Századok – 1958

Közlemények - Varga János: Négy levél 1848-ból a nemzetiségi kérdésről 252

256 VARGA J Λ X OS csak az első görög, a másik szláv elnevezés), voltak saját törvényhatóságai és bírái, polgári úgy mint katonai, akiken kívül más nem parancsolt neki senki ; ezen pedig valamennyi hatóságainál, hogy csak az ő saját nemzeti nyelvén minden dolgok folytak, természetes. Nem fizetett semmi adót, csak hogyha valahol az ellenségtől sokat, mint spoliumot nyert, ebből tetemes részt az eráriumnak oda ajándékozta, amivel nem tartozott, de amit gyakran tett, hogy érdemeit szaporítsa. Ily módon állt a mi szerb nemzetünk Szerémben a Duna mellett, Bátskában a Tisza partjain végig, Csanádban és Aradban a Maros mellett s ezen tájékoktól tovább terjesztve, de ezek folyók mellett legsűrűbben és legtisztábban s maga nem igen vegyítve más nemzetbeliekkel, őrizve azon országnak akkori határait a töröktől, aki Bánátust azon időben bírt, ezt ily formán minden oldalról övezve és az ellenség ellen folytonosan harczolván. De miután a török innen kiveretett, ezen nemzetnek nem csak hogy az nem juttatott, ami ki volt kötve, hanem a többi jogai is, amelyek élvezésében addig volt, lassanként elraboltattak tőle. A Bánátban csak a volt marosi határőrök, a mai Nagy Kikindai kerület, néhány precarius szabadságokkal megtelepesíttettek s még néhány falu a szerb néptől, a többi pedig, egész Banatus, iure armorum eladatott, mint földes jószágok, és a szegény szerbek, kik ilyen helyeken megtelepedtek, a helyett, hogy saját nemzeti territóriumon mint szabad emberek, p. o. mint a szászok Erdély országban, jutottak volna a megérdemelt s megígért szabadsághoz, földes úri jobbágyokká látták magokat lenyomatva, míg későbben az egész Bánátusban német jövevények kedvező contractusok és szabadságok mellett megtelepesíttettek. A többi pedig ezen szerb nemzet kéntelen volt az után is ott maradni, ahol és amint volt elszórva mindaddig, csak a Bátsi Tisza melléki helyiségeknek, akik egészen az országból ki akartak költözni, adatott némely neme a szabadságnak, alakítva az Óbecsei Koronális Kerületet és az előkelőket közülök nemességre emelvén ós nemesi kúriákkal megvesztegetvén. Más nagyobb részét pedig ezen nemzetnek újra alakították határőrnek a török ellen, országnak edgyik végétől, ahol a török birodalommal határos, egészen a másikig, és nyakára ütött egy példátlan rabszolgaságnak igája, az hol az ember csak eszköz, sem maga személyének, sem tulajdonának nem ura, hanem glebe adstrictum muncipium, aki sem el nem hadhatja a földót és házát, ha egészen odahagyni akarná is, hogy más valahová költözzön, annál kevésbbé pedig eladhatja, se meg nem osztozhatik benne testvéreivel és más atyafiaival, azonban folytonosan és valamennyien katonáskodni, robotot szolgálni, adót s a többit fizetni kéntelenek, saját törvényhatóságai és bírái a nemzetnek lassanként megszüntettek, s a végvidékben német törvények s törvényhatóságok alá vettetett, a többi helyeken pedig provincziálisokká. A nemzeti utolsó Despotát vagy Vojvodát, Brancovichot, anélkül, hogy valamit vétett volna, tömlöczbe tették s több mint 20 évig zárva tartották, feleletül adván, midőn megszabadítása szorgalmaztatott : nihil mali fecit, séd, ratio status sic exigit, helyébe tétetett Monasterli6 nevű vicevojvoda, ezután pedig, mikor ez is meghalt, nem hagyatott a nemzetnek, hogy más Vojvodát válasszon, hanem ezen hivatal is egészen megszüntettetett. — A nemzeti gyülekezet szinte nem engedtetett többé tartani, hanem csak akkor, mikor új^grscket kellett választani és ebben is az parancsoltatott reája, hogy valamennyi szavazónak (75—100) egyre kell szavaikat adni, különben a Császár megnevez, akit ő akar. A patriárcha titulusa is eltöröltetett, ámbár Csernovich Árszén mint olyan jött ide nejével ós Szentegyházával, és azután következők e székben se le nem mondottak arról, se le nem mondhaták, mint egy nemzeti jogról. Mindezt az osztrák vagyis bétsi politika tette, akit a mai Camarilla folytatni akarna, és aki többi közt megtiltotta is írni és közre bocsájtani valamit ezen a mi nemzeti históriánkhoz tartozó dolgokról ; ki elhiheti tehát, hogy mi ezen Camarilla soldjában állunk és harczolunk azon politikája visszaidézésére és megörökítésére, aki bennünket mint nemzetet megölt, és hogy ezt kivált tesszük, ahol éppen nemzetiségünkért harezra keltünk ; ahol valaki lehet, aki ezen politikát visszakíván, szerb csakugyan egy sincs, és nem is lehet, csak egy vagy másik megnemesített katonai tisztet kivéve, akinek jól lehet amellett és aki szerencséjét reméli tőle, ha visszaállittatik : de az ilyenek nemcsak hogy elő nem idéztek ezen mi felkelésünket, hogy mondhatná valaki, hogy általok mi a Camarilla szolgalatjába hozattattunk, hanem a nép felkelése elején őket mindjárt kicsapott maga közül. Tehát mi oka volt a szerb népnek hogy ezen harcra kelt? Ima, elmondom azt is az én belátásom szerint s magint historice vévén a dolgot. • Jnmn Monasterlija a XVII. század végén Djordje Brankovic mellett alvajda. Brankovic fogságba vetése után is megtartja hivatalát, amely azonban Monasterlija halálával betöltetlen marad.