Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 15 A Képes Krónika miniátora Attila, Árpád, Taksony s egy-egy névtelen vezér pajzsára rá is festette a „turult".17 Hogy ez nem egyedülálló jelenség a magyar régiségben, bizonyítja az Agmánd nem esete. Anonymus szerint a honfoglaláskor Erdélyben szerepet játszott Apafarkas Agmánd (Opaforcos Ogmand).1 8 Ő tekintendő az erdélyi Agmánd, másnéven Farkasagmánd nemzetség ősének. Agmánd neve mellett az Apafarkas név totemisztikus eredetű s annak jele, hogy a nemzetség apja farkas volt, azaz farkast tisztelt őséül. Ε felfogással teljes összhangban van, hogy az Agmánd nemzetségből származó Kecsetiek a középkorban címerük pajzsán farkas képét viselték.19 Mindez arra mutat, hogy a magyar nemzetségi címerekbe átkerültek a nemzetségi totemállatok képei. Ε kérdés alaposabb megvizsgálása érdekében össze kell hasonlítanunk a nemzetségfőktől származtatott nemzetségek címereit a nyugatról beköltözött advena nemzetségek címereivel. A nemzetségfőktől származtatott nemzetségek ismert címeralakjai a következők : Aba nem : sa's ; Agmánd nem : farkas ; Csák nem : oroszlán ; Csanád nem : sólyom ; Kaplony nem : sas ; Miskolc nem : sas ; a kalandozó Sur vezértől származtatható Osl nem : sasszárny karommal ; Örsúr nem : sólyom ; Szalók nembeli Szalókiak : hattyú.20 Ugyanakkor a nyugatról beköltözött lovagok nemzetségeinek ismert címerei a következők : Balog nem : kétfejű sas (előázsiai eredetű európai szimbólum) ;2 1 Gut-Keled nem : vörös mezőben három ezüst oldalék (heroldalak) ; Győr nem : kék mezőben arany heraldikai liliom ; Hahót nem : vörös mezőben természetes ökörfej, homlokán kereszt ! ; Héder nem : vörös mezőben három ezüst cölöp (heroldalak) ; Hermán nem : vörös mezőben arany sárkány ; Hont-Pázmány nem : kék mezőben arany félhold és csillag ; Ják nem : fekete mezőben arany oroszlán ; Rátót nem : vörös mezőben arany hárslevél;2 2 Nagymartoniak : szárnyát kiterjesztő sas, vállán kereszt!2 3 Az összehasonlításból a következő eredmény adódik : A nemzetségfőktől származtatott nemzetségek általában totemállatnak is használatos^ állatalakot, főként ragadozómadarat viselnek címerükben ; ugyanakkor a nyugatról beköltözött lovagok nemzetségei a nyugati heraldika jellegzetes heroldalakjait (geometriai formákat), stilizált növényalakokat, képzelt állatalakokat. Közös a két csoportban az oroszlán. Sokat mond az a körülmény, hogy amidőn a lovagi nemzetségek a nyugaton sem ismeretlen állatos címeralakokat, a sast és ökörfejet Magyarországon címerként használják, kiteszik rá a keresztet, ami magyar nemzetségi címerben ismeretlen. A Képes Krónika honfoglaló vezéreket ábrázoló miniatűrjei mutatják, hogy nálunk udvar-17 Marci Chronica de Gestis Hungarorum. Ed. Fr. Toldy—C. Szabó. Pest. 1867. XX—XXI. 1.; Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kódex 14., 21., 23., 33., 36. 1. 18 SRH. I. 65. 1. 19 Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. Bpest, 1904. 133. 1.; Jakubovich Emil, Turul. 1914. 43. 1. 20 Csorna: i. m. 11., 61., 63., 111., 129., 133., 139., 155. 1. 21 Solovjev: Les emblèmes héraldiques de Byzance et les Slaves. Seminarium Kondakovianum [röviden: Sem. Kond.] VII. 1935. 119. kk. 1. 22 Csoma: i. m. 34., 55., 76., 83., 90., 95., 99., 107., 146. 1. 23 Sasos címerüket már említik a krónikák is : SRH. I. 191, 302. 1.; ténylegesen használt címerüket 1. Nagymartoni Pál országbíró (1328—48) pecsétjén. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. A gödöllői gimn. évk. 1943—44. Vm. tábla 55, 57. kép.
