szerint. (Disszertációja Sonnenfels interpretálása csupán.) Oroszországi évei alatt földbirtokpolitikai cikkeiről és a „Szvod Zakonov" szerkesztésében való részvételéről tudunk. Ezeket feltétlenül ismertetnie és értékelnie kellett volna Tardy Lajosnak és nem lehet egyetérteni azzal a kitétellel, hogy a „Szvod Zakonov" méltatása nem tartozik munkája körébe és annak ismertetése túlnőne a Balugyánszkyról szóló könyv keretein" (209. 1.). Jogtörténeti vonatkozásban ezek sokkal fontosabbak lettek volna, mint pl. a kultúr-, pedagógia- és iskolatörténeti szempontból nem értéktelen I—VH. fejezet. A szerző javára kell írnunk feltétlenül azt, hogy ragaszkodott a történeti hűséghez ós Balugyánszkyról nemcsak a pozitív adatokat közli. Munkája végén a szerző is küzködik azzal a gondolattal, hogy Balugyánszky nem volt-e kozmopolita, aki csak nagyobb jövedelmi lehetőségek miatt és esetleg nem eszmei meggyőződése miatt cserélt hazát. Ámbár Tardy tagadja, hogy karrierista lett volna (243. 1.), ez a kérdés bizonyos fokig nyitott marad, éppen a fentebb említett oroszországi szereplésének nem teljesen kidolgozott volta miatt. SÁPI VILMOS