Századok – 1957

Krónika - A magyar történészek ünnepi megemlékezései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójáról - 886

KRÓNIKA 891 Az ünnepi üléshez kapcsolódva a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Történeti Tudományok Osztálya ülésszakot rendezett, amelynek első előadását Göncö György, a Közgazdaságtudományi Intézet osztályvezetője tartotta „Gazdaság és politika Lenin imperializmus-elméletében" címmel. Második referátumként Sándor Vilmos, a Történettudományi Intézet osztályvezetője ,, Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom" c. előadása hangzott el, mely elöljáróban hangsúlyozta, hogy az első orosz forradalom évétől kezdve Kelet-Európa soknemzetiségű országaiban és a Balkánon új forradalmi korszak kezdődött. Az Osztrák—Magyar Monarchiában élő, szinte valamennyi nép körében mozgalmak lobbantak fel a demokratikus jogokért, a földért, az abszolutista hatalmi rendszer felszámoláséért ; az elnyomott nemzetek pedig különösen a soknemzetiségű állam keretei közül való kiszabadulásért és a test vérnépekkel való nemzeti egyesülésért harcoltak. A nemzeti mozgalmak hajlóerejét a nemzetiségek tőkés fejlődése , képezte, amely a nemzeti elnyomás korlátaiba ütközött. Ettől kezdve a soknemzetiségű Monarchia léte a határain belül és a határai mentén élő népek burzsoá-demokratikus és nemzeti függetlenségi mozgalmainak kibontakozásától függött. A soknemzetiségű Osztrák—Magyar Monarchia egyik fő összetartó intézménye a dualizmus rendszere volt. Az 1905 után erősödő nemzeti mozgalmak az osztrák és magyar uralkodó osztályok e hatalmi rendszerét fokról-fokra aláásták. A két uralkodó osztály a soknemzetiségű állam válságát különbözőképpen kívánta megoldani. Az osztrák uralom meggyengülése Ausztria felett a magyar uralkodó osztályok önérzetét növelte, s lassan már magukat tekintették a Habsburg-birodalom népei feletti uralom igazi letéteményeseinek, s éppen ezért a dualizmus fenntartására, s ezen belül a politikai vezetőszerep megszerzésére törekedtek. Az osztrák uralkodó körök a soknemzetiségű birodalom válságának okát a dualizmus hatalmi rendszerében vélték felfedezni, tehát ennek felszámolását s az osztrák centralizmus új formában való életre keltését tervezték. A Monarchia népei zömének a polgári demokratikus és a nemzeti függetlenségi követelések teljesítetlensége miatti, forradalmat érlelő elégedetlensége — az osztrák és a magyar uralkodó osztályok uralmi rendszerének forradalmat érlelő válsága, mint belső tényezők, „alulról" és „felülről" egyidejűleg készítették elő a soknemzetiségű állam felbomlását. Az Osztrák—Magyar Monarchia belső fejlődésének e menetével szoros kölcsönhatásban alakultak ki 1T,05-től kezdve a felbomlást gyorsító történeti folyamatok nemzet -közi téren is. A Monarchia egészének tőkés fejlődése az imperializmus korszakára rendkívül elmaradt, finánctőkéje a fő imperialista országok, elsősorban Németország finánctőkéjével szemben függő helyzetben volt, így monopoltőkéje számára nem tudott sem érdekszférákat teremteni, sem tengeren túli gyarmatokra szert tenni. A két Balkánháború idején nagyhatalmi súlyának csökkenése nyilvánvalóvá vált. Az első világháborút megelőző években a német imperializmustól függő hatalommá süllyedt. Az Osztrák— Magyar Monarchiát katonai szövetség fűzte Németországhoz, melyet eredetileg a Monarchia szétesésének gátjaként hoztak létre. Az antant ezért Németország meggyengítésének eszközeként kívánta felhasználni a Balkán s a Monarchia népeinek nemzeti függetlenségük és egységük megteremtésére irányuló mozgalmait, s anyagilag és erkölcsileg támogatta azokat. Az antant egyes körei e mozgalmakat (különösen a délszláv és csehszlovák megmozdulásokat) az első világháború kirobbanása idején annyira előrehaladottnak vélték, hogy a Monarchia azonnali bomlására számítottak. A továbbiakban az első világháborúnak'és az Októberi Forradalomnak a nemzeti mozgalmakra gyakorolt hatását elemezte az előadó. A háború ldrobbanása után a nemzeti ellenállás első jelei Magyarországon 1914 végén jelentkeztek, amikor a nemzetiségi hitelintézetek és a nemzetiségi burzsoázia zöme nem vállalt részt a hadikölcsön-jegyzésben. 1915—IG-ban a nemzetiségi katonák (cseh, rcmán, ruszin ezredek) egvre nagyobb tömegben álltaK át az oroszokhoz. A hadszint érhez közel eső területeken, a nemzetiségi lakosság a Monarchia elleni hadműveleteket segítette. Megtorlásként a közös hadvezetőség és a magyar kormány az egész Horvát—Szlavón határi, 40 kilométer mélységben kiürítette, s számos „hazaárulási" pert indított. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a nemzeti mozgalmak egyenletesen emelkedő pályát mutatnak. Szovjetoroszország békedekrétuma, amely a nemzeti elvet a háború utáni politikai rendezés egyik fő elveként jelölte meg, döntő befolyással volt az Osztrák—Magyar Monarchia léte ellen irányuló nemzeti mozgalmak fejlődésére. Ez kényszerítette Franciaországot és Angliát is, hogy a nemzeti elvet magukévá tegyék.