Századok – 1958

Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12

A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL· A VÁRMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL· AZ ORSZÁGIG. I. 13 A honfoglaló magyarság szintén két népelem összeötvöződéséből jött létre : a finnugor eredetű magyarságból és egy csuvasos török nyelvet beszélő népből, az ogurokból. Felmerülhet a gondolat, hogy e két népelem nemzetségeinek hasonló egyesülése révén jött létre a magyarság s ennek emléke a magyar régiségben felbukkanó totemizmus.3 Az obi-ugorokéhoz hasonló, frátriákból álló nemzetségi szervezet egykori meglétére mutat, hogy a magyar nyelvben megmaradt az obi-ugor sir 'phratria' neve a szer szóban, melynek régi jelentése 'rend, sor, rész'.4

Ez azonban már Anonymus idejében eredeti értelmét veszítette. Scerii (o: Sceru Pusztaszer) nevét Anonymus azzal magyarázza, hogy azért nevezték el Szernek, mert itt rendezték el az ország dolgát.5 A magyar régiségben feltűnő totemisztikus maradványok eredete nem dönthető el ilyen egyértelműen, mert az ugor-korba vagy az ogur-török együttélés korszakába való visszavezetés mellett számolhatunk későbbi korban csatlakozott török nemzetségek totemisztikus hagyományaival is. Mi a totemizmus jellegzetessége? Az exogám totem-nemzetség magát általában valamilyen totemtől (állat, ritkán növény vagy egyéb természeti jelenség) származtatja. Állatőstől való származtatás esetén ezzel együtt jár az ősként tisztelt állatfajta megbecsülése, óvása, vadászati tilalma és a totemállat képének nemzetségi jelvényként való viselése. Több rokon, vagy több, egymással exogám kapcsolatban levő nemzetség totemisztikus nemzetségi szervezetet alkot, melyben minden nemzetség más-más totemtől származtatja magát. A totemizmus maradványai kimutathatók a törökség és az obi-ugorok körében egyaránt. A türkök farkastól származtatták magukat ; zászlajuk végére arany farkasfejet tettek.6

Dzsingisz khán nemzetsége a Mongolok Titkos Története szerint szürke farkas és fehér szarvasünő nászából származott.7 Rasïd ed-Dîn a török és mongol népek genealógiájáról szólván ismertette az Oguz khán 6 fiától leszármazó 6 törzset és 24 nemzetséget. Ezek szerint minden törzsnek, helyesebben nemzetségnek, saját ongon-ya,\, totemmadarai voltak, melyeket tiszteletben tartottak és nem vadásztak. Ezek a sakin 'sólyom', kartal 'sas', tauéandzil 'nyulászölyv', sonJcur 'kerecsensólyom', üc kus 'három madár?' és caqïr 'karvaly'. Ahmed Vefik szótára emellett azt is közli, hogy az oguz khánok fejedelmi jelvénye a tarul, kiterjesztett ,szárnyú sólyom vagy sas volt.8 A török népek közül a totemizmus e jellegzetességeit az észak-szibériai jakutok őrizték legtovább tiszta formájában. Egyes jakut nemzetségek totem-3 Ennek a kérdésnek beható tanulmányozása túllépné tanulmányunk kereteit. 4 Irodalmát 1. Bárczi: Magyar Szófejtő Szótár. Bpest, 1941. [röviden : SzófSz.] ; vő. Steinitz és Harmatta i. h. 5 Scriptores Berum Hungaricarum. Ed. Szentpétery. Bpest. 1937—38. [röviden : SBH.] I. 83. 1. 6 Ghavannes: Documents sur les Tou-kiue (Turks) occidentaux. St. Pétersbourg. 1903. 220. 1.; Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bpest, 1930. [röviden : HonfMKial.] 69. 1. 7 Haenisch: Die geheime Geschichte der Mongolen. Leipzig. 1941. 1, 209. 1. 8 Vámbéry: A török faj. Bpest, 1885. 4—7. 1.; Thúry: A turul madár. Turul. 1886. 125.1.; Houtsma: Die Ghuzenstämme. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes [röviden : WZKM.] II. 1888. 219—33. 1.; újabb irodalmát 1. Barthold: Enzyklopaedie des Islam. Leiden—Leipzig, 1913.— [röviden: Enz.Isl.JII. 178—79. 1.; 3eAemn: KyJiT ΟΗΓΟΗΟΒ Β Cnőnpn. Ακ. Hayn CCCP. 1936. 191. 1.