Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
28 GYÖRFFY GYÖBGY nemzetségek pusztai legelőterületeiket elhatárolták egymástól, egymás legelőinek megsértése pedig háborúskodást váltott ki.5 Rubruk 1253-ban a tatároknak az orosz sztyeppen való megtelepedésekor megfigyelte, hogy az egyes nemzetségfők ismerik legelőik „határát", még a nyári, őszi, téli és tavaszi legelőkét is : „Inter se diviserunt Scithiam ... et quilibet capitaneus secundum, quod habet plures vei pauciores homines sub se, seit terminos paseuorum suorum et ubi debeat pascere in hyeme et estate, vere et autumpno."6 Sokkal indokoltabb volt a nemzetségi szállásterület elhatárolása a X. századi Magyarországon, ahol a legelőterület összeszűkült, ahol az itt talált lakosság hovátartozásának eldöntése más módon, mint határokkal nem volt eldönthető. Határokra csak ott nem volt szükség, ahol a természet szabott határt erdőkkel, hegyekkel vagy áthághatatlan mocsarakkal. A halban bővelkedő, csónakkal hajózható folyók ritka esetben szolgáltak határul ; ezeket a magyarság ugor rokonaihoz hasonlóan halászta és közlekedésre használta s így inkább összekötöttek, mintsem elválasztottak. Ennek megfelelően nemzetségi szállásterületeink és megyéink kétpartiak (pl. Katagán nem — Komárom megye ; Kartal nem — Pest megye ; Csák nem — Fejér megye ; Aba nem — Heves megye ; Bor nem — Csongrád megye).7 De volt-e határa a megyének? Elterjedt felfogás szerint a várispánság eredetileg nem volt más, mint a királyi népek, ill. birtokok összefogó szerve és vármegyéinknek kialakult határa nem is volt.8 Ez a feltevés a legkorábbi adatokkal szöges ellentétben áll. Mint már egy más alkalommal rámutattam,9 a XI. században a királyi birtok és a várbirtok kelté volt választva, sőt külön birtokolt a király és herceg is. Legkorábbi halárjárásaink megkülönböztetik a király, a herce g és a vár _birtűkát. A Borsod megyei Szihalom 1067 előtt a hercegé volt ; határjárásában szerepel a király lovainak legelője: „area equorum regis". 10 Alpár 1075-i határjárásában említik a csongrádi várnépek földjét : „ubi finiuntur partes cernigradensium civium", közvetlenül mellette pedig a király lovai őrzőjének földjét: „cum Zezin, qui equos regis eustodit", odébb a csongrádi ispánság és a váci püspökség földjével határos: ,,dividuntur inter comitatum Cernigradensium et episcopatum Sancte Marie Vaciensis", végül ismét a király nádasával, kaszálójával és cserjésével: „ubi erant arundines regis et fenum atque virge".11 A várbirtokok valóban a várispán alá tartoztak ; a királyi és hercegi birtokok azonban nem. Ezeknek: külön szervezetük volt, melyekbe többféle szolgáltató nép mellett beletartυζ-5 Radioff : Aus Sibirien. Leipzig, 1884. I. 414-15. 1. 6 Wyngaert: Sinica Franciscana. Quaraechi — Firenze, 1929. I. 172. 1.; vö. Β. Vladimircov: Le régime social des mongols. Le féodalisme nomade. Paris. 1948. 51 — 52., 70 —71.1. 7 Vö. Hóman: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. 1923. 50. 1. sTagányi: Megyei önkormányzatunk keletkezése. Bpest, 1899. 3 — 5. 1.; vö. Tört. Szle. 1913. 510 — 41. 1.; Hóman Bálint munkái I. Magyar középkor. Bpest, 1938. 426 — 27. 1.; Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929.1. 21. kk. 1.; A királyi vármegyék eredete. SzIEml. II. 75. kk. 1. A közfelfogással szemben az ispán körülhatárolt megyére vonatkozó hatáskörét vallotta Váczy Péter (Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935. 32 — 33. 1.), ugyanakkor azon az elterjedt nézeten volt, hogy az ispán alá tartoztak a királyi birtokok, és a civitas vármegyét jelöl, nem pedig várat. Erre 1. alább. 9 A Magyarország története 1/1. egyetemi tankönyv vitáján, 1954. jún. 11.-én. 10 Wenzel: I. 24. 1. 11 Knauz: GSzBen. 29. 1.
