Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGVAK NEMZETSÉGTŐL A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL AZ ORSZÁGIG. 1. 19 érintetlenül a magyar törzsszervezetet. Ezt írja : ,, . . . amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat (φαμίλιας) teljesen megsemmisítették és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak, s amelyet, mint mondottuk, a folyók . . . elnevezése szerint neveznek."39 Ε pusztulásnak nyoma maradt a magyar krónikákban is. Bővebb krónikáink a magyarok vándorlását az alábbi szavakkal fejezik be : ,,. . . egy tartományba jutottak, ahol számtalan sast láttak s ott azon sasok miatt nem maradhattak, mivel a fákról, mint a legyek, úgy szálltak alá a sasok és barmaikat és lovaikat felfalva megemésztették, mert az Isten úgy akarta, hogy hamarabb költözzenek Magyarországra."40 Hogy a magyar törzsszervezetben a besenyő csapás után lazulás következett be, arra Konstantinos szavaiból s egyéb jelekből következtethetünk-Konstantinos a kabarok és a hét magyar törzs felsorolását azzal fejezi be, hogy így telepedtek le, így laktak a magyarok Besenyőországban, azaz Etelközben! Amidőn pedig a 950 körüli állapotot rajzolja, azt mondja, hogy ,,a türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik tulajdon (közvetlen) főnökeinek", azaz a törzsfőknek. (Ai ôè οκτώ γενεαί των Τούρκων αύται προς τους οικείους άρχοντας ονχ νπείκουσιν ; Jenkins számára ez annyira különösnek tűnt, hogy az ούχ tagadószót a szövegben tévedésnek vélte, azt gondolva, hogy Konstantinos azt akarhatta mondani, hogy a törzsek engedelmeskedtek közvetlen főnökeiknek ; Moravcsik szövegkiadása nyomán mégis szószerinti fordítást adott : These eight clans of the Turks do not obey their own particular princes.)41 Ez pedig azt jelenti, hogy 950 körül a nyék törzsbeli nemzetségek nem engedelmeskedtek a nyék törzsfőnek ; a kürtgyarmat 39 Uo. 176—77. 1. 40 SRH. I. 286.1.; behatóan tárgyalom Krónikáink 92—96.1. — A magyar honfoglalásra vonatkoztatható Mas'udí azon mondata is, amely a Fekete-tenger környékén lakó török népek ismertetése és a magyarok 934-i konstantinápolyi hadjáratának elbeszélése közé van beszúrva. Mas'udí, akinek kronológiája nem megbízható, leírja, hogy a kazárok és a római birodalom között türk népek laktak (B.j.n.y, Ba gard, Baan'ik, N:,karda) ; ezek között a ba gard kétségtelenül a baskír név, amellyel a mohamedán írók a magyarokat is jelölték ; a bajannk pedig a besenyőket jelöli. Mármost az általa 932-re datált konstantinápolyi kalandozás előzményeként elmondja, hogy a fonti türk népek között háborúskodás tört ki s erre a római csapatok Walandar-ból ( Walandar a dunai bolgárok nándor~ lándor neve) megtámadták a türkök lakhelyét, sok gyermeket ejtettek foglyul és nyájaikat elhajtották, éspedig abban az időben, amikor ezek távol voltak és háborúskodással voltak elfoglalva : „Da brach ein Streit aus und die romäischen Truppen von Walandar machten einen Streifzug gegen ihre Wohnsitze, während sie von denselben abwesend waren, und führten viele Kinder in die Gefangenschaft fort und trieben die Viehherden wog. Dies wurde ihnen hinterbracht, als sie durch ihren Krieg beschäftigt waren." (Marquart: Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig, 1903. [röviden: Streifzüge] 62. 1.; vö. MHK. 280. 1.) Itt valószínűleg a besenyők és magyarok között kitört háború ós a bolgárok beavatkozása van leírva. Hogy a 895—96-i bolgár háborúk híre eljutott a mohamedán világba, azt tanúsítja Tabari ( Abicht: Der Angriff der Bulgaren auf Constantinopel im Jahre 896 n. Chr. Archiv für Slavische Philologie XVII. 477. 1.; Pauler: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bpest, 1900. 151. 1.). 41 Constantine Porpliyrogenitus: De Administrando Imperio. Bpest, 1949. 179. 1. A honfoglalás előtt még meglevő központi hatalom lazulására mutat az a formula is, amellyel Konstantinos „De cerimoniis" című műve (952—959) szerint a bizánci császár a magyarokhoz intézett leveleit kell címezze. A „Kazária kagánjához" megszólítással szemben a magyaroknak a „türkök fejedelmeihez" megszólítás járja, hasonlóan a „besenyők fejedelmeihez" címzéshez (CB. 690—91.1.; Moravcsik: A magyar történet bizánci forrásai. Bpest, 1934. 149. 1.). 2*