Századok – 1958

Közlemények - Varga János: Négy levél 1848-ból a nemzetiségi kérdésről 252

254 VARGA JÁNOS az rálépett. Vitáznak egymással ; mindkettőjük érvelésében vannak tévedések; de ezek tévedések és nem hátsó gondolatok takarói. A közölt dokumentumok értékét éppen az adja, hogy ezúttal nem a szembenálló táborok vezetőinek diplomatikusan fogalmazott elvi plattformját olvashatjuk bennük, hanem két, ellentétes oldalon álló, de saját igazáról mélyen meggyőződött, saját nemzete bizonyos csoportjainak nézeteit képviselő ember vallomását. A másik, nem kevésbé fontos tanulság belőlük: áthangzik rajtuk a megbékélésnek, az áldatlan testvérharc befejezésének a szándéka, igazolva, hogy az a tragédia, amelyet 184 —49-ben a történelem e két népre kimért, és amelyet sötét erők még jobban elmélyíteni fáradoztak, nemcsak tömeges gyilkolást hozott magával, hanem itt-ott a testvériség napsugara is áttörni igyekezett az uralkodó gyűlölet sziklafalán — de hasztalanul. Végül hangos szóval intenek bennünket, hogy a felkelő szerbek más célért küzdöttek, mint a kamarilla, és így százszoros azok bűne, akik egy eszmélő nemzet igazságos követeléseit tudatosan a népszabadság széttiprásának eszközévé alacsonyították. Sajnos, e levelezés félbeszakadt, — Bécs hamarosan kiadta a jelszót: a magyarokkal való bármifajta egyezkedés : árulás — és a hajdani barátok, csakúgy, mint vérző nemzeteik, egyenlőre nem találták meg egymás kezét. De hogy keresték, alanti soraik vallanak róla, amelyek közlése elsősorban tisztelgés akar lenni e keresés előtt.3 1, Hankovics György Popovich Pálhoz, Zsigmond fa Iva, 1848. október 22. „Sigmondfalva, October 22-én 848.— Barátom, Pali! Tegnapi napon a sors mostoha volt erányomban, betegségem miatt 16 évi elszakadás után nem élvezhetém a viszontlátás örömeit, de leírhatatlan vala örömöm, midőn őrmesteremtől megértém, hogy felőlem tudakozódtál : égek a vágytól Veled találkozhatni s addig is e néhány sorokban küldöm üdvözletem barátságom zálogául ; mert a legtartósabb barátság, mely a zsenge ifiu korban szövődik ós a kor haladtával erősbül. Tizenhat év olta először hallok rólad valamit s azt tudva, hogy mily közel vagyunk, mégis, mielőtt találkozhatnánk baráti jobbot szorítni, vagy te az ón, vagy ón a te golyódtól vérezhetünk el, pedig mi barátok vagyunk, s ha együvé jöhetünk, testvér a testvérnek jobban nem örülhet. Mi küzdünk egymás ellenében és miért? Ki érdektelen akar ítélni, nem felelhet egyebet — semmiért. Ugyan mondd, nem éltünk-é mi folytonosan testvérilcg minden, a magyar honban élő nemzetekkel ? Alkottatott-é mostan külön kedvező törvény a magyarok részére? és külön sújtó a más nemzetbeliek részére? Felelet — nem. Miben akarja hát elnyomni a magyar a horvát, rácz nemzetiséget? Felelet — semmiben. Miért hát ezen ellenségeskedés? Semmiért, Sajnálom a derék horvát testvéreket, kikre csak könnyebbség és jótékonyság várakozik az alkotmányos életből, hogy a kamarilla soldjában lévők által félre vezettetve, tulajdon érdekölt ellen ingereltetve küzdenek, kikre a győzelem esetére is, mit isten nem engedhet, nem várakozik egyéb tehernél, mert a dicsőség és az ígért konezoni osztozás csak néhányaké leend, legkevesebb pedig a népé, akinek rövid időn leesik szeméről a hályog és tapasztalva megcsalattatását, érezve, hogy eszköz volt a kamarilla kezében, ki éppen a nép érdeke ellen működik, irtózatos lesz a bosszú, mely a nép dühéből veendi táplálékát. És ha valakin, barátom, rajtad kell csudálkoznom, kinek értelmi tehetségét, míveltségót, alapos tudományosságát ösmerem, ki magyar honban születtél, neveltettél, érezted a magyar vendégszeretetet, hogyan lehetsz az ellen táborban? A magyar nemzet volt-é oka, hogy eddigelé igen sok szegény, de becsületes mívelt ifiu, úgy a magyar, mint más test vér-nemzet bcliek közül alkalmazás nélkül hevert? Felelet — nem: hanem éppen azon kamarilla, melynek érdeke mellett most ti küzdőtök, melyben fő szerepet az asszonyok játszák és akik azoknak juttattak alkalmazást, luk lemondának meggyőződésekről, vakon cselekedve tulajdon érdekek ellen, vagy akik egy vagy más úton női kegyenczekké lettek, — vagy ilyenek által pártfogoltattak ; és midőn a népek istene elküldé megváltóját széttörni a bilincseket, melyek lenyűgözók az értelmiséget és megnyitá a földi menny kapuit mindenki részére, összezúzván a kamarilla hatalmát, melyben néhányan sarnokoskodtak és uralkodtak a szabadnak teremtett nép felett, fájdalom, hogy testvéreink szegődtek bérbe tulajdon szabadságok ellen harezot vívni — hogy újfent edgvesek személyétől, kegyétől függjön a milliók sorsa, kiknek átengedéséből bírják a fejedelmek is jogaikat, mert elébb volt a nép, mint a fejedelem. Ne hidd azonban, hogy a magyar fejedelme ellen cselekedne ; nekünk alkotmányos fejedelem és alkotmányos élet kell a Pragmatica Sanctio alapján : jelszavunk — Éljen a király, Éljen az alkotmány, legyen testvériség, egyenlőség a hon minden lakósi közt minden vallás vagy nyelvkülönb-3 A közölt dokumentumok lelőhelye: Debreceni Állami Levéltár, Bihar Megyei Bizottmányi Tratok 1848: 2686.