Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL A VÁRMEGYÉIG, A TÖItZSTÖL AZ ORSZÁGIG. 1. 29 tak az udvarnokok, a királyi, ill. hercegi udvarnak mezőgazdasági termékekkel (liszttel, kenyérrel) adózó népek. Á királyi udvar alá tartozó népek külön ispánok alatt àilottalTfEôzpontjaik az ország területén sokfelé található királyi udvarok volt ak. Már István törvénykönyve külön intézkedett arról, hogy a királyi udvar vagy a vár élére állított szolga tanúskodását az ispánoké között fogadják el (II. 50 : Si quis servorum curti regali aut civitati praeficitur, ejus testimonium inter comités recipiatur12 ). Ilyen királyi udvart említ I. Géza 1075-i oklevele a Komárom megyei Udvardon : ,,Hudwordiensium aliam terram . . . ubi et curiam mcam".13 A várszervezet mellett tehát volt egy att ól független kirá lyi udvari szervezet Is. melynek élén a nádor áll t. 2Tvárispan hatásköre azonban nemcsàk a vár birtokaira terjedt ki, hanem a megye területén lakó többi népekre is. István király törvénye (II. 7.) arról intézkedik, hogy ha a presbiter vagy az ispán vasárnap dolgozó embert talál, ökrét vegyék el és a várnépnek (civibus) adják elfogyasztásra ; alább pedig (II. 8.) kimondja, hogy a papok és ispánok utasítsanak minden falunagyot (omnibus villicis), hogy minden vasárnap menjenek templomba.14 Világos, hogy ez alól nem vétettek ki a magánbirtokban levő faluk sem. Az ispán területi hatáskö re csak akkor volt lehetséges, ha a megye határokkal bíró terület volt. Nos, a veszprémi püspökség 1009-i alapítólevele ezt is egyértelműen dönti el. István király a veszprémi püspök alá rendelt négy várat : Veszprém, Fejérvár, Kolon és Visegrád, egyházaival, kápolnáival és „határaival" : „quatuor civitates, nominibus Vesperen, inquaipsius episcopatus sedes est constructa, atque Albam civitates, Colon et Vyssegrad civitates... subiicimus ecclesie cum omnibus ecclesiis, capellis atque titulis seu terminis et finibus", majd felsorolja az egyes vármegyékben fekvő adományozott birtokokat : ,,Cari in Wesprimiensi comitatu . . . atque très villas nomine Avsy, Cari et Β er en in comitatu Albensis civitatis sitas seu Morzolfew in pago Colocensis (o : Colonensis) civitatis unam villam, necnon in comitatu Vyssegradiensis civitatis villam unarn sitam super Danubium . . ,"15 A „vár határa" kifejezés nem más, mint a „vár megyéje", Kálmán törvénykönyvében (1. 37) : „civitatis megä". 1R Ugyanott ΧΓ. 12) a „ducis ministri qui in mega sunt regis et regis, qui in mega sunt ducis"17 kifejezésben a mega nem vármegyéket jelent, hanem a mega regis a király megyéjét (körülhatárolt területét) s a mega ducis a herceg megyéjét [korülhataroltterületét), a dukátust. Ez a képzésmód él az egyházmegye kifejezésben is. Arra, hogy a megye szó kezdetben határt jelentett, 1. pl. 1055 : inde Uluues mcgaia 'innen "[aThatar] Őlyves megyéje';18 1254, 1281: ,,per quendam limitem, qui vulgariter mege vocatur" ;19 1331 : „distinctio terrarum, que vocatur mege 12 Corpus Juris 40.1. és jegyzet. Vö. Lederer : Magyarország története a honfoglalástól 1526-ig. Bpsst, 1957. 29. 1. 13 Knauz: i. m. 26. 1. Λ 14 Corpus Juris 24. 1. 15 Szentpétery : Szent István király péeaváradi és pécsi alapítólevele. Bpest, 1918 [röviden : SzIAlaplev.] 61. I. 16 Corpus Juris 106. 1. vö. jegyzet. 17 Uo. 100. 1. 18 Bárczi: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bpest, 1951 [röviden : Tih.Al.] 10., 30. 1. 19 Szamota—Zolnay : Magyar oklevélszótár [röviden: OklSz.] Bp., 1902 — 6., és Dl. 75514.
