Századok – 1958

Vita - Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdéséről 265

A KORAI MAGYAR TÖRTÉNET NÉHÁNY KÉLÍDÉSÉRÖL· 337 közé került, továbbra is mint liber-1 tartották számon. Bónis túlságosan is „rideg" képletekben gondolkozik. Következik ez abból a — szerintünk helytelen — feltevéséből, hogy „a magyar nép zöme" szolgaságba jutott a válság éveiben. Ilyen egyszerű birtokos szabad volt pl. Padrag, aki — noha szláv eredetű volt — szabadként élt tovább István király idején abban a faluban, melynek nevet adott. Ivadékai — ugyancsak szabadok — földközösségben gazdálkodtak a veszprémvölgyi apácák népeivel (Fejérpataky L. : Kálmán kir. oki. 34.1. Padrag István kir. görög oklevelében : Czebe Gy. : i. m. 15, 18.1.). Ha Bónisnak igaza lenne, akkor a magyar társadalom már 1000 körül csak urakból és szolgákból állt volna. Áttérve a jobbágyság kezdeteire, beszél a szolgák gazdasági értékéről és „földre ültetéséről" (71—74. 1.). István I, 21 és II, 5 cikke bünteti azt, aki másnak a szolgáját — annak tudta nélkül — felszabadítja. István király csak a mis tulajdonát védi ezzel, de nem a „szolgamunka kizsákmányolásához fűződő gazdasági érdeket", ahogyan azt Bónis gondolja. Ezután ismerteti a szerző István király I, 18 cikkét, mely a szolgák felszabadítását pártolja, hogy ha a szolga a fölszabadító földesúr sajátja (Deer. I, 18, 21 ; II, 5 ed. Závodszky 147, 154. 1.). Az olvasónak talányt ad fel : Hogyan, a rabszolga gazdasági értékét csak akkor védi az állam, ha a másé és mihelyt a senior sajátja, már érthetetlenül veszni hagyja? Pedig a kérdés igen egyszerű: a király nem tűri más tulajdonának megrövidítését, de szívesen pártolja azt, aki önszántából ad szabadságot rabszolgájának. Egy új, földesúri rendszer kialakulása vált így lehetővé. A felszabadított rabszolgáról azt állapítja meg a szerző, hogy „kedvezőbb feltételek mellett folytatja szolgálatát.. . A felszabadított szolga érdekeltté válik a termelésben, vagy röviden szólva, jobbággyá lesz" (72. 1.). De nyilvánvaló, hogy az ilyen felszabadított szolga csak akkor került kedvezőbb helyzetbe, ha önálló gazdasághoz jutott. Azonban a felszabadítás nincs összefüggésben a „földre ültetéssel". A servus ugyanúgy juthatott házhelyhez és földhöz, mint a libertinus. Pár sorral később Bónis maga beszél „termelőeszközökkel rendelkező servus-τόΥ'. A XI—XII. századi magánuradalmakon servus- és libertinus-házhelyeket egymás mellett találunk. Pannonhalmán még a tatárjárás előtt is ez a helyzet, miként az Albeus-féle összeírásból kitűnik (1237—40 : Pannonhalmi rdt. I. 785—6. 1.). Amikor Színes asszony 1146-ban Kutas nevű jószágát öt mansioval és sok állattal Pannonhalmának hagyományozta, egyúttal egyeseket felszabadított. Nem azt mondja róluk, hogy „földre ültette' őket, hanem hogy oda mehetnek szolgálni, ahová tetszik nekik (1146 : Pannonhalmi rdt. I. 598. 1. : manumittimus et tali libertate donamus, ut post obitum nostrum ubicunque vei cuicunque voluerint, liberaliter serviant). Ugyanakkor beszél oly szabad hospesekről is (liberis hospitibus), akik adományozott földjére telepednének művelés céljából (qui volunt terram inhahitare et colere). Ezeknek szabadsága annyira sértetlen marad, hogy kötelesek a király seregében katonáskodni, (vö. 1164: Lev. Közi. II. 156.1.). Liber-ek, libertinus-ok, servus-ok, tehát igen különböző társadalmi elemek élnek a földesúr hatalma alatt. Az utóbbiakról pedig azt olvassuk, hogy a ház, amiben laknak, a föld, amit megművelnek a sajátjuk (Pl. Decr. Lad. I 40 szerint az önálló házzal biró servus dézsmaköteles : servis, qui per se habent demos suas; 1055 : Pannonhalmi rdt. X. 489. 1. : servi ecclesie ittius cum, terra .. .quam prius cum ceteris populis possidebant, stb.). Saját állatuk, pénzük is van. A Kálmán-kori első esztergomi zsinat említ oly egyházi szolgákat, akik saját ökrökkel rendelkeznek (c. 67 : servi ecclesiarum si boves 22 Századok