Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA 99 táns tudományos munkákat, ha a katolikusokat sértő állításokat tartalmaznak, „csak akatolikusoknak" engedélyezzenek. Gebler szerint ezeket teljesen szabadon kell engedni, mert különben olyanok, akik nem protestáns vallásúak, egyáltalában nem juthatnak hozzájuk. A tervezetnek azt a pontját is kilogásolta, amely szerint a vámhivatalnokok kétség esetén kérdezzék meg a legközelebbi értelmes plébánost. („Quot ? et ubi sunt ?" — kérdezi Gebler ezzel kapcsolatban.) Több kiiogásolni valót talált a revizori hivatalok részére készült utasítástervezetben is. A tervezet szerint a vámhivataloknak és Kreisamtoknak a feladata, hogy a képszatócsok és könyvügynökök (Bilderkrämer und Colporteurs) által űzött kereskedelemre felügyeljenek. Gebier az ilyeneknek teljesen meg akarta tiltani a könyvkereskedelmet, szerinte ezektől a könyveiket el kell venni s beszolgáltatni a tartományi székhelyen működő revizori hivatalnak. — A tervezet az alapszabályokkal szemben szigorítást tartalmazott az utasok könyveinek kezeléset illetően. Eszerint magánosoktól el kell venni azokat a könyveket, amelyek „különösen botrányos tartalmuk miatt tulajdonosuknak engedély ellenében sem adhatók ki ; ennek elbírálása különös tekintettel a tulajdonos személyére, a iőnök józan belátására van bízva". Gebier úgy vélte, egyáltalában nem tanácsos és a legfelsőbb szándékkal ellenkezik, hogy gyanútlan utasokat a határon megvizsgáljanak és könyveiket vámhivatalnokok bírálják felül. Aki tiltott könyvet akar az országba magával hozni, azt ebben a kényszer sem igen képes megakadályozni. A vámhivatalnokok kiilönöben sem képesek arra, hogy az utazó rangját, jellemét és műveltségét megítéljék. A császár ennek megfelelően úgy döntött, hogy a protestáns tudományos művek szabadonengedendők, a könyvekkel való iigynökösködés pedig tilos. A bizottságnak tudtára kellett adni, hogy a császár íelfogása szerint azoktól az utasoktól, akik valamely tiltott könyv egyetlen példányát viszik magukkal, az el nem kobozható. A tervezeteket azzal adták vissza az udvari kancelláriának, hogy azokat módosítás után újból a császár elé terjessze. A bizottság-módosítottá instrukció-terveket az udvari kancellária május 30-án terjesztette fel a bizottság álláspontját kifejtő irattal együtt.18 Az utóbbiban a bizottság arra hivatkozott, hogy az alapszabályoknak a protestáns könyvekre vonatkozó részét majdnem szószerint vette át. A könyvügynökök működésének teljes eltiltását viszont nem tartotta célszerűnek, mert ezzel Magyarországon és Sziléziában számos alattvalót fosztanának meg ártalmatlan imakönyvek terjesztéséből eredő megélhetési forrásától. Magánosok tiltott könyveit el kell kobozni, ha azokat ládaszám szállíttatják egyik helyről a másikra. Az ilyen szállítmányokat kereskedelmi cikkekként kellene kezelni, hogy egyesek módot ne találjanak a legszennyesebb iratok tömeges beszerzésére, vidéki raktározására, majd ládákban a városba szállíttatására, mert így hamarosan elárasztanák a közönséget a legkártékonyabb olvasmányokkal, a pénzt kivinnék az országból és korlátoznák a hasznosabb iratok elterjedését. Az ilyen visszaélések megakadályozása végett nem kellene teljesen felhagyni tiltott könyveknek magánosoktól való lefoglalásával, hanem a különösen botrányos és erga schedam sem engedélyezhető könyveket (a tulajdonos személyének tekintetbe vételével) el kellene kobozni. II. József 1781. június 8-án írta alá az új cenzúrarendszert megvalósító 18 Á. T. 1781 : 1393. 7*
