Századok – 1957

Krónika - A magyar történészek ünnepi megemlékezései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójáról - 886

890 KRÓNIKA meztető levelek : „Orosz fogságból sokan liazajönnek, ezek négy heti szabadság után frontra mennek újra, ezért te maradj ott." S a hazatérők legtöbbje az itthoni forradalmi mozgalmak élesztője, terjesztője lett. Amikor 1918 júniusában másodszor robbant ki a politikai tömegsztrájk, a bizottság a dolgozók levelei alapján a következőket írja : ,,. . . hogy mégis megtörténhetett. . ., ennek oka részben a tavaly lezajlott orosz forradalom, amely a mi ipari munkásságunkban is titkolt aspiratiokat ébresztett. . ." A szeptemberi bizottsági jelentésben olvashatjuk : „Ha figyelembe vesszük a hazatért hadifoglyok által Oroszországból behozott bolsevizmust, akkor teljesen indokolt az az aggodalom, hogy a háború után az országban nagy kilengések várhatók. . ." S a magyar proletariátus 1918 októberében maga vetett végett az idegen érdekekért folyó vérontásnak, majd ldvívta a Magyar Tanácsköztársaságot. Az ülésszak befejező hozzászólását Baksay Zoltán, a Történettudományi Intézet munkatársa tartotta „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a csepeli munkásság" címmel. Az előadó rámutatott arra, hogy a csepeli Weiss Manfréd gyár— amely hadiipari termékek előállításával foglalkozott — az első világháború alatt óriási mértékben fejlődött. Ugyanakkor a gyár dolgozóinak élet- és munkakörülményei állandóan romlottak. A csepeli munkásság 1916-tól kezdve egyre sűrűsödő — ekkor még csak munka- és életkörülményeik megjavításáért folytatott — sztrájkharccal felelt a kizsákmányolás fokozására. De a bérharc nem vezetett eredményre, Csepel dolgozói más utakat kerestek. Ekkor kerültek kapcsolatba az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetségének kebelén belül megalakult Gyárközi Bizottsággal, mely a háború elleni aktív tevékenyég szükségességét hangoztatta. Ettől kezdve a csepeli gyárban kibontakozott a békeharc, amely agitációban, röpirat terjesztésben, szabotázs-akeiókban és sztrájkokban nyilvánult meg. A legtöbb sztrájk az apretúra osztályon a kisgolyó és kishüvely üzemben volt. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a sztrájkok csak egy-egy üzemrészre terjedtek ki, a gyárvezetőség katonai segítséggel le tudta törni s a legharciasabb munkásokat besoroztatta. A továbbiakban Baksay Zoltán az oroszországi forradalmak hatásáról beszélt. A februári forradalom után a csepeli munkások megértették, hogy háború-ellenes harcukban nincsenek egyedül, az októberi forradalom után pedig egyre többen eszméltek rá arra, hogy nem elég a háború megszüntetése, magát a tőkés társadalmi rendszert kell megdönteni. Elkezdődtek a gyár egészére kiterjedő, többnapos sztrájkok, nyílt agitáció folyt a háború megszüntetése, az Oroszországgal kötendő különbéke érdekében. 1918 januárjában Csepelen alakult meg az első munkástanács, a Gyárközi Bizottság kezdeményezésére. 1918. január 18-án Idtört Budapesten az általános sztrájk. S bár január 21-én a szociáldemokrata pártvezetőség — a kormánnyal megegyezve — a sztrájk beszüntetése mellett foglalt állást, a csepeli munkásság tovább harcolt. Végül is katonai intézkedésekkel törték le a sztrájkot. Mozgalmuknak azonban nem lehetett véget vetni, február végétől ismét megkezdődnek a sztrájkok. Az 1918 júniusi — 8 napig tartó — általános sztrájk minden addiginál jobban rávilágított arra, hogy a munkások nyíltan a kapitalista rendszer megdöntésére törekednek. & mint a történelem megmutatta, harcuk sikerrel végződött. Az ünnepi megemlékezés-sorozat Kubitsch Imre osztályvezető zárszavával ért véget. (Az ünnepi ülés eredeti programjában szerepelt még Mucsi Ferenc: Az 1917-es oroszországi februári forradalom hatása Magyarországon; Sándor Vilmos : Az Osztrák— Magyar Monarclüa felbomlása ós a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és L. Nagy Zsuzsa: Háborúellenes forradalmi mozgalmak a Dunántúlon 1917—1918-ban c. korreferátuma, ezeknek előadására az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. Az ülésszak nyomtatásban megjelenő jegyzőkönyve azonban ezeket az előadásokat is tartalmazni fogja.) * i 1957. november 5-én és 6-án a Magyar Tudományos Akadémia rendezett ünnepi ülést az Októberi Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Az ülésszakon — amelyen Ligeti Lajis, az Akadémia elnökhelyettese elnökölt -— résztvett Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, P. T. Komarov, a Magyarországon tartózkodó szovjet kormányküldöttség vezetője, M. N. Zsavoronkov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. Az Akadémia dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt M. N. Zsavoronkov üdvözlő beszéde után az ünnepi beszédet Molnár Erik akadémikus tartotta „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom" címmel.* *Az előadás szövege megjelent a Századak 195". évi 1 .—4 számában.