Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 21 tette ; a XII. századra azonban jelentése elhomályosult és a hét magyar vezért értették alatta ;45 így a régi Gestára hivatkozó Ricardus (Inventum fuit in Gestis Ungarorum, . . . quod esset alia Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant)46 és Anonymus (septem principales persone, qui Hetumoger vocantur) ;47 míg a XIII. században a Hetmogor-t az augsburgi csatából élve visszatért „gyászmagyarokkal" is azonosították.48 Nem ilyen világos a kabarok jelentkezése krónikáinkban. Az ezekkel kapcsolatba hozható népelemek (Anonymus : gentes, qui dicuntur Cozar; VII. duces Cumanorum, Cumani; Siculi. . . populi; Krónikák : Zakuli, Zekuli; de gente Corosmina) körül sok a probléma, ami bővebb megtárgyalást igényel. Egy bizonyos, a magyar krónikák a honfoglalás előtti magyar törzsszervezetről egységes képet nem őriztek meg, csak értelmét vesztett neveket és hagyománytöredékeket. * Nézzük meg ezekután, hogy miként jelentkezik a nemzetség (genus) XIII. századi forrásainkban. Az első hiteles forrás, amelyben nemzetségtől való származtatás feltűnik, Anonymus 1200 körül írt Gesta Hungaroruma.4 9 Ettől kezdve okleveleink másfél évszázadon át használják különböző társadalmi rétegek leszármazáson alapuló jelölésére.5 0 Jobbágy- és udvarnoknemzetségekkel először a tihanyi apátság 1211-i birtokösszeírásában találkozunk. Tósokberénden 9 jobbágycsaládról mondják, hogy „hii sunt omnes de una cognacione" és 4 családról „hii sunt de uno genere". Bakonyszőllősön 3 jobbágynemzetség volt : 3 család „de genere Mot", 6 család „nepotes Bolchou", 4 család „de alio genere nepotes Wlos". Gamáson több udvarnoknemzetséget említenek : „de alia generacione vduornicorum", „de alio genere vduornicorum".51 A pannonhalmi birtokokon 1237 körül a legkülönfélébb szolgáltató rétegeket a ,,cognatio"-k, rokonságok feje szerint írják össze; kilenc háznép jobbágyról éppenséggel azt mondják, hogy az „udvarispánok nemzetségéből" (de genere curialium comitum) származnak.52 Világos, hogy e néhány családból álló genus-ok, cognatio-k esetében nagy-46 Irodalmát 1. Krónikáink 97—99. 1. 46 SRH. II. 535. 1. 47 SRH. I. 33. 1. még 37., 39., 41., 47., 50., 94. Ettől eltérő szóhasználat — mint erre Horváth János hívta fel figyelmemet -— uo. 78. 1. : „ . . . isti, qui dicuntur Hetumoger, talibus uterentur armis,..." 48 Uo. 294. ^ 49 SRH. I. 44. és passim. Azok a korábbi oklevelek, amelyekben a „de genere" kifejezés előfordul, vagy hamisak, vagy XITT—XIV. századi átíráskor interpolálták a birtokos neve mellé a nemzetségnevet. Ilyen pl. Otho comes 1061-i oklevele, melynek sokszoros átírásban fennmaradt szövegét nemrég fedezte fel Kumorovitz L. Bernát, hol az alapító „Ego CHtho filius Gewr de genere Gewr" nevében a nemzetségnév nem lehet eredeti; ilyen beszúrás IH. Béla egyébként hitelesnek tekinthető 1183-i oklevelében a „de genere Zalok", „de genere Chaak" kitétel (Codex Diplomaticus Patrius. Hazai Okmánytár. Győr 1865. [röviden: Hazai Okm.] I. 1. 1. vö. Szentpétery: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bpest, 1923 [röviden: Regesta] 138. sz.), mely az oklevelet 1326-ban átíró családok jogbiztosító törekvésének eredménye. 50 Szórványosan később is felbukkan, főként más etnikumú népek nemzetségeinek jelölésére. 51 A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története [röviden : PRT]. X. 507., 513. 1. 62 Uo. I. 772—87., 781. 1.
