Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA 95 könyvek terjesztését, amelyek a fejedelmet vagy a törvényeket korholják. Hiszen ,,a fejedelem nem tehet mindenkinek kedvére", s így még a legjobb uralkodónak is vannak olyan alattvalói, akik nem kellő mértékben hívek hozzá. Az ilyenek mohón fogadnák és terjesztenék e könyveket s így csökkentenék a nép szeretetét uralkodója iránt. Minthogy minden törvény szabadságuk egy részétől fosztja meg az alattvalókat, mindegyik bizonyos ellenszenvet vált ki. A törvény bírálata éppen azért veszélyes — még akkor is, ha egyébként indokolt volna —, mert alkalmas annak gyűlöletessé tételére. Az ilyen törvényt nem tartják be, a törvénysértőket meg kell büntetni, s így végeredményben az alattvalók viselhetik a törvény fölött gyakorolt bírálat súlyos következményeit. Az egyházi személyek megbírálása sem kevésbé veszélyes. Ha őket megvetésnek teszik ki, tanaikat sem fogadja be a nép, mert „aki megveti a tan hirdetőjét, a tant magát is megveti". Hatzfeldnek a konzervatív álláspontot igen jól tükröző érvelése nem hatott a császárra. II. József régóta érlelte terveit és mélyen meg volt győződve helyességükről. 1781. február 8-án röviden elrendelte az általa összeállított lista szerint az új bizottság megalakítását. Az új bizottságnak a császár „alapszabályai" szerint kellett működnie. II. Józsefnek elhatározott szándéka volt minden tartománybeli cenzúrabizottság feloszlatása. Azonnal megparancsolta az új központi bizottságnak, hogy a tiltott könyvek katalógusát az új alapszabályok szerint revideálja. Clary grófot, az addigi elnököt felmentette állásától s Choteknek, az új elnöknek évi 4.000 tallér fizetést engedélyezett.12 Az egyház nem akart belenyugodni a cenzúra államosításába. Migazzi bécsi hercegérsek már 1781. február 16-án tiltakozását jelentette be, egyenesen az uralkodónál. Szerinte az egyedül üdvözítő egyházban elfogadott tan az, hogy a hit- és erkölcstant tárgyazó könyvek tisztán az egyházi hatalom ítéleté( nek vannak alávetve. Az államtanácsban Kaunitz élesen visszautasította ezt a felfogást, szerinte a cenzúra tisztán politikai ügy, s ebben az uralkodó nem hajlandó hatalmát a püspökökkel megosztani. József Migazzi beadványát megválaszolatlanul irattárba tétette.13 Az új cenzúrabizottság első feladata az volt, hogy II. József alapszabályait követve kidolgozza az új cenzúra-instrukciók tervezeteit. Az első az országos hatóságok részére készült, és azoknak a cenzúrával kapcsolatos teendőit írta elő. A második az újonnan felállítandó revizori hivatalok tevékenységét határozta meg. A tervezeteket elkészülésük után a cseh—osztrák kancellária vizsgálta felül s 1781. április 7-én javaslatával együtt a császár elé terjesztette.14 A kancellária a bizottság által kidolgozott tervezeteket az alapszabályoknak megfelelőnek találta és úgy vélte, hogy a bizottság külön megjegyzéseiben a revizori hivatalok számára javasolt eljárásmód a könyvkereskedelem előmozdítására alkalmas. Ezekben a külön megjegyzéseiben a bizottság először is az újonnan szervezendő revizori hivatalok fontosságát hangsúlyozta. Ε hivatalok a könyvrevízió ügyének legfőbb intézői, ezért fontos, hogy megfelelő személyekkel lássák el azokat. Minthogy a régi cenzúrabizottságok feloszlatása megtaka-12 Á. T. 1781 : 124. A resolutio szövegét lásd Walter: i. m. 116. kk. 1. Az államtanácsosok votumait Walter csak megemlíti i. m. II/l. 2. Halbband Teil 1 : Die Zeit Josephs II. und Leopolds II. Wien, 1950. 44. 1. 13 Á. T. 1781 : 368. Á. T. 1781 : 854.
