Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

904 KRÓNIKA országba irányuló exporttal növeljék. Bánki György hiányolta, hogy a munka nem foglalkozik a külkereskedelem csökkenésének politikai okaival, így elsősorban az autarkia kérdésével. Míg az első kérdéssel Incze Miklós lényegében egyetértett, Ránki hozzá- ^ szólásával kapcsolatban az volt a véleménye, hogy-ez a kérdés elsősorban már nem a válság, hanem a válság utáni évek problematikájába- tartozik. Réti László a külkereskedelem fejlődésével kapcsolatos fejezetben néhány ténybeli pontatlanságot tett szóvá, valamint azt, hogy egyes esetekben a szerző túl sok, több esetben — véleménye szerint — öncélú (pl. a világ külkereskedelmi forgalma aranyértékben, változatlan árakon, papírfontban) statisztikai kimutatást közöl. A szerző egyes pontatlanságok előfordulását elismerve megjegyezte, hogy a statisztikai táblázatokat általában hasznosaknak tartja. A munka harmadik része, a pénz- ós hitelválsággal kapcsolatos fejezet Zsigmond László véleménye szerint a magyarországi fejlődést nem eléggé ágyazta bele az általános helyzetbe. Inkább moralizáló, mint elemző az a megállapítás, hogy mint az események utólag igazolták, a kölcsönre eredeti rendeltetése szempontjából gyakorlatilag nem is volt szükség. Helyesebb e kérdéssel kapcsolatban azt a szempontot figyelembe venni, hogy a győztesek, akik ezelőtt megszállás útján próbálták megfojtani a legyőzött országokat (1. pl. a Ruhr-vidéket), lemondtak erről a módszerről és más módszerre, elsősorban Németország ós másodsorban Ausztria pénzügyi kizsákmányolásának módszerére tértek át. így tértek rá Magyarországgal kapcsolatban is a kizsákmányolás más módszereire. A Ruhr-konfliktussal egyidöben kiéleződött a helyzet Magyarország és a kisantant között. Fegyveres konfliktus fenyegetett Csehszlovákia ós Magyarország, illetve Románia és Magyarország között. A Ruhr-konfliktus minden országban a legagresszívebb burzsoá rétegek képviselte irányvonal csődjét eredményezte és lezárása után napirendre kerül a nemzetközi életben a „pacifizmus", amire az adott viszonyok között rákényszerültek. A „pacifista" szakaszra esik a Dawes-terv, de erre a szakaszra esik Magyarország „betörése" is, Bethlenék a pénzügyi „segítség" ellenében kénytelenek tudomásul venni, hogy — legalábbis egyelőre — a nyílt revízió lekerült a napirendről. A kölcsön, a külföldi „segítség" tehát a legyőzött kapitalista Magyarországnak szólt, erről nem szabad megfeledkezni. Incze Miklós válaszában kifejti, hogy nem fogadhatja el Zsigmond László opponensi véleményének ezt a pontját, akit ebben a kérdésben nézete szerint az téveszt meg, hogy bizonyos fokig egyenlőségjelet tesz a külföldi kölcsönök vonatkozásában Németország és Magyarország helyzete közé abból a szempontból, hogy a győztes hatalmak Magyarországgal kapcsolatban is a kizsákmányolás pénzügyi módszereire tértek át, a megszállásnak ezt megelőző módszere helyett. Nyilván ezért is említi Magyarország pénzügyi „betörését" és ezzel kapcsolatban a nyílt revízió lekerülését a napirendről. A szerző ezzel szemben meg van győződve arról, hogy Magyarország nemzetközi helyzete ebből a szempontból távolról sem volt azonos Németország helyzetével, amit — sok egyéb tény mellett — az is mutat, hogy a magyar kormány hosszadalmasan kilincselt azért, hogy kölcsönt kapjon, nem kellett tehát Magyarországot „betörni" s a külföldi kölcsön nem elsősorban a legyőzött, hanem a területileg kicsi, nemzetközileg igen kevéssé jelentős, a tőkés országoktól, a vezető hatalmaktól szükségképpen pénzügyileg függő kapitalista Magyarországnak szólt. * Sándor Pál disszertációja (A XIX. század végi agrárválság Magyarországon) részletesen foglalkozik az európai agrárválság kibontakozásának körülményeivel. Megállapította, hogy a válság a világkapitalizmus fejlődésének szükségszerű következménye volt, s részletesebben elemezte az amerikai mezőgazdasági termelés jelentős szerepét a válság létrejöttében. A szerző megállapította, hogy a válságot Magyarországon a gabonakonjunktúra évei előzték meg. Ennek során a magyar mezőgazdaság végleg kivetkőzött a tőkés alapokon nyugvó átmeneti gazdaság rendszeréből. A ledolgozási rendszer túlsúlyával szemben a fejlettebb tőkés technika és bérmunka nyomult a korábbiakhoz képest is móginkább előtérbe. Ugyanekkor a kiegyezés utáni növekvő piacratermelés hatása a parasztságon belüli gazdasági-társadalmi ellentétek fokozódásában is jelentkezett. Az értekezés rámutatott arra, hogy a kiegyezést követő agrárfejlődés alapvető jellemvonása a mezőgazdaság mindinkább árutermelő jellege volt. Növekedett a gabonatermelés ós gabona-