Századok – 1957

Szemle - Oxford Regional Economic Atlas – the U. S. S. R. and Eastern Europe (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 868

ÍZEMLE 869 képet kap az olvasó, az európai területek vonalai azonban szeszélyes (bár bizonyára pontos) szálakba futnak össze. A kikötőket és a víziutakat ábrázoló oldal ismét kitűnő. Nem mondhatjuk el ugyanezt az úthálózatot ábrázoló oldalakról, ahol jókora adag egyszerűsítéssel, a fogalmak (autóút, főút, egyéb utak, téli ösvények) meg nem magyarázásával találkozunk. Ez a térkép talán az atlasz leggyengébb része. A lógiközlekedéssel foglalkozó térkép, mivel kevesebb problémát vet felszínre, jól használható. Ismét túlságosan sematikus és zavaró asBliban a szocialista országok népsűrűségét feltüntető térkép. Különösen rejtélyesnek^aláljuk azt a fehér foltot, amely Minszk közelében többszáz kilométer hosszúságban terpeszkedik. Noha feltételezhető, hogy a Pripjaty mocsarak vidékét ábrázolja, ahol a lakosság ritkább mint egyebütt, mégsem valószínű, hogy a fehér folttal jelzett területen mindössze húszezer ember laknék, amint azt egy kis piros pont jelzi. 1939-es adatok alapján készült a Szovjetunió néprajzi térképe, amelyhez a keleteurópai országok etnikai összetételét ábrázoló rész csatlakozik, méghozzá egy térkép keretein belül. Egy szempillantás alatt kiderül, hogy a szerzők itt az 1939-es szovjet néprajzi helyzetet az 1956-os kelet-európaival olvasztották össze. Az eredmény persze irreális és zavaró. Súlyos hiányosságokat találunk mind a térképen, mind a hozzá tartozó szövegrészben. A szláv népeket például piros, a törököket kék, a finn-ugor népeket zöld színnel jelzik. Bolgár barátaink bizonyára nagy csodálkozással tapasztalják majd, hogy nyelvileg és etnikailag egyaránt törököknek tartják őket ós így ugyanazt a színt (a kéket) kapták, mint az üzbégek, azaz közelebb esnek a turkménekhez és a tatárokhoz, mint — exempli gratia — a pirossal jelzett szerbekhez és makedónokhoz. Ami a szövegrészt illeti, sok naivitást fedezhetünk fel benne. A magyarokról például megtudjuk, hogy „bizonyára távoli rokonság fűzi őket a finn-ugor népekhez" és a magyar nyelvnek is van „bizonyos" hasonlósága a finn-ugor nyelvekkel. Ez a ,,Times"-stílusú fogalmazás — valljuk meg — kissé komikus. A Kaukázusban lakó népeket és néptöredékeket „kaukázusi csoportok" címen a térkép egjr kalap alá veszi és egy színnel jelöli. A szövegrész is ezt teszi velúk és megtoldja azzal, hogy mindnyájan jafetita nyelvet beszélnek. A makacsul felbukkanó tudománytalan jafetita elméleten kívül a nyelvészek bizonyára csodálkoznak majd azon, miih't beszélnének az indc-európai nyelvet használó örmények jafetita nyelven ós miért hasonló az örmény nyelv ä grúzhoz, kabardhoz vagy a csecsenc-ingushoz. A térkép magyar vonatkozásairól csak annyit, hogy míg a dél-szlovákiai magyarok egyáltalában nem szerepelnek rajta, a Bácska és a Bánát magyarlakta területként szerepel némi délszláv „beütéssel". Egy másik hiba az, hogy a térképen a székelyeket eléggé széles korridor köti össze Kelet-Magyarországgal, ami persze sem a mai, sem az 1939-es állapotnak nem felel meg. % A néprajzi térképhez néhány fekete-fehér színű történelmi térkép csatlakozik, amelyek szövegrészeiben igen sok a hiányosság és átitatja a napi politika is, ezért érdemben nem is foglalkozunk velük, csupán néhány nyilvánvaló hibára mutatunk rá. így meglepő a szövegnek az a mondata, amely szerint Kievct „varég őrállomásként" alapították, .Moszkva alapítása pedig a kazanyi tatár kán érdeme — legalábbis a szöveg írója szerint. Furcsának találjuk azt a kijelentést is, amely szerint IV. Iván volt az első, akit ,,a külvilág elismert". A „Kelet-Európa növekedése" című szövegrész is igen elnagyolt, a hozzá csatlakozó térképek pedig csak 1877 óta foglalkoznak a kelet-európai történelemmel. Az atlaszt igen pontos index egészíti ki, valamint néhány rövid tanulmány, amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok jelenlegi ipari és külkereskedelmi kapcsolatait vizsgálja, persze csak dióhéjban. Összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy az atlasz leggyengébb része a néprajzi, a történelmi ós az úthálózatot feltüntető szakasz, ahol súlyos, bár nem ki javíthatatlan hibákat találunk. A gazdasági életet ábrázoló térképek némelyike a helyenként túlságosan komplex ábrázolás miatt kelet-európai viszonylatban zavarossá válik, amelyen egy következő kiadásban egyszerűen azzal lehetne segíteni, hogy egyes iparágakat és termeivényeket külön térképen kellene ábrázolni. Más gazdasági térképek ezzel szemben nemcsak pontosak, hanem a jóízlés szempontjából is tetszetősek, a földrajzi rész közepes színvonalú és nagyobb hibái csupán a címadásban rejlenek, míg a fizikai földrajzi rész szép és alapos. A szerzők szép számban használták a tudományos irodalom vonatkozó köteteit, beleértve sok orosznyelvű munkát és a szovjet kartográfia legújabb alkotásait is. A jelen kötettel sokat igérő gazdasági atlaszsorozatot indítottak el az oxfordiak, akiknek munkája a hibák ellenére dicséretet érdemel. Sz.-H. E .