Századok – 1958
Tanulmányok - Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860–61-ben 119
GARIBALDI ÉS KOSSUTH I860—61-BEX 127 nemzetközi helyzetét biztosítsa (ami meg is történt), teljes erejével végetvessen Garibaldi hadműveleteinek, a Bourbonok elleni hadműveleteket Piémont fejezze be.25 Ennek a célkitűzésnek megfelelően Cavour arra törekedett, hogy Kossuthot és a magyar emigráció többi vezetőit elszigetelje Garibalditól, a piemonti politika szekerébe fogja és egyidejűleg ily módon Ausztriára is nyomást gyakoroljon, elriasztva Bécset esetleges támadó akciótól. Ez volt a háttere, értelme azoknak a tárgyalásoknak, melyeket 1860 nyár utóján Cavour Pulszkyval, majd később Kossuthtal, Telekivel és Klapkával folytatott. Cavour ezeken a megbeszéléseken ritka együttműködési készséget mutatott. ígéretet ígéretre halmozott. Nem fukarkodott sem pénzügyi támogatásban, sem fegyverek biztosításának ígéretében és általában messzemenőleg egyetértett mindazzal, ami Kossuth és vezető társai kérései között szerepelt.2 6 A turini kormány és a magyar emigránsok között létrejött megegyezést 1860. szeptember 12-én (tehát egy nappal a piemonti csapatok katonai műveleteinek megindulása után) egy sikerült királyi audienciával is megpecsételték. Egészen nyilvánvaló, hogy II. Viktor Emánuel, a különben is barátságos, népszerű uralkodó, nem tartózkodott az emigráns vezetőkre hízelgő szavaktól és joggal írhatta a találkozásról Kossuth, hogy a király ,,a szívesség azon módjával bocsátott el, a mely meghitt barátok búcsúzásánál szokásban van".2 7 A turini tárgyalások után egész természetesnek kell tekinteni, hogy Kossuth közvetítő szerepet igyekezett betölteni Cavour és Garibaldi között. Kossuth részéről nem ez volt az első kísérlet, hogy a turini kormányzat és Garibaldi közötti ellentéteket elsimítsa. 1859 őszén, mikor Garibaldi Caprerára vonult vissza, Kossuth egy igen terjedelmes, gondolatokban gazdag levelet írt hozzá. Ennek lényege az volt, hogy térjen vissza a közéletbe, ne szakítson a királlyal.2 8 Garibaldi anélkül, hogy változtatott volna elgondolásán, néhány soros válaszában aláhúzta, hogy „ügyünk egy lévén, nagy megelégedésemre szolgál, hogy önnel közvetlen viszonyba léphetek".2 9 Ennek a levélváltásnak azonban nem lett közvetlen folytatása. Garibaldi önálló útra lépett, Kossuth is ment a maga útján, mely elvezetett a szeptemberi egyezkedéshez. Most éppen ezzel kapcsolatban, szoros összefüggésben Cavourral történt megállapodással ragadott tollat Kossuth, hogy Garibaldit elgondolásaitól eltérítse. Kossuthnak Garibaldihoz intézett 1860. szeptember 14-én kelt levelének fogalmazványán egyébként a következő félreérthetetlen megjegyzés olvasható Kossuth kézírásával : „A Turini Cabinet aggódva értesített Garibaldi szándékáról Rómát s ott a franciákat megtámadni s kért tegyek kísérletet 25 G. M. Trevelyan: Garibaldi and the making of Italy, 203. kk. 1.; Michèle Rosi: L'Italia Odierna I—II. Torino, 1918-1932. Π. 73. kk. 1.; Pietro Orsi: L'ltalia moderna. Milano. 1914. 280. kk. 1. 26 így kérték nagyobb mennyiségű fegyver szállítását a dunai fejedelemségekbe és Szerbiába, többszázezer frank pénzügyi támogatást, magyar sereg (légió) szervezését olasz földön stb. Vö. Kossuth : Irataim. II. 549. kk. 1. 27 Uo. 551. 1. 28 Kossuth Garibaldihoz, London, 1859. dec. 2. Ο. L. Kossuth gyűjtemény I. 2936 (fogalmazvány). Vö. Kossuth: Irataim. II. 341. kk. 1. A levelet Ihász Dániel vitte el Garibaldinak (O. L. Kossuth gyűjtemény I. 3165). 29 Garibaldi Kossuthnak, Pino, 1860. jan. 8. O. L. Kossuth gyűjtemény I. 3158. Vö. Kossuth: Irataim. II. 345. !., Garibaldi válaszát szintén Ihász Dániel közvetítette Kossuthhoz (O. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3165) ; vö. Garibaldi ós a magyar emigráció kapcsolatához : Eugenia Kastner: Garibaldi e la questione Ungherese. Bpest, 1933 (Különlenyomat a „Corvina" 1931/32. óvf.-ból). Ugyanitt részletes irodalom is.
