Századok – 1958

Vita - Sápi Vilmos: Néhány további megjegyzés a Balugyánszky-vitához 346

NÉHÁNY TOVÁBBI MEGJEGYZÉS A BALUGYÁNSZKY-VITÁHOZ Csekey István recenziója (Századok, 1957. 1—4. sz.) és Benda Kálmán (uo. 1957. 5—6. sz.) hozzászólása után kevés nyitott probléma marad a Balugyánszky-vitában. Ami a Csekey-féle recenziót illeti : meg kell állapítani, hogy adatszerűségében és elviekben egyaránt tudományosan vitte előbbre (sok esetben a könyvnél is mélyre szántóbban) a Balugyánszky-problómát. (Benda hozzászólását alább : Balugyánszky jakobinus mivoltának kérdésénél toldom meg egy mondattal.) Egyet kell értenünk Csekeyvel, hogy a könyv jogtörténeti jelentősége (különösen ilyen formában) csekély, arról azonban külön lehetne vitatkozni, hogy az orosz—magyar kapcsolat történetének ápolása céljából a könyv — még átdolgozott formában is — az oroszra való fordítást megérdemli-e. A könyv és a kritika kivonatolt orosz nyelvű megjelentetése elegendő lenne arra, hogy a Szovjetunió tudósai esetleg reflektáljanak rá. Egyébként Csekey önmagát is cáfolja a 345. oldalon abban, hogy Balugyánszky a „magyar—orosz művelődési kapcsolatok kezdeteit" jelentette volna (326. 1.). Nem lehet elfogadni Csekey azon kitételeit, amelyekben Balugyánszky ,,ragyogó élettörténetét" (326. 1.) említi, amsly ,,önmagában is megérdemli a tudományos feldolgozást" (326. 1.). Magából a Balugyánszky-életrajzból is kitűnik ugyanis, hogy nem volt valami propagálandó példakép Balugyánszky élete „önmagában". Tardy Lajos könyve előszavában Balugyánszky életrajzát három szempontból tartja fontosnak feldolgozni. 1. Balugyánszky magyarországi szereplésének jakobinus volta ; 2. az orosz—magyar kapcsolatok múlt jának kibővítése ; és 3. az Oroszországba került reformer Balugyánszky haladó jellegű munkássága miatt. I Azt, hogy a könyv hogyan töltötte be az előszóban előrebocsátott célkitűzéseit, az alábbiakban foglalhatjuk össze : 1. Nem vitatható, hogy Balugyánszky kapcsolatban volt a jakobinus mozgalommal ; ezt tények bizonyítják. Nem nevezhetjük azonban Balugyánszkyt — még a magyarországi jakobinus mozgalom jellegét tekintve sem —- aktív jakobinusnak, csak beszervezett tagnak. Tudniillik a bebizonyítottan jakobinusokat kivégezték, vagy súlyos börtönre ítélték ós semmiképpen sem léptették elő, amint azt Balugyánszkynál látjuk. (Benda Kálmán ezt a gondolatot azzal erősíti meg —- akarva-akaratlanul —, hogy Balugyánszky csak fiatalos hevében volt jakobinus.) Balugyánszky a mozgalomig kevésbé öntudatosan jutott el ; haladó jellegét inkább a jozefinista szellemben oktató Sonnenfels tanainak átvételével mérhetjük, amely a II. József halála utáni nemesi reakció időszakában nemességellenes, reformista irányzat. 2. A magyar—orosz kapcsolatok feltárásában a könyv több — előttünk feltáratlan — adattal bővíti ismereteinket. Ε vonatkozásában nemcsak Balugyánszky személye, hanem Orlay, Reguly és más tőlünk Oroszországba került értelmiségi munkájáról szerzünk tudomást. Csorbítja azonban a korabeli „kapcsolatok" értékelését az, amikor Balugyánszkynak a magyar szabadságharc leverésében résztvevő testőrezredes fiát elénk tárja. A szerző — akarata ellenére — a Balugyánszky-kérdést a korabeli „kapcsolatoknál" a másik oldaláról is megvilágítja. Arról értesülünk ugyanis, hogy Balugyánszky fia testőrezredesi minőségben (ós ez a rang vitathatatlanul politikai megbízhatóságot jelentett a cári udvarban!) részt vett a magyar szabadságharc leverésében. Nem fehéríti a testőrezredest az a Dcgrének tett vallomása, hogy nem vonta ki kardját Magyarországon : — „testőrezredesek" ugyanis inkább vezényelni szoktak, mint harcolni! Ez a tény az idős Balúgyánszkyra sem vet „haladó jellegű" fényt. Sőt, az világlik ki belőle, hogy fia ugyanúgy kiszolgálta a reakciós cári rendszert, mint Balugyánszky.