Századok – 1958
Tanulmányok - Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860–61-ben 119
126 LUKÁCS LAJOS László május 19-én írott levelében.2 1 Szarvady Frigyes június elején keserűen panaszkodik a párizsi udvarnak a magyar üggyel kapcsolatos magatartásán, megjegyezve, hogy „én, fájdalom, keveset remélek, hacsak Garibaldi nem hoz új áldást szegény fejünkre".2 2 A remények Kossuthnál és a többi emigráns politikusnál elsősorban azzal függtek össze, hogy a dél-olaszországi válság belekergeti Ausztriát egy olasz-ellenes háborúba. Arra számítottak, hogy Ausztria revánsot vesz Solferino miatt, kísérletet tesz Lombardia visszaszerzésére, beleavatkozik a Bourbonok mellett a háborúba. Ebben az esetben viszont kedvező lehetőségre számítottak az olasz—magyar együttműködésre az Ausztria elleni hadműveletekben, melytől végső soron az elnyomott magyar haza felszabadítását várták. Egy újabb olasz—osztrák háború kirobbanására Turinban nagyon is számítottak, bár valójában nem kívánták. Nemcsak azért, mert Dél-Olaszországba akarták küldeni Garibaldi ellensúlyozására a királyi haderőt, de nem is érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy Velence birtokáért egyedül hadrakeljenek, Franciaország támogatása nélkül. Már pedig III. Napóleon nem volt hajlandó ilyen irányú lépésre. Befolyását csak annyiban kívánta érvényesíteni, hogy Ausztriát nyugalomra intse mialatt Piémont akcióba lép Garibaldi ellen, de arra nem volt hajlandó, hogy Turin esetleges osztrák-ellenes katonai lépését támogassa.23 Ausztria támadása mindemellett nem volt kizárt. Engels, aki számos írásában foglalkozott az olasz helyzettel, ebben az időben számolt Ausztria esetleges hadbalépésével is.2 4 A magyar emigráció vezetőinek : Kossuth, Klapka és Teleki László működésének megerősödése elsősorban az osztrák háborúval kapcsolatos reményekhez fűződött. Ez volt az az alap, melyen a Magyar Nemzeti Igazgatóság ismét a működés terére lépett és sürgette az olasz—magyar együttműködés kidolgozásának részleteit Pulszkyn keresztül Cavournál. Kossuth magatartása aligha érthető meg Cavour és Garibaldi viszonyának figyelembe vétele nélkül. A turini diplomata — aki a szicíliai akció előkészületeiről tudott és azt a királlyal együtt hallgatólagosan tudomásul is vette — látva, hogy Garibaldi nem a Bourbonok börtönében kötött ki, hanem dicsőséget, sikert halmozva diadalmasan tört előre seregeivel Nápoly felé, elkerülhetetlennek tartotta Piémont közbelépését. Abba már belenyugodott, hogy a kezdeményezés dicsősége Garibaldié legyen a dél-olaszországi felszabadító harcokban, de abba nem tudott beletörődni, hogy az olasz területek nagyrészének egységbe olvasztását a vörösinges vezér fejezze be. Különben is felháborodva szemlélték Turinban, hogy a köztársaságiforradalmi párt milyen nagymértékű befolyásra tett szert Garibaldi környezetében és elhatározták a forradalmi mozgalom felszámolását, amit Franciaország és Ausztria is egyaránt határozottan követeltek. Miután a turini kormány Chambéryben megszerezte III. Napóleon engedélyét a cselekvéshez, többé nem haboztak. Fanti és Cialdini tábornokok vezetése alatt megindultak a piemonti csapatok Umbria és a Márkák megszállására szeptember 11-én. Ebben a történelmi helyzetben Cavour fő feladatát abban látta, hogy Piémont 21 O.L. Kossuth-gyüjtemény I. 3310. 22 1860. jún. 3. (Ó. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3320). 23 Vö. Luigi Chiala: Politica segreta de Napoleone III. e di Cavour in Italia e in Ungheria (1858-1861). Torino-Roma, 1895. 105. kk. 1.; W. J. Stillman: The Union of Italy 309. kk. 1. 24 New-York Daily Tribune 1860. jan. 12. ez. Marx —Engels Összes Művei (oroszul) Moszkva. 1934. XII. 2. rész. 166. 1.
