Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 31 kedilc az esperesről, aki a tiltott házasságban levő pappal szemben elnéző a püspök tudtán kívül. Kálmán törvényeiben már archidiaconus néven szerepel ; ő ítélkezik a magzatjukat vesztő asszonyok (I. 58) ; ő, vagy a püspök a nőrablók és paráznák felett (I. 59, 61), míg a bűbájosok üldözése az esperes és az ispán közös feladata (I. 60).25 Ez az oka, hogy az ispánságok határa általában egyezik az esperességek határával-A XIII. században az archidiaconus már a székeskáptalan közösségében él, de a papok ellenőrzése és a házassági ügyek az esperesség területén ekkor is ő alá tartoznak.26 Az 1332—37 évi pápai tizedlajstromból megismert esperességi beosztás sok helyen őrzi a XI. századi megyehatárokat s így közvetve a nemzetségi szállásterület határait is. A nemzetségek eredeti szállásterületének rekonstruálásában segítségünkre van több ág együttes birtoklása, a jellegzetes nemzetségi személynevekből képzett helynevek, valamint a krónikák hagyományon és köztudaton alapuló adatai. Ε források alapján állapítható meg pl., hogy a kétparti Pest megye és a vele már a középkorban szervezetileg összefüggött Pilis megye, (eredetileg Visegrád megye) a Kartal vagy Kurszán-nem, Fejér megye a Csák-nem, Tolna megye Árpád nemzetsége, Veszprém megye a Szalók-nem, Zala, eredetileg Kolon megye a Vérbulcs-nem, Sopron megye a Sur kalandozó vezértől leszármazó Osl-nem, Komárom megye a Keteltől leszármazó Katapánnem, Borsod megye az örsúr-nem, Békés megye a Vatától leszármazó Csoltnem, Csongrád megye a Bor- vagy Kalán-nem, Szatmár megye a Kaplonynem, Belső Szolnok megye az Agmánd-nem, Doboka megye a Zsombor-nem, Torda megye a Tyukod-nem, Erdélyi Fehér megye a Gyulák, Csanád megye Ajtony-nem szállásterülete stb.27 Nem tudjuk mindenütt megállapítani az eredeti nemzetségi szállásterületet. Ennek három oka van. Egyik az, hogy az Alföld déli részén az Árpád-kori birtokviszonyok forrásanyag híján nem rekonstruálhatók. Másik oka, hogy a nemzetségi hagyományokat őrző Anonymus a Komárom — Veszprém—Bodrog—Csanád—Zaránd és Doboka vonalától nyugatra és délre eső területek h agyő mányanyagát nem jegyezte fel. Harmadik és legfőbb oka az, hogy az Árpád-ház a nemzetségeknek uralma alá hajtása során a kisajátítás más-más módozatait választotta. Az Árpád-kori vármegyék birtokviszonyainak vizsgálata során több helyen arra az eredményre jutottam, hogy egy-egy vármegye területén (pl. Csanád, Csongrád, Komárom) a nemzetségi birtok, a királyi várbirtok és a királyi magánbirtok i/3 —x /3 —1 / arányban oszlik meg.2 8 Ez arra mutat,, hogy a nemzetségi szállásbirtoknak általában kétharmad része került kisajátításra, míg egyharmad része nemzetségi birtok maradt. Ez igazolja Anonymusnak Ketel fia Álaptolma (a Katapán-nem) szállásbirtokáról mondott azon megjegyzését, hogy „Árpád . . . Ketelnek nagy földet adott a Duna mellett ott, 25 Uo. 112. 1. 26 tíékefi Rémig: A magyarországi káptalanok megalakulása és Szent Chrodegang regulája. Bpest, 1901 és A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bpest, 1910. 40-42. 1. 27 Anonymus Gestájának és a krónikáknak a megtelepedésre vonatkozó adatait összegyűjtve 1. Krónikáink 101 — 24. 1.; a Kartal-nemzetséghez 1. Bud.Rég. XVI. 9 — 28. I.; Sur vezérre 1. Oombos: Catalogue Fontium Históriáé Ilungaricae. Bpest, 1937 — 38. [röviden : Gombos] 72., 266., 353., 354., 552-53., 2205., 2439., 2641., az Osl-nem Surágát 1. Karácsonyi, MNemz. II. 410. 1.; a Csolt-nemet 1. uo. 379 — 83. 1. 28 L. készülő Árpád-kori történeti földrajzom megyebevezetéseit.
