Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. .1 ÓZ S Κ F SAJTÓPOLITIKÁJA 97 Mária Terézia akkor úgy döntött, hogy erről sem pro, sem eontra nem szabad írni, sem nyomtatásban kiadni, és a febroniánus tanok „Visszavonását" is csak a tudósok olvashatják, engedély ellenében.1 5 Bécsben Riegger egyházjogi felfogását tartották helyesnek, s az ő művei alapján kellett az egyházjogot az egyetemeken előadni. Nehézkes, tudós Jus Ecclesiasticumát megkísérelték az oktatás céljára alkalmassá tenni, világos, érthető compendiumokat készíteni belőle. A feladatra többek között Martini vállalkozott, az ő munkája Τ 779-ben meg is jelent, „Institutiones juris' ecclesiastici in usum auditorum eontractae" címen. Ez az átdolgozás nem a jozefinista elveknek megfelelően történt : A Riegger által képviselt episzkopális rendszerrel Martini a kuriális rendszert állította szembe s kérdésessé tette a fejedelem abszolút hatalmát egyházi alattvalói felett.16 Kaunitz ebben a műben ultramontán kísérletet látott a jozefinista egyházjog kialakítására tett évtizedes törekvések eredményeinek lerontására és arra, hogy a fejedelmeket és népeket újból a korábbi függőségbe juttassák. Tanácsára Mária Terézia 1780-ban betiltotta a művet. Kollár „De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae" c. 1764-ben megjelent művét a pozsonyi országgyűlés tiltakozása miatt volt kénytelen Mária Terézia betiltani : Eszterházy kancellárhoz intézett kéziratában kijelentette, hogy értesülése szerint Kollár könyvében a katolikus vallást sértő dolgok foglaltatnak, s addig is, amíg ezt maga» megvizsgálná, megtiltja a könyv terjesztését.17 Kollár műve a királyi hatalmat támogatta egyházi ügyekben, s emellett a nemességet bírálta : a korhadt alkotmányos intézmények eltörlését, a nemesi fölkelés megszüntetését és az általános adózás bevezetését javasolta. A kancelláriának a felsorolt művek közül csak Kollár munkájával szemben voltak aggályai, minthogy az az 1764. évi pozsonyi országgyűlésen komoly nyugtalanságot okozott. Ezért azt javasolta, hallgassák meg a magyar kancelláriát, a könyv árusítását engedélyezhetőnek tartja-e, és milyen módon. Martini könyvét az iskolai használat céljára továbbra is el kellene tiltani, árusítását azonban engedélyezni lehetne, ba címéből elhagynák az „in usum auditorum" szavakat és törölnék azt is, hogy az Riegger munkájának compendiuma, vagy úgy módosítanák : compendium hozzáadásokkal és megjegyzésekkel. Az államtanácsban Kaunitznak „a legcsekélyebb aggálya sem" volt Kollár művének engedélyezésével kapcsolatban, „végtelenül aggályosnak" tartotta azonban Martini könyvének engedélyezését, mert abban a szerző szerinte Mária Terézia „dicsőséges emlékezetét a leggonoszabb módon megtámadta". Kaunitz azt kívánta, hogy ez utóbbi könyvet örök időkre tiltsák el. A könyvek egy további csoportját kívánta viszont felszabadítani : az antifebroniánus könyvekét, mert ezek eltiltása szerinte „nem felel meg a kiterjesztett nyomtatási és olvasási szabadság mostani rendszerének". „Ha a közönség összehasonlíthatja az ultramontán harcosok e sekélyes termékeit a mind jobban elterjedő jó és alapos ilyen tárgyú könyvekkel, ez az összehasonlítás mindinkább felvilágosítóan és meggyőzően hat majd." Kaunitz tehát úgy gondolta, hogy a uMaaß: i. m. II. 233. kk. 1. 16 Georgine Holzknecht : Ursprung und Herkunft der Reformideen Kaiser Josephs II. auf kirchlichem Gebiete. Forschungen zur neueren Geschichte Österreichs. Heft 11. Innsbruck, 1914. 16. 1. 17 Ballagi: i. m. 69. kk. I. i Századok
