Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
16 GYÖRFFY GYÖBGY körökben ismeretes volt az állatot ábrázoló címerkép pogány eredete, s így biztosra vehető, hogy a keresztet tudatosan, megkülönböztetés céljából helyezték el a keresztény lovagi kultúra állatos címerein. Ilyenfajta megkülönböztetés a keresztény szimbolikában nem ismeretlen. Λ VII. században keletkezett Eustachius- és Hubertus-legendában szereplő hímszarvast, mely a vadászt csalogatja, fején kereszttel ábrázolják.24 Ugyanakkor a keleti szarvasüldözési mondák vezéralakja, a csalogató szarvasünő pogány motívum.2 5 Ennek megfelelően a magyar történeti emlékekben és a regös énekekben felbukkanó szarvas még keresztényesített hímszarvas formájában is kereszt nélküli és a Képes Krónika miniátora Hunor és Magyar szarvasüldözési jelenetében is kereszt nélküli szarvasünőt ábrázol. Az a határozott különbség, ami a nemzetségi címerek totemisztikus eredetű keleti és keresztény, ill. lovagi eredetű nyugati ábrázolásaiban megmutatkozik, hozzásegít ahhoz, hogy a krónikákban nem szereplő kisebb nemzetségek szétválasztását is megkíséreljük. Az első csoportba sorolható az Ákos-nem : hal ; Balog—Semjén-nem : sas ; Barsa-nem : hal ; Salamon nem : sas.2 6 A nyugati heraldika jellegzetes képeit tüntetik fel az alábbi nemzetségi címerek : Geregen : többszörös mezőre osztott pajzs (heroldalak), ill. tölgyág ; Pok : rózsa ; Szente—Mágócs : három rózsa ; Vaja : függőlegesen hasított pajzs (heroldalak).27 Számos esetben biztosan dönteni nem lehet, mert a lovagi kultúra meghonosította nálunk a nyugati jelképeket is és a naturalista címerábrázolás korában az eredeti címerkép gyakran mellékes kísérő motívummá vált. Ehhez járult, hogy országos méltóságok viselői az Árpád-korban átvették a királyi címer részeit és királyi jelvények képét. így lehet magyarázni pl. a vágott pajzsot Kán nb. Gyula nádor 1224-i pecsétjén,28 a kettős keresztet az Akos nem címerében és az országalmát a Becse—Gergely, Dorozsma és Tétény nem címerképéül szolgáló kígyó szájában.2 9 Külön problémát jelent az oroszlán. Hagyomány szerint az Árpád-ház totemállata a turul volt. Viszont az Árpád-ház legkorábbi jelvényein oroszlán jelenik meg. Oroszlán van az államalapításkor már meglevő királyi jogar kristálygömbjének három oldalán.3 0 24 Pschmadt: Die Sage von der vorfolgten Hinde. Greifswald. 1911. 37., 45. kk. 1.; Berze Nagy János: A csodaszarvas mondája. Ethnographia [röviden: Ethn.] 1927. 73. 1. 25 Irodalmát 1. Györfjy: Krónikáink 35—38. 1.; Róheim: i. m. 11. kk. 1. és alább. 26 Csorna: i. m. 23., 39., 52., 154. 1. 27 Uo. 74., 142., 156., 169. 1. 28 Uo. 61., 109. 1. 29 Csorna: i. m. 24., 42., 71., 165. 1. Az idegeimek mondott Becse—Gergely nemzetség külföldi eredetében már Karácsonyi kétkedett (A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bpest, 1900—1. [röviden : MNemz.] I. 215. 1.). Régi birtokai Csongrád megyében határosak voltak a Dorozsma nemzetség birtokaival. 1075-ben itt fel is tűnik a két nemzetség közös őse, mint határos birtokos : „cum Beche fratre Drusba" (Knauz: A Garam-melletti Szent Benedeki apátság. Bpest, 1890. [röviden: GSzBen.] 29. 1.). A Duna—Tisza közi homokon tűnik fel a Téténytől származtatott Maglód-nem is (Krónikáink 114. 1.). Ennek alapján feltehető egy nemzetség, amely kígyótól származtatta magát. 30 László Gyula : Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. Szent István emlékkönyv. Bpest, 1938. [röviden: SzIEml.] III. 550. kk. 1.; P. E. Schramm: Herrsehaftszeichen und Staatssvmbolik. Schriften der Monumenta Germaniae Historica [röviden: MGH. Schriften] XIII/I. Stuttgart. 1954. 238. I.
