Századok – 1957

Krónika - A magyar történészek ünnepi megemlékezései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójáról - 886

KRÓNIKA 893 a XX. század elején, a parasztságnak a nacionalizmusra irányuló törekvéseit; ezek tették az agrárkérdést az oroszországi polgári demokratikus forradalom központi kérdésévé. Az előadó ezután a mezőgazdaság magyarországi tőkés fejlődését tekintette át. A jobbágyrendszer megszüntetését hazánkban — Oroszországtól eltérően — az 1848-as polgári forradalom hozta meg. Az a tény azonban, liogy a liberális középbirtokos nemesség volt a forradalom vezető osztálya, azt jelentette, hogy a jobbágyfelszabadítás földesúri és nem paraszti-demokratikus úton ment végbe, a porosz típusú fejlődés feltételeit teremtette meg, bár az oroszországinál kétségtelenül viszonylag „enyhébb" változatban. Az abszolutizmus korszakában Magyarország mezőgazdasága a földbirtokmegoszlás, a földesúri gazdaság munkaviszonyai szempontjából számos egyező vonást mutatott az orosz mezőgazdaság reform utáni helyzetével. Bár a nagybirtok tőkés fejlődése előrehaladottabb fokot ért el, a földesúri gazdaságok túlnyomó részén a kizsákmányolás kapitalizmus előtti módszerei voltak ekkor még nálunk is túlsúlyban. Gyakori volt az élelem-, vetőmag- vagy pénzkölcsön ledolgozása, a földhasználat ellenében végzett ledolgozás, a feudális terményjáradéknak megfelelő formák. Az 1867-es kiegyezés a mezőgazdaság szempontjából a porosz út uralmát biztosította. A feudális eredetű földbirtokmegoszlás fennmaradása a feudális járadékformák számos csökevényének továbbélését jelentette. A századforduló idejére a nagybirtokrendszerrel egyátt a feudális kizsákmányolás és elnyomás számos maradványa is átmentődött ; Magyarországon is a polgári demokratikus forradalom végigvitele vált a történelmi fejlődés fő feladatává. Alapvető egyezés ez a cári Oroszországgal. A dualizmus által létrejött burzsoá-földbirtokosi államszervezet azonban nemcsak fenntartotta a feudális maradványokat, hanem elősegítette, meggyorsította a nagybirtok porosz utas tőkés fejlődését. A vasúthálózat kiépítése és a kapitalista hitelszervezet kibontakozása lendületet adott a magyar mezőgazdaság, elsősorban a nagybirtok kapitalizálódásának. Gazdálkodásának súlypontja egyre inkább áttevődött a ledolgozási rendszerről a bérmunkára, a paraszt elavult felszereléséről a fejlettebb uradalmi munkaeszközökre, gépekre, a kapitalizmus-előtti járadékformákról a tőkés profitra és tőkés földjáradékra. A XX. század elején a magyarországi nagybirtok gazdálkodása — eltérően az oroszországitól — már a tőkés rendszeren alapult. A parasztgazdaság tőkés fejlődését a feudális maradványok nálunk is erősen hátráltatták. De a parasztság felbomlásának tényei már a jobbágyfelszabadítást követően is megmutatkoztak, s a folyamat 1867 után meggyorsult, azzal összefüggésben, hogy a nagybirtokok egyre inkább áttértek a bérmunkára. A felbomlás folyamata az Alföld egyes vidékein — ahol az amerikai típusú fejlődés bizonyos formája jött létre — ért el a legmesszebbre. Az alföldi mezővárosok parasztsága ugyanis — amely jórészt már a jobbágyfelszabadítás előtt megváltotta magát— olyan parasztsággá vált, amely kevésbé szorosan volt beékelve a majorsági földek rendszerébe, mint az ország más vidékeinek parasztsága, s a mezővárosokhoz tartozó pusztákon azok határáig szabadon terjeszkedhetett. Ezekről a területekről indultak la és sugároztak szét az ország más vidékeire az 1890-es évektől kezdve az agrárszocialista mozgalmak, amelyek — Oroszországtól eltérően — már nem az egész parasztság, hanem az agrárproletárok és a szegényparasztság mozgalmai voltak. E mozgalmak csúcspontját az aratómunkás-sztrájkok és a mezőgazdasági-cseléd sztrájkok alkották, jelezve a magyarországi parasztság felbomlásának az oroszországinál fejlettebb fokát. Befejezésül az előadó összegezte az oroszországi és magyarországi agrárfejlődés eltérő vonásait. Az eltérések Oroszországhoz képest Magyarországon objektíve nehezebbé tették a munkásosztályra váró feladatnak : a polgári demokratikus forradalom végigvitelének és szocialista forradalomba való átfejlesztésének megoldását. Ehhez járult a két ország munkáspártja, Lenin, a bosevikok következetes forradalmi politikája és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt opportunista-revizionista vezetése közötti gyökeres különbség. A nagy történelmi feladat hosszú időre megoldatlan maradt Magyarországon. Pach Zsigmond Pál előadásához kapcsolódó korreferátumot Sándor Pál egyetemi docens tartotta „A magyarországi és oroszországi tőkés agrárfejlődés megoldatlan kérdéseihez" címmel. A korreferens hangsúlyozta Pach Zsigmond Pál referátumának kezdeményező szerepét, aki rámutatott egy sor fontos agrártörténeti problémára, az oroszországi és magyarországi tőkés agrárfejlődés egyező és eltérő vonásaira. Sándor Pál Idtért arra is, hogy az újabbkori agrártörténet forrásainak feltáratlansága mellett s főleg a kiegyezés utáni agrártörténeti ismereteink hézagos volta miatt, ma még nem lehet teljes biztonsággal általánosító tanulságokat levonni. Majd három kérdés körül folytatott vitát Pach Zsigmond Pállal.