Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
90 SASHEGYJ OSZK Alt cenzúra és könyvrevízió hatalmát s évekig tartott, amíg Kaunitznak sikerült az új rendszert bevezetnie.5 Magyarországon a klérus a cenzúraügy állami megszervezése után is megtartotta döntő befolyását a könyvbírálatra. Cenzúraügyekben itt a helytartótanács egyházi bizottsága döntött, s ennek az esztergomi érsek volt az elnöke, a bizottságnak jelentést tevő cenzorok pedig a jezsuiták sorából kerültek ki, tőlük rendjük feloszlatása után sem vonták meg ezt a megbízatást. A katolikus ortodoxiának a Habsburg birodalmon belül Magyarország és Erdély volt az utolsó mentsvára.6 A magyarországi cenzúrabizottság nemesi tagjai természetesen a rendi, nemesi érdekek fölött is éberen őrködtek. A birodalmi kormányzat részben a nemesi és udvari érdekek közötti súrlódások következtében is arra törekedett, hogy a bécsi udvari cenzúrabizottság hatáskörét a cseh—osztrák tartományokon kívül Magyarországra is kiterjessze. A teljes központosításra és egységesítésre csak Mária Terézia uralkodásának utolsó évében történt kísérlet. Ekkor olyan javaslatok hangzottak el, hogy a tartományok viszonylagos önállóságát meg kell nyirbálni és az udvari cenzúrabizottság hatáskörét teljesen ki kell azokra terjeszteni. Az örökös országokban és tartományokban működő cenzúrabizottságok ugyanis gyakran másként döntöttek, mint az udvari, s eltiltottak olyan műveket, amelyeket a központi bizottság engedélyezett és fordítva. Nem volt, egységes az ügyvitelük, még kevésbé az elvek, amelyeket követtek. A császárváros abszolutisztikuselvűcenzúrájávalszemben az egyes országokban a nemesség és klérus befolyása érvényesült a könyvek vizsgálatánál. A függőségi viszonyok nem voltak világosan meghatározva ; valójában mindegyik bizottság önálló volt, csak a bécsi cenzúra szabadonengedte könyveket a tartományokban sem volt szabad üldözni. Az országos bizottságok véleményes jelentéseket terjesztettek fel az országban megjelent könyvekről, s véleményük sokszor nem egyezett az udvari bizottságéval. Ezért Clary gróf, a bécsi udvari cenzúrabizottság elnöke, 1780. január 17-én azt javasolta,7 hogy a Bécsben engedélyezett, korlátozott vagy eltiltott könyvek jegyzékét havonként küldjék meg az országos bizottságoknak miheztartás végett. Azt remélte, hogy ezáltal sok fölösleges iratváltásnak és kérdezősködésnek veszik elejét, a könyvkereskedelmet pedig nem akadályozzák, hanem inkább segítik. Mária Terézia a javaslatra placet-jét adta, s így mindjárt elküldték a három legutolsó jegyzéket a tartományoknak. Egyidejűleg — február 5-én — a magyar és erdélyi udvari kancelláriákhoz is decretumot küldtek, amely szerint őfelsége a legfelsőbb szolgálat érdekében elrendelte a jegyzékek megküldését. Ez még csak egy lépés volt a birodalom cenzúraügyének egységesítése felé. Amikor azután II. József átvette 5 Ferdinánd Maaß : Dor Josephinismus. Quellen zu seiner Geschichte in Österreich 1760 — 1790. Fontes rerum Austriacarum 2. Abt. Diplomataria et acta 71. k. I. Wien, 1951. 56-93. 1. 6 Fináczy Ernö : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I. Bpest, 1899. 64 — 71. 1. és Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Bpest, 1928. 7 Allgemeines Verwaltungsarchiv, Wien. Hofkazlei IV. M. 2. Ν. Ö. Α cseh — osztrák kancellária vonatkozó fölterjesztése a Haus-, Hof- und Staatsarchivban volt található, az államtanácsi iratok között, 1781 : 854. sz. a. A továbbiakban a kutatásaim óta elpusztult államtanácsi iratokra történő hivatkozásoknál egyszerűen A. T. rövidítést alkalmazok.
