Századok – 1958

Közlemények - Varga János: Négy levél 1848-ból a nemzetiségi kérdésről 252

Ν ÉG-Υ LEVÉL 184S-BÓL A NEMZETISÉGI KÉRDFISBŐL 255 ség nélkül, beszéljen kilti a maga családi körében vagy templomban istenéhez azon nyelven, melyen akar vagy tud, csak a hivatalos nyelv legyen magyar a magyar honban ; — és ez senkinek sérelmére nem lehet, amint meg lehetett tanulni eddig deákul, éppen úgy meg lehet tanulni magyarul, azért megvallom gyengeségemet, nem tudok tisztóba gyönni magammal, mit akarhattok ti? miben láttok sérelmet? s eztet óhajtanám tudni magam részéről, mely tárgyban igen örömest olvasandom hozzám intézett soraid ; válaszolj régi, de most is őszinte barátodnak, Hankovics Györgynek. Mi ellenségei vagyunk az ügynek, de barátai a személyelmek." [2. Pavle Popovié Hankovics Györgyhöz, Tomasovác, 1818. október 29. „Tomasovácz, October 29-én 848. Barátom, Gyuri! — Baráti leveledre, melyet tolyó hó 22-én hozzám intézted, csak ma felelhetek, mert elébb részint betegségem,részint temérdek sok dolgom nem engedé. Amint leveledből látom, te egészen abban a hitben vagy, hogy mi Camarilla soldjában, a valódi szabadság s saját érdekünk ellen harczolunk. Én nem remélhetek, hogy ezen meggyőződésedtől, amelyet te egyoldalú felfogásából és előterjesztéséből a dolognak merítettél, egyszerű levelem által elhozandom, de miután kívántad tőlem egy pár sort feleletül arra, hogy miért küzdünk mi, miben áll sérelmünk, miben látunk, hogy a magyar el akarja nyomni nemzetiségünket, ezen kívánságodnak megfelelni baráti kötelességnek tartok, s azzal örömesebben teszek ezt, minél inkább kívánok magam is, hogy a dolog ennyire soha sem gyött volna, és hogy most, miután már ennyire gyött, minél előbb s minél jobban megorvosoltassék. A mi nemzetünk, Szerb vagy Rácz —: ez a másik nép csak egy tájékos, a Rascia tájéktól vevé : rascianus, amiből a magyar ráczot fordított, de szerb a valóságos geneticum nomen, mert úgy hivatott ezen nép, még minek előtte Szerbiába, Boszniába, s a többi déli országokba béköltözött—nemzet, nem gyött Magyar országba sem mint szökevény csupán, sem mint vendég, hanem pacta conventa mellett, amelyeket, akkori római Bécsi császárokkal, egyszersmind Magyar ország királyával kötött és, igazán szólva, amelynek feltételei alatt ezek őt ide hívták. Ezen feltételek és kikötések voltak, hogy a Szerbek harczoljanak ezen országnak a töröktől való megszabadításáért, mert mind annyi katona, hány embere vagyon és ezért hogy e nép ment lesz minden adófizetéstől, tehát egy neme a nemesi közönségnek, mint példának okáért a hajdú kerület, a venatores regii stb., hogy azon föld, amely ő segítségével a töröktől megszabadul, az az a Bánátus, neki fog által engedtetni megtelepítésére és territóriumává, hogy ő saját főkormányzója az az Vojvodája vagy Despotja és saját törvényhatósága és bírája alatt m'indég fog állani, hogy Vojvodáját és szinte Ersekét is, amék akkor Patriáróha volt és neveztetett, ő maga fogja magának választani nemzeti, e végett tartandó gyülekezetében (congressus nationalis), hogy egyházára s egyházi szokására nézve teljes szabadságát bírni fog, és ez eránt, mint más saját dolgai és érdekei eránt, nemzeti gyülekezeteiben maga intézni. Ilyen értelmű pactum volt az, mely mellett Brancovich4 György nevű despot Belgrádot a császárnak és királynak áltadván és ezért több jószágokat Magyar országban cserébe vévén, maga is népének nagy számával ide áltköltözött. Ezek voltak a feltételek, amelyekre Csernovich Arszén5 patriárclia, felhívatva a Császártól és Királytól, 40 ezer családdal ide gyött erga invitationem et consortium, amint a királyi diplomák, amelyek által mind ez neki ezután megerősíttetett, szólnak, tehát nem in refugium, sem nem mint vendég gyött ezen nemzet, hanem hogy consors, társa legyen azon nemzettel, ki addig is itt volt. Olvasd csak a Corpus lurisban azon helyeket, melyekben erről van szó, és megérthetsz, hogy mi módon s mi czélra behozattatott a szerb nemzet ezen országba s hogy mi számú s mi fontosságú ezen országra nézve volt ő akkor, midőn a szerb nemzetnek Dcspotja az az Vojvodája többet nyomott, mint az ország prímása, több bandériumot állított, többet bírt. Ezen alakban, mint egy elösmórt nemzet, mint egy társ nemzete a magyarnak, állott is a szerb nemzet egy jó darabig, volt saját Despotja vagy Vojvodája (ez mindegy, 4 Djordje Brankovic (1638—1715) szerb despota. A felszabadító háború idején I. Lipót császár, hogy a szerbeket a török ellen megnyerje, elismerte despotai tisztségét, de Badeni Lajos, mivel Brankovic egyes lépéseiben önálló politikai célokat gyanított, 1680-ben fogságba vettette. Brankovic ebben az internálásában élt egészen a csehországi Kgerben 1715-ben bekövetkezett haláláig. 0 Arsenije CemoHc (kb. 1633—1706) 1674-től ipeki pátriárcha, lelkes híve a szerbek török alóli felszabadításának és ennek érdekében különböző külpolitikai akciókat hajt végre. Végül I. Lipót osztrák császár mellé áll, akinek hűséget esküszik. Nagy szolgálatokat tesz a felszabadító háború idején a szerbek felkelésének előkészítésével. 1690-ben a török bosszúja elől több tízezer szerbbel Magyarországra költözik és egyszersmind ismét felajánlja népe segítségét a törökök ellen.