Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 25 egy faluban birtokolnak, nemzetségnevük egyezik falujuk nevével s így a várjobbágynemzetségekhez hasonlíthatók. Mik a közös jellemző vonásai a nemesi nemzetségnek? 1. Valamely nagynevű őstől származtatják magukat. 2. Közös nemzetségnevük és címerük van. 3. Öröklött családi birtokukat nemzetségi jogon birtokolják. 4. A nagyobb nemzetségek vagy kiemelkedő nemzetségtagok nemzetségi monostort építenek, ezt közösen birtokolják s ide temetkeznek. 5. Jellegzetes személynevek ismétlődnek a nemzetségben. A nemesi nemzetségek feltűnése 1200 körül a feudális társadalom uralkodó osztályában végbement változással kapcsolatos. Ekkor indul meg a királyi uradalmak és várbirtokok tömeges eladományozása. Néhány évtized alatt az új adománybirtok tömege eléri, sőt meghaladja a régi nemzetségi birtok tömegét. Az új feudális nagybirtok, mely expanzív, veszélyezteti a régi öröklött birtokokat. A régi birtokosok a nemzetségi birtoklás jogán védik birtokállományukat. A nemzetségi birtokjog alapja, vagy legalábbis legpregnánsabb kinyilatkoztatása Kálmán király I. törvénykönyvének 20. fejezete. Ez kétféle birtokot különböztet meg ; olyat, amelyet Szent István adott s olyat, amelyet későbbi királyok adományoztak. Az István király által adott birtok, melybe beleértendő a király által meghagyott X. századi nemzetségi birtok is, nem háramlik vissza a királyra, hanem a rokonság örökli (Possessio quaelibet a sancto Stephano donata, humanae successionis quoslibet contingat haeredes) ; ugyanakkor a későbbi adománybirtokot fiutód mellett csak testvér örökölheti, ennek hiányában visszaszáll a királyra (Possessio vero ab aliis regibus data, de pâtre descendat ad filium, qui si defuerit, succédât germanus, cuius filii etiam post mortem illius non exhaeredentur. Germanus autem praedictus si non inveniatur, regi haereditas deputetur).71 Ahogy tehát az udvarnok- és várjobbágynemzetségek István királyra vezetik vissza jogállásukat, ugyanúgy István király a nemesi nemzetségek birtoklásának jogalapja.7 2 Nemzetségi birtoklás Kálmán törvénye értelmében volt a XII. században is ; ennek hangsúlyozása azonban csak a XIII. század kezdetén lett időszerű. Nem véletlen, hogy Anonymus az új feudális nagybirtok megjelenésekor, 1200 körül írja meg öesta Iiungarorumát, mely jórészt a honfoglalásra és Árpád adományára vezeti vissza a magyar nemzetségi birtokokat ; mely előszavában célul tűzte ki a magyar nemesek genealógiájának (genealógia . . . nobilium) megírását is,73 s melyben először bukkan fel a de genere kifejezés. Ügy látszik, bogy a XIII. század elején még számon is tartották a nemesi nemzetségeket. A hun—magyar krónika szerzője elmondja, hogy Hunor és 71 Corpus Juris 102. 1. 72 Erre mutat az is, hogy a jól ismert nagy nemesi nemzetségek általában az I. István korában élő ősükről, a birtokjog alapjáról nevezik magukat, nem pedig a honfoglaló vezér-ősről. így pl. a Csák-nem honfoglaló őse Előd fie, Szabolcs, a nemzetség mégis Szabolcs unokájáról, Csákról nevezi magát (SRH. I. 99., 290.1.). A Bor- vagy Kalánnem honfoglaló őse Ond fia Eté, a nemzetséget mégis Kalánról, Géza fejedelem kortársáról nevezik (SRH. Uo. 41., 291.1. s 1. alább). I. István-kori ispán nevét viseli pl. a Csanád-, Szolnok-, Hont—Pázmány-nem stb. Amikor már a nemzetségi birtokjog I. István-kori alapja elhalványodott, néha feltűnik egy-egy későbbi birtokszerző családtagról való elnevezés is (pl. a Kán-nem egyik tagja 1303-ban ex progenie Magni Jule Bani származtatja magát, 1. Fejér VIH/7. 33. 1.), ez az elnevezés azonban nem érvényes az egész nemzetségre. Kivételszámba megy, hogy a magát Kartalról nevező nemzetség (Kartal lehet az I. István-kori ős neve) egy esetben a honfoglaló ősről, Korzan-τόΙ származtatja magát (Száz. 1899. 722. 1.). 73 SRH. I. 33. 1.
