Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA 91 örökét, a tartományi bizottságok feloszlatásával egy csapásra megteremtette a központosítást. Az új rendszer, amit II. József a könyvcenzúra terén bevezetni kívánt, nemcsak a központi állami irányításban jelentkezett, hanem az alapelvek megújításában is, amelyek a cenzúra működését irányították ; József a bécsi cenzúrabizottság működésével sem volt megelégedve. Már a Monarchia állapotáról szóló ama emlékiratában, amelyet 1765-ben, atyja halála után nyújtott át anyjának, elítélte a cenzúra rövidlátó szigorúságát.8 A fiatal II. József világosan látta, hogy az abszolutista államnak milyen cenzúrára van szüksége. A főfeladat többé nem a vallási tanok tisztaságának megőrzése és a másvallásúak irodalmának elnyomása, hanem az állam érdekeinek védelme. József is kötelességének érezte, hogy a katolikus vallást védje és támadásoktól megóvja, de a közjó szolgálatában mindenkinek az erejére számított, vallási meggyőződésétől és egyházi hovatartozásától függetlenül. így az állami cenzúra az egyházival tudatos ellentétben az alattvalók lelkiismereti szabadságát kellett, hogy biztosítsa. A császár emlékiratában világosan kifejezésre jut az a felfogás, amely a cenzúra feladatát kizárólag az állam szempontjából ítéli meg. Mindent megengedni, ami nem káros a közre nézve, de mindent visszatartani, ami veszélyforrás lehet : ez szerinte az állami cenzúra feladata. Eszerint II. József felfogása a cenzúra kérdésében korán kialakult. Társuralkodásának hosszú éveiben a cenzúraügyek intézésébe kevés beleszólása volt, trónralépése után azonban mindjárt kész tervekkel és javaslatokkal lepte meg környezetét. A cseh—osztrák kancellária egy előterjesztésének alapján már 1780. december 4-én véleményt kért arról, vajon nem volna-e jobb és egységesebb, ha az országaiban működő cenzúrabizottságokat a bécsi kivételé» vei feloszlatná s egyedül az udvari bizottságra bízná valamennyi bel- és külföldi könyv vizsgálatát.9 A kancellária ez ügyben megkérdezte az udvari bizottság véleményét. A bizottsági tagok közül hárman a prágai és linzi bizottságok feloszlatása ellen szavaztak, hárman ezeket is feleslegesnek találták. Az elnök úgy döntött, hogy „az egyetemekkel rendelkező és veszélyeztetett határok mentén fekvő tartományokban" meg kell tartani a cenzúrabizottságokat, mert azok „tulajdonképpen csak az itteni bizottság fiókjai". Ezzel szemben a cseh—osztrák udvari kancellária a maga javaslatában Franciaország és Spanyolország példájára utalt, amely országokban szintén csak a fővárosban működik cenzúrahivatal. Az ő véleménye szerint csak úgy érhető el az egyöntetűség a Monarchiában, ha a tartományi bizottságokat feloszlatják. Ezek helyett revizori hivatalokat kellene felállítani, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy végrehajtsák a bécsi cenzúra határozatait. A tartományokban legfeljebb az igazgatókat és tanárokat lehetne feljogosítani arra, hogy tudományos művek nyomtatását engedélyezzék. A kancellária hangsúlyozta, hogy a „gyűlöletes könyv-vizitációkat" a jövőben meg kellene szüntetni, csak a nyilvános árverésre kerülő könyvhagyatékokat kellene felülvizsgálni.1 0 Az államtanács az udvari kancellária javaslatával értett egyet. A tanácsosok véleménye szerint bebizonyosodott, hogy a tartományi hatóságok, 8 Alfred Arneth : Maria Theresia uns Joseph II. Ihre Correspondenz. Wien, 1867. III. 352. kk. 1. 9 Á. T. 1780 : 1691. Közli Friedrich Walter: Die österreichische Zentralverwaltung. 11/4. Wien, 1950. 111. 1. 10 Á. T. 1781 : 124. Közli Walter: i. m. 112. kk. 1.
