Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 23 pító ,,státusperek" tömegét ismerjük meg, amikor sokan ki akarnak válni a súlyosbodó szolgálattal járó rétegből, még többen meg akarják akadályozni ezt, vagy éppenséggel maguk közé akarnak vonni szabadabb elemeket.62 S különösen indokolt volt a nemzetség számontartása az egyházi jobbágyok és udvarnokok között, akiknek volt mit veszíteniök. Ez a háttere a jobbágy-, udvarnak- és más szolgáltató nemzetségek emlegetésének, gyors eltűnése a forrásokból pedig annak tudható be, hogy a tatárjárás népeket felkavaró és jogokat illuzórikussá tevő forgataga után megindul a fejlődés az egységes jobbágyság kialakulása felé. * XIII. századi okleveleink 14 várjobbágynemzetség nevét tartották fenn Vas, Sopron, Zala, Bács, Pozsony, Esztergom és Gömör vármegyéből6 3 (pl. 1237 : iobagio castri Supprvniensis de genere Kurth·, 1268 : iobagiones Castri Ferrei de generatione Churnug).64 Ε nemzetségek neve általában egyezik azon falu nevével, ahonnan származnak. Első pillanatra azt hihetnénk, hogy a ,,de g enere" kifejezés ebben az esetben is csupán annyit jelent, hogy a várjobbágyok nagycsaládi szervezetével van dolgunk, akik egy egész falut laknak. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a várj obbágy nemzetségek társadalmi helyzetét, kiderül, hogy ez a várjobbágyok egy bizonyos rétegére vonatkozik. 1240-ben a várbirtokok felülvizsgálata alkalmával IV. Béla megállapította azoknak a számát, akik a szent király régi és valódi jobbágyai közül valók (numerum, qui antiqui et veri iobagiones Sancti Regis inventi fuerant), s ennek során Pozsony megyében idesorolta az Etre nembeliek 10 háznépét és a Magyar nembeliek 12 háznépét (in Comitatu Posoniensi de generatione Ethuruh sunt 10 mansiones ... de generatione Mogor sunt 12 mansiones).65 1213-ban egy Váradon lefolyt Bihar megyei státusper alkalmával világosan kimondják a várjobbágynemzetség és a szent király szabadjai azonosságát : ,,dixerunt se iobagiones esse a generatione, qui scilicet liberi Sancti Regis dicuntur".66 Több esetből kiderül, hogy a várnépből lett várjobbágyot különböztetik meg a természetes jobbágyoktól vagyis szentkirály szabadjaitól; pl. 1215 : „impetiissent . . . quod essent quidem ioubagiones, sed de castrensibus exempti. Ilii autem díxerunt naturales ioubagiones esse, qui scilicet liberi Santi Regis nuncupantur."67 1165-ből fenn is maradt egy oklevél, amelyben a király pozsonyi várnépeket Szent István király vártisztjei (várjobbágyfiúi) közé emel : „homines inter suburbanos posoniensis castri existentes ... a castrensi seruicio subtraxi, eo tamen tenore, ut inter proceres eiusdem castri, proceres filii sancti Stephani regis existant."68 A várjobbágynemzetségek tehát az István király által megállapított várjobbágyok leszármazottai ; éspedig azon várjobbágyoké, akik már 62 pß forrása a Váracli Regestrum, melyet alább is Karácsonyi és Borovszky 1903-i „Ritus explorandae veritatis" c. kiadása alapján idézek. Vö. Ο. Éolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Varadi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sect. Hist. I. 1957. 84. kit. 1. 63 Karácsonyi János: MNemz. III. 1900. 165—91. 1. és Hazai Okm. Hl. 2. 1. 61 Urkunden buch des Burgenlandes. Graz—Köln. I. 1955. 173., 347. 1. 65 Wenzel: Árpádkori Új Okmánytár. Pest 1860. [röviden: Wenzel] II. 101. 1. 66 Váradi Regestrum 172. 1. 67 Uo. 194., hasonló eset uo. 197., 230. 1. Vö. Pesty Frigyes: i. m. 57—60. 1. 68 ÓMOlv. 44—45. 1.
