Századok – 1958

Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88

94 SASHEGYJ OSZK Alt Az uralkodót elégedettséggel töltötte el az a tudat, hogy az új rendszer bevezetése megtakarítást jelent az államkincstár számára, mert az országos cenzúrahatóságok feloszlatása következtében a cenzorok fizetése is megszűnik (12. §). A bécsi cenzúrabizottságot sem akarta a császár addigi összetételében változatlanul meghagyni. Tervezetéhez névjegyzéket csatolt. Elnöknek a felvilágosult Chotek grófot szánta, az ülnökök közül az öreg Störk báró és az ultramontán Breitenau kanonok nevét törölte a listáról s helyükbe más, az új eszmékért lelkesedő egyének nevét írta be. A császár terve kézről-kézre járt az államtanács tagjai között, és igen vegyes hatást váltott ki. Kaunitz, aki mint rangban legidősebb tanácsos mindig utolsónak adta le votumát, örömmel és lelkesedéssel fogadta. ,,A könyvcenzúra eddigi túlzott szigorúsága, anélkül, hogy kitűzött célját elérte volna, nagyon ártott a nemzet felvilágosodásának és a tudományok haladásának" — állapította meg. Az új szabályzat szerinte jótétemény az örökös tartományok irodalma számára és külföldön is a kormányzat dicsőségére válik. Az államminiszter a császár reformtervét az egész művelt emberiség javára szolgáló tettként üdvözölte. II. József terve a szellemet régi béklyóiból szabadít ja meg ; a példa örömöt és csodálatot kell, hogy keltsen a felvilágosodás hívei körében. Az államminiszterhez hasonlóan gondolkozott a polgári származású, szabadkőműves Gebler is. <3 a reformot hasznosnak tartotta s úgy vélte, hogy az az államnak külföldön is becsületet szerez. Véleménye őszinte meggyőződésből fakadt, hiszen ő maga színdarabokat írt, s ezek egyikének színhelye Heliopolis naptemplom — amiben a Varázsfuvola előképe ismerhető fel. Kresselnek és Löhrnek, két másik tanácsosnak, nem volt az ő véleményéhez hozzáfűzni valója. Csak a konzervatív Hatzfeldet aggasztotta a javaslat, s ő körülményes votumban adott aggályainak kifejezést. Soraiból az erkölcsi és politikai anarchiától való félelem olvasható ki. Ez az anarchia szerinte okvetlenül bekövetkezik, ha a népet felszabadítják a szellemi gyámkodás alól és idegen, felelőtlen befolyásoknak szolgáltatják ki, amelyek csábításainak nem képes ellenállni. IIa a népnek válogatás nélkül megengedik, hogy az emberi szellem termékeihez hozzáférjen, vezetés nélkül marad a kor szellemi zűrzavarában. Hatzfeld ezért szigorú cenzúrát kívánt, s nemcsak olyan könyvekkel szemben, amelyek a vallást „szisztematikusan" támadják, hanem az egész modern irodalommal szemben, amelynek szellemével nem értett egyet. Az új tanokat nemcsak nagy filozófiai munkákból lehet meríteni — írja —, hanem közvetve, másodkézből is, kis könyvecskékből, amelyekben elszórtan, ki nem mondva, közömbös történetek, sőt erkölcsi feddések leple alatt is jelentkeznek, s amelyekből a mérget észrevétlenül szívja magába az olvasó. Az ilyen könyveket kellemes írásmódjuk miatt mohón olvassa mindkét nembeli ifjúság. Ε fiatalok azután lassan megszűnnek kereszténynek lenni, anélkül, hogy észrevennék. Még útleírások, kereskedelemmel vagy államtudománnyal foglalkozó könyvek is át vannak itatva ezekkel az eszmékkel. Ezért a jogi, orvosi és katonai könyveket is szigorú cenzúra alá kell vonni, különösen az élő nyelveken írottakat. Hiszen már olyan orvosi könyvek is kerültek kezébe, amelyek tagadják a lélek halhatatlanságát, sőt, felvetik a kérdést, vajon a lélek nem csupán a testrészek összefüggéséből ered-e s így van-e saját léte. Állami szempontból Hatzfeld megengedhetetlennek tartotta olyan