Századok – 1958
Tanulmányok - Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860–61-ben 119
GARIBALDI ÉS KOSSUTH 1860-61-BEN ,,Garibaldit nagy, korunk egyedül nagy emberének tartom." (Kossuth — Nemeskéri Kiss Miklóshoz 1860. június 14.) Kossuth és Garibaldi kapcsolata mindig közérdeklődésre tarthatott számot. Ε két név egykor mind a magyar, mind az olasz nép számára célt, programot jelentett : az alkotmányos szabadság, a nemzeti függetlenség, az idegen uralom alól való szabadulás programját. Ε két név szimbolizálta hosszú évtizedeken keresztül a feudalizmus bilincseitől, a jobbágyi kötöttségek vagy azok maradványaitól való megszabadulás legkövetkezetesebb programját. A magyar parasztok, plebejusok, munkások, kispolgárok és értelmiségiek e két nevet elválaszthatatlanul együtt emlegették. Nemcsak a 60-as évek népdalaiban jutott kifejezésre a két szabadságharcos egységének kívánata, de a meg-megújuló abszolutizmus elleni magyarországi tüntetések során is együttesen hangoztatták neveiket.1 A magyar nép tömegei számára egészen természetesnek találtatott, hogy Garibaldi és Kossuth nemcsak a közös célokban egyeznek, de a közös cselekvés terveiben is összehangoltan, egymást segítve járnak el. Hiszen mint a népdal mondja „Garibaldi csárdás kis kalapja, Kossuth Lajos neve ragyog rajta" és elkészült már a vasút, „azon jön el Garibaldi meg Kossuth".2 Ki merte volna ennek ellenkezőjét feltételezni? Ki vonta volna kétségbe, hogy Garibaldi örömmel tart Kossuthtal és viszont? A népdalokban nagyon sok realitás volt, az akkori nemzetközi és hazai helyzet alakulásához fűzött reményeket tükrözték. Kossuth arról írt 1860 szeptemberében Pulszkynak, hogy „ellenállhatatlan erőt fejtene az ki úgy számban, mint erélyben nemzetünknél, ha Garibaldi és én együtt jelennénk meg magyar földön".3 De e tervek és elgondolások nem váltak valóra. Pedig közel álltak 1 A Garibaldi szicíliai partraszállását követő hetekben Magyarországon egymást követték az osztrák-ellenes és az olaszok iránti szimpátiatúntetések. így 1860. június 19 — 22. között Pesten torlaszokat is emeltek, a katonasággal összeütköző nép Garibaldit és Kossuthot éltette. Az ugyanezen év augusztus 20-án lezajlott Szent István-ünnepségeken számos városban (Pest, Balassagyarmat, Ungvár, Zilah, Nagybánya stb.) hasonló jellegű tüntetések zajlottak le. Folytatódtak a Garibaldi és Kossuth melletti tüntetések az 1860 októberi diploma kibocsátása után is. Joggal jegyezte meg Szögyény-Marich László birodalmi tanácsos, hogy „az ország nagy része még mindig Garibalditól és az inváziótól — mely tavaszra tétetik kilátásba — vár üdvöt és menekülést" (Idősb Szögyény-Marich László emlékiratai. I— HL Bpest, 1903—1918. H. 71. 1.). Garibaldi melletti szimpátiatüntetésekről : vö. Lukács Lajos : Magvar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bpest, 1955. 234-62. 1. 2 Vö. Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok. Sajtó alá rendezte Dégh Linda. Bpest, 1952. 302, 311. 1. Uo. bőséges példák sorakoznak még. 3 Párizs. 1860. szept. 24. (Kossuth Lajos : Irataim az emigrációból. 1 — XIII. 1880 — 1911. III. 34. 1. Továbbiakban: Kossuth: Irataim.)
