Századok – 1958

Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88

98 SASHEGYJ OSZK Alt római kúria álláspontját képviselő írások inkább támogathatják a jozefinizmust, mintsem hogy árthatnának neki. II. József engedélyezte a jezsuiták mellett és ellen szóló iratok és az antifebroniánus írások terjesztését — ami kétségkívül az egyházjogi küzdelemben felülkerekedő fejedeimi hatalom megnövekedett önbizalmának a jele. Szabadon engedte Kollárnak a jozefinizmust támogató művét is, anélkül, hogy a magyar kancelláriát megkérdezte volna. Stöger erősen felvilágosult szellemben iogant egyháztörténete is az engedélyezett könyvek közé került. Csak Martini könyvét tiltotta el, „nemcsak most, hanem mindenkorra", az iskolai használat céljára. Ebben a rendelkezésben világosan megmutatkozik, hogy II. József sajtópolitikája a jozefinizmus diadalra juttatását volt hivatva szolgálni, s hogy az aggályoskodó tilalmak rendszerének megszüntetésével azoktól a kötöttségektói kívánt megszabadulni, amelyek a cenzúrát gyakorló fejedelemtói a nemesi és klerikális érdekek védelmét is megkívánták. A cenzúrabizottság egy további javaslata az olvasókabinetek szigorúbb ellenőrzésére vonatkozott. Azok a korábban tiltott könyvek, amelyeket most az új elvek szerint szabadon engednek, a könyvkereskedelem útján inkább csak a képzettebb férfiak kezébe kerülnek — így vélekedett —, akik meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Az olvasókabinetekben azonban nincs adva ez a természetes kiválasztódás, „mert ott néhány garasért nemcsak a valóban tanulni vágyóknak, hanem minden képzetlen, ártatlan leánykának s minden éretlen élcelődőnek módjában áll valamely többkötetes műből éppen azt elolvasnia, ami benne rossz". Ezért arra kellene kötelezni az olvasókabinetek tulajdonosait, hogy csak olyan műveket tartsanak, amelyek egy külön e célra készülő jegyzékben arra alkalmasként szerepelnek. Végezetül a bizottság kifejtette, hogy Magyarországon és Erdélyben, ahol a protestánsok gyakran olyan könyveket hozatnak küllőidről, amelyek Bécsben egyáltalában nem kaphatók, „egyik vagy másik értelmes teológust" kellene megbízni e munkák cenzúrázásával. A cenzornak csupán arra kellene ügyelnie, hogy e művek ne becsméreljék durván a katolikus vallást, s az általa olvasott művek jegyzékét, ítéletének hozzáfűzésével, időről időre az országos hatóság útján be kellene küldenie. Egyébként ezek az országok is ugyanazon elveknek lennének alávetendők, mint a többi tartomány. A kancellária véleménye szerint az „értelmes teológus" által átvizsgált könyvek jegyzékét azért is Bécsbe kellene küldeni, hogy ott tudomással bírjanak arról, mit engedélyezett s az utasok ilyen könyveit ne tartóztassák lel a hosszas cenzúrázással. II. József nem csalódott várakozásában, amelyet Chotek és az új bizottság működéséhez fűzött. A javaslatokat általánosságban jóváhagyta, azok egyes pontjainak végrehajtására fokozatosan került sor. Az utasítás-tervezetek hasonló módon készültek, ezekben azonban az államtanácsosok több változtatni valót találtak. A tervezetek pontosan, de igazi bürokratikus, óvatos megfogalmazásban követték a császári alapszabályokat. íséhány részletük a császár szavainak határozottan konzervatívabb értelmezést adott. Az általa előírt elveket gyakorlati, közigazgatási rendelkezésekkel egészítették ki s igyekeztek pontosan meghatározni a hatóságok cenzúrával és könyvrevízióval kapcsolatos teendőit. A toleráns Gebler báró a tervezetek átvizsgálása után néhány pont enyhítését javasolta és II. József elfogadta javaslatait. Az országos hatóságok számára készült instrukciótervezet egyik pontja azt írta elő, hogy protes-